Helyszíni
Tér–idő játék a Bulgakovban
„Unom a téridőt" – vallja Böszörményi Zoltán, mert amitől az ember nem tud megszabadulni, azt könnyen megunja, így kénytelen együtt élni rögeszméivel. A József Attila-díjas költő Lábatlan idő című új verseskötetének kolozsvári bemutatóján a metafizikai fogalmak, a költészet lehetőségei és a filozófia mellett szó volt a meghívott prózai munkásságáról is.
A hallgatás és a beszéd könyve
Az Erdélyi Nemzetközi Könyvfesztivál díját vehette át Dragomán György író a hétvégén, ezt megelőzően pedig a Kolozsvári Állami Magyar Színház Stúdiótermében találkozhattak vele az olvasók, ahol Visky András író, dramaturg kérdezte őt a Máglyáról, A fehér királyról, a színházzal való kapcsolatáról.
Gazdagság a szikár józanságban – Jürgen Becker magyarul
Jürgen Becker német költő Pajták a határban című verseskötetét mutatta be az Irodalmi Jelen az Országos Idegennyelvű Könyvtárban. Böszörményi Zoltán és Hudy Árpád a kortárs német irodalomra is kitekintettek beszélgetésükben.
Budapesttől Barbadosig: a megismételhetetlen időtér versei
Az Írók Boltjában mutatta be a Kalligram Kiadó Böszörményi Zoltán új verseskötetét, a Lábatlan időt. A szerzővel Mészáros Sándor, Hudy Árpád és Orbán János Dénes beszélgetett a versírás természetéről, újrakezdésről, alkotói színterekről és elődökről.
Kortárs irodalom Bach-zenére
Az Irodalmi Jelen lapszámbemutatóval egybekötött budapesti estjén elválaszthatatlan testvérként karolt egymásba klasszikus zene és kortárs szépirodalom, háttérben – képzőművészeti aláfestésként – a TAT Galéria legújabb műalkotásaival.
„Bokáig pezsgőben" – Réz Pál 85
A magyar irodalom élő legendáját, Réz Pált köszöntötték 85. születésnapján a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A Bokáig pezsgőben című, frissen megjelent kötetben egy élet meséje elevenedik meg.
Költészet
Grafitmagány – Papp Für János versei
„anya száját kirúzsoztam
és kifestettem a szemei alatt,
majd elmázgáltam. legnehezebb
a sírást lerajzolni. nem elég lefelé
görbíteni a szájat, mint a rajzfilmekben"
A műgond genealógiája – Kántor Zsolt versei
„Az óceánt is a szavak tartották a medrében.
Maga a víz is szövegfolyamként ringott a fantázia ölén.
A vitorlák napszítta metaforák, metonímiák voltak.
És mindenütt teleírt, meztelen nők napoznak a fedélzeten."
Csorbítatlan, fényűző élet a jelenet – Géczi János versei
„színétől telítődik este hét és hét tíz között a sziget,
s mint lepattant sztéle szilánkjából a dombormű,
csorbítatlan, fényűz
Próza
Berka Attila: Anómia VI/4–6.
„Egyszer minden játék véget ér, így mi is beragadtunk egy nagyobb társaság mögé. Nem csüggedtünk, hanem totyogni kezdtünk, mint a pingvinek, talán még csücsörítettünk is. Aztán az előttem lépdelő nő lába mellé esett valami. Lendületből lehajoltam érte, és abban a pillanatban éreztem, hogy baj van."
Kalász István: Meghalni, feltámadni
„Ekkor bukkant fel a nő férje. Mi van itt, állt meg kérdőn a felesége mellett. Ki ez az úr? Mosolygott. A nő felállt, mondta, hogy az úr gyereke dobált homokkal, igen, a fiad haját teleszórta, szóltam, hagyja abba, erre az úr idejött, fenyegetett." – Kalász István novellája.
Szilágyi-Nagy Ildikó: Tizenkettő bizony – 7. Cseh Sándor Petőfi
„Aznap, amikor két tanító néni összeverekedett a tanáriban, mert egyikük harminc forinttal több fizetést kapott, a férfi fölmondott, és megfogadta, hogy soha többé nem teszi be a lábát egy iskolába. Aztán engedményt tett az esti iskolások kedvéért, mert a faluból többen is jártak ide, akiket tisztelt azért, mert felnőttként tanulni akartak, csupán a tudás kedvéért."
Mohai V. Lajos: A szerelem várakozás (Raszinnyai Miklós kézirataiból)
„Hát nem egy semmirekellő, öntelt alak lakozik bennem? Mentségemre legyen mondva, még alig vegyült a hajamba ősz tincs, legfeljebb a fülem tövénél deresedett, mielőtt pedig galambősz lehetnék, megkopaszodom, vagy az örök vadászmezőkre távozom." – Mohai V. Lajos elbeszélése.
Kritika
A történelem bábjátéka
„A férfi és bábja, Vasilache különös, elszakíthatatlan kettősének hétköznapjaival párhuzamosan egy Bruno Matei nevű fiatalember múltja épül fel a szemünk előtt fejezetről-fejezetre, s bár nincs kétségünk, hogy a két keresztnév azonos személyt rejt, a kettősség jelzi a törést: Brunóból valamiképp Barna lett, s e változás nem jószántából történt." – Laik Eszter írása Lucian Dan Teodorovici A bábmester börtönévei című regényéről.
A vidék háta mögötti Isten
Érdekes versalbum jelent meg a Vajdaságban, amely többek között foglalkozik a haza, a határ, a vidék, a mélyszegénység és a hit kérdésével is. Lennert Móger Tímea Innensemerre szigetecske című kötete a szómágia mellett fotóival is erős hatást gyakorolhat az olvasóra.
Műgond és akarat
Amikor egy párkapcsolatban egymásnak feszül két akarat, abból ritkán lesz költészet. Áfra János új verseskötetében azonban az összművészeti érzékenységgel párhuzamosan bontakozik ki egy-egy megdöbbentő emlék. A Két akaratról Boldogh Dezső írt.
Film
A város pusztulása – Purosz Leonidasz felolvassa verseit
A tehetséges fiatal költő a szigligeti JAK-táborban olvasta fel verseit kameránk előtt. Az ebből készült összeállítást tekinthetik meg.
Interjú
A fordítás szerkesztés is
Alan Britt költeményeit ültette át nemrég magyar nyelvre, korábban Kányádi Sándor verseit fordította angolra. E kötetei az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában jelentek meg. – Sohár Pált kérdeztük műfordítói tapasztalatairól, az amerikai kortárs líráról.
Kosztolányi titka: a csokornyakkendő
Miért népszerű manapság Kosztolányi Dezső? Mennyire kötődnek életrajzához az Esti Kornél-novellák? Hogyan jut el egy irodalomtörténész Nádas Pétertől Kosztolányi Dezsőig? Többek között erről kérdeztük Bazsányi Sándort, akinek különleges esszékötete jelent meg a népszerű novellafüzérről.
Láthatár
Titus Maccius Plautus – A hőzöngő katona Karsai György és Térey János fordításában
„A szerelmest támogatva, muszáj, hogy te is szeress,
Rendelkezz ismerettel, ne a külvilágban keresd!
Nem szerelmes alig érti szerelmesek szellemét.
Maradt testemben még pici nedv, maradt csipetnyi vágy,
Kéjekből és gyönyörből nem száradtam ki teljesen."
Rumi szól – Alan Britt költeményei Sohár Pál fordításában
Szóval a szavak,
ha jól hallom, amit mondasz,
túszai a lehetetlen életnek,
amelyre mindannyian vágyunk.
Vízimalom – Marin Georgiev verse
Marin Georgiev bolgár költő egyik jeles versének két fordítását közöljük Kiss Benedektől és Szondi Györgytől a szerző budapesti látogatása alkalmából.
