Dátum: 2014. szeptember 8. 10:44
Tárgy: A közbéke érdekében - olasz fordítás - Trianon tarthatatlan
Címzett:
A
Nell'interesse della pace
Appello della Federazione mondiale degli ungheresi fatto da Lsàzlò Botos
Il futuro dell'Ungheria, mutilata il 4 giugno 1920 è incerto e la condizione del popolo ungherese è insopportabile. Lo smembramento della nazione ungherese dura da quasi un secolo senza che gli ungheresi ci abbiano posto un efficace rimedio, neppure a livello intellettuale. Tuttavia, l'VIII Congresso mondiale e la Nuova Definizione ungherese della Nazione, approvata da quel congresso hanno, a quel titolo, creato una base intellettuale per protestare contro i trattati di pace di Trianon (1920) e di Parigi (1947): Il Futuro nello Spirito della Santa Corona.
La Nuova Definizione ungherese della Nazione, approvata nel 2012 sostiene che "Il contributo più significativo della nazione ungherese all'umanità è racchiuso nell'istituzione del sistema statale che in un'unica misura pone al centro il rispetto umano per tutte le persone che ci vivono, senza discriminazione di sesso, razza, nazionalità o religione. Questo stato è stato costituito dai nostri antenati sulla base della Dottrina della Sacra Corona e noi lo chiamiamo il Paese della Sacra Corona".
Nel 93esimo anniversario del Trattato di pace di Trianon gli ungheresi di ogni parte del mondo e ogni persona di buona volontà adotterà una misura, la più efficace finora, offerta loro da parte di due eminenti intellettuali cechi le cui tesi coincidono con i dettami del Congresso mondiale degli ungheresi che ribadisce l'incompatibilità del trattato di Trianon e la giustizia per la nazione ungherese.
Rudolf Kucera, scienziato politico ceco nel suo libro Storia dell'Europa centrale dal punto di vista di uno scienziato politico ceco pubblicato nel 2008, cita il rinomato storico ceco Frantisek Palacky:
"Frantisek Palacky nel suo studio "Il concetto austriaco di Stato" valuta nel seguente modo la Costituzione ungherese: "L'istituzione ungherese di Stato è, nella sua sostanza, così valida e idealmente positiva da poter essere, a mio parere, di beneficio ad altri stati che la adottassero. C'è in essa il seme vivo della vera autonomia senza la quale la libertà politica e civile non può durare a lungo in nessun luogo. Essa contiene pure il concetto di riforma e di perfettibilità senza limiti, senza cui ogni istituzione umana può perire o venir distrutta. Da ciò possiamo capire e spiegare agli ungheresi (tutti i cittadini dell'Ungheria, non solo i magiari) il loro comune amore per la propria costituzione (Constitutio avitica) e l'insolita energia che impiegano nel mantenerla e proteggerla. Gli ungheresi in una burocrazia non possono vivere felici" (34)[1]
Ma che cos'era allora questa costituzione e qual era il suo significato storico?
Per prima cosa dobbiamo sottolineare che l'insistenza degli ungheresi nel ribadire la continuità della loro costituzione millenaria ha creato le basi per l'esistenza dello storico Stato ungherese. Il vantaggio principale di questa costituzione era la divisione del potere tra i regnanti e i proprietari terrieri mentre, ad esempio la "democrazia" fattiva stava nella ampia decentralizzazione e nelle istituzioni statali autonome. Per prima cosa ci si lasci citare l'Assemblea di Stato, il Parlamento, che dibatteva ogni proposta del re ed eleggeva il palatino, il vice –reggente del re, tra i propri membri, che con l'aiuto del suo Consiglio (consilium locumtenentiale) realizzava i programmi che erano stati approvati dal re e dai proprietari. Il suo vice il Capo della Giustizia, presiedeva la Corte d'Appello reale, chiamata "tabula septemviralis". Le vere basi del potere statale decentralizzato risedevano nelle contee, unità autorizzate dalla pubblica amministrazione in vari territori del regno. A capo di queste vi erano il Lord luogotenente ("comes"), il vice Luogotenente e altri funzionari eletti a livello locale. Ogni contea inviava due rappresentanti all'assemblea di Stato. Le Assemblee delle Contee a cui potevano partecipare i membri liberi della popolazione eleggevano i funzionari che si dovevano occupare delle questioni della Contea.
Le leggi che erano approvate dall'Assemblea di stato e autorizzate dal re dovevano essere annunciate all'Assemblea della Contea in modo che le autorità della contea potessero applicarle. I funzionari della Contea dovevano anche annunciare le misure prese dalle più alte organizzazioni e l'Assemblea della Contea aveva il diritto di protestare contro quelle leggi che ritenesse offensive (gravaminalis). Dovevano sottoporre le loro obbiezioni (representacio) e sospendere la loro esecuzione fino a quando non fosse stata presa una decisione finale in merito. Se si trattava di una legge impopolare le vari Contee conferivano tra di loro circa il contenuto delle proprie obbiezioni.
Queste erano le modalità nell'Ungheria storica in base a cui il popolo aveva la possibilità di opporsi a leggi impopolari e impedire che venissero applicate. Questo diffuso sistema di governo di autogoverno da parte delle Contee era l'invincibile sistema di difesa grazie a cui gli ungheresi proteggevano la propria autodeterminazione di stato e con la quale potevano respingere i tentativi di unificazione centralizzata da parte dei regnanti. (35)[2]
La lotta degli ungheresi a favore della loro costituzione fu lunga e sanguinosa come ogni battaglia in cui si combatta per la libertà politica. Questa lotta appartiene alle più gloriose pagine della Storia europea e in futuro dovrebbe essere contenuta in ogni libro scolastico che tratti di Storia dell'Europa. Si ispira a tradizioni che sono in sintonia con le nostre battaglie per i diritti civili e umani di oggi e che dovremmo adottare al posto della infondata glorificazione della formazione delle nazioni-stato dell'Europa centrale. Queste nazioni-stato in ogni caso hanno solo temporaneamente realizzato i loro numerosi sforzi nazionali: hanno portato libertà a qualche popolo privandone però altri. La cosa più importante tuttavia è il fatto che non hanno assicurato la libertà politica a lungo termine. Inoltre non hanno neppure portato la pace nell'Europa centrale che, secondo Sant'Agostino è lo scopo della società umana: "La gente ama soprattutto la pace e questo amore per la pace unisce le persone un un'unica società".
C'è ancora bisogno di ulteriori prove oltre agli argomenti di Fratisek Palacky e Rudolf Kuckera per convincerci che lo Stato della Sacra Corona, creato dalla nazione ungherese non ha oppresso le minoranze che abitavano nei suoi confini?
Non si direbbe. Per questo la richiesta della Nuova Definizione ungherese della Nazione è legittima e dovuta:
"In cambio del sistema statale su larga scala che ha reso possibile nei secoli il fatto che nel paese della Sacra Corona i popoli che costituirono i successivi stati dopo gli accordi di Trianon poterono svilupparsi, noi ci aspettiamo che queste nazioni stabiliscano nella loro costituzione che le comunità ungheresi, obbligate da decisioni politiche ad essere smembrate in vari stati, siano in futuro considerate definitivamente parte della nazione ungherese."
Accettato dal Presidio della Federazione mondiale degli ungheresi il 17 febbraio 2013 a Budapest
Annunciato il 4 giugno 2013 a Versailles nel sito del Trattato di Pace di Trianon
A közbéke érdekében
A Magyarok Világszövetségének
Botos László által kezdeményezett felhívása
Az 1920. június 4-én a trianoni békeparanccsal megcsonkított Hazánk jövője kétséges, és bírhatatlan népünk állapota. Közel egy évszázada tart a magyar nemzet szétdaraboltatása anélkül, hogy ennek hatásos ellenszerét a magyarság akár eszmei szinten is felmutatta volna. Viszont a Magyarok VIII. Világkongresszusa és az általa elfogadott új magyar nemzetmeghatározás már címében is megteremti az eszmei alapot a trianoni (1920) és párizsi (1947) békeparancsok elleni fellépéshez: Jövő a Szent Korona jegyében.
„A magyar nemzet legkiemelkedőbb hozzájárulása az egyetemes emberiség felemelkedéséhez annak az államrendnek a kialakításában testesül meg, amely egyedülálló mértékben helyezi középpontba az ott élő emberek nemére, fajára, nemzetiségére és vallására való különbségtétel nélkül az emberi méltóságot. Ezt az államot eleink a Szent Korona tanra alapozták, és a Szent Korona országának nevezzük" – hirdeti a 2012-ben elfogadott új nemzetmeghatározás.
A trianoni békeparancs 93. évfordulóján a világ magyarsága és minden jó szándékú ember rendelkezésére bocsátjuk azt az eszközt, amely minden eddiginél hatásosabban, két kiemelkedő cseh értelmiséginek a Magyarok Világkongresszusának értékelésével egybecsengő érveivel támasztja alá a magyar nemzet igazságát, Trianon tarhatatlanságát. Íme:
Rudolf Kučera, cseh politológus, 2008-ban kiadott: Közép-Európa története egy cseh politológus szemével c. könyvében egy elismert cseh történész, František Palacký érvelését idézi (70-71 o.)
František Palacký Az osztrák állameszme című dolgozatában így értékelte a magyar alkotmányt: „A magyar országos intézmények magva magában véve oly egészséges és áldásos, hogy véleményem szerint érdemes volna más országokban is alkalmazni; megvan benne az igazi országos autonómia eleven csírája, amely nélkül a polgári és politikai szabadság sehol sokáig és tartósan meg nem maradhat; jelen van benne a reform és a határtalan tökéletesíthetőség elve is, amely nélkül minden emberi intézménynek pusztulnia és elpusztulnia kell. Ebből lehet megérteni és magyarázni a hungarusoknak (nem csupán a magyaroknak) a maguk ősi alkotmánya iránti közös szeretetét s a rendkívüli energiát, amelyet annak fenntartására és védelmére fordítanak; a hungarusnak bürokrácia alatt élnie és boldogulnia nem lehet..."34 Milyen volt hát ez az alkotmány, és mi volt a történelmi jelentősége? Először is állapítsuk meg, hogy a hungarusok ezeréves alkotmányos folytonosságukhoz való ragaszkodása alkotta a történelmi magyar állam létalapját. Ennek az alkotmánynak a fő előnye a hatalommegosztás volt az uralkodó és a rendek közt, miközben a tulajdonképpeni „demokratikusság" a széles körű decentralizáción, az autonóm országos intézményeken nyugodott. Első helyen említsük meg az országgyűlést, amely minden királyi javaslatot megvitatott, és saját kebeléből választotta a nádort (palatínust), a király helyettesét, s az a Helytartótanács segítségével végrehajtotta a király és a rendek által közösen elfogadott terveket. A decentralizált országos hatalom voltaképpeni alapjai a vármegyék voltak, a királyság egyes területein illetékes közigazgatási egységek, melyeknek élén a comes (főispán), az alispán és a többnyire alulról választott helybeli tisztviselők álltak. Minden vármegye két követet küldött az országgyűlésbe. A vármegyegyűlések, melyeken részt vett az egész szabad lakosság, választották a vármegye ügyeit intéző tisztikart. „Az országgyűlésen elfogadott és a király által szentesített törvényeket ki kellett hirdetni a vármegyegyűlésen, hogy aztán a vármegyei hatóságok végrehajtsák azokat. A legmagasabb állami szervek intézkedéseit szintén ki kellett hirdetni a vármegyei hivatalok útján, és a vármegyegyűlésnek jogában állt, hogy az olyan rendeletek ellen, amelyeket sérelmesnek tartottak, »tiltakozásokat« nyújtsanak be, és végrehajtásukat a tiltakozások elintézéséig leállítsák. Ha valamilyen népszerűtlen rendeletről volt szó, az egyes megyék közölték egymással tiltakozásuk tartalmát; ez volt az az eszköz, mellyel a történelmi Magyarországon tömegesen fel lehetett lépni a nem tetsző rendeletek ellen, ezek végrehajtását a megyék ellenállása akár meg is akadályozhatta. Ez a széles körű vármegyei önkormányzat volt az a legyőzhetetlen pajzs, amellyel a magyarok megvédték állami önállóságukat, és amellyel győztek az uralkodók egységesítő törekvéseivel szemben."35 A magyarok harca a magyar alkotmányért hosszú és véres volt, mint minden harc, amelyet a politikai szabadságért vívnak. Ez a harc a közép-európai történelem legfényesebb lapjaira tartozik, s a jövőben minden Közép-Európa történetével foglalkozó tankönyv részének kellene lennie. Az emberi és polgári jogokért folytatott mai küzdelmünk számára ez olyan hagyományt jelent, amit vállalni kellene, a közép-európai nemzetállamok megalakulásának megalapozatlan dicsőítése helyett. A nemzetállamok ugyan ideiglenesen megvalósítottak számos nemzeti törekvést, meghozták némely nemzetnek a nemzeti szabadságot, másoktól viszont elvették azt, s ami a legfontosabb, nem biztosították tartósan a politikai szabadságot, sem a békét nem hozták meg Közép-Európában.
Kell-e František Palacký és Rudolf Kucera érvelésénél fényesebb bizonyíték arra, hogy a magyar nemzet által megteremtett Szent Korona országa nem nyomta el a kisebbségben élő népeket?
Aligha. Jogos és elvárható tehát az új magyar nemzetmeghatározás követelése:
„Annak a nagyvonalú állami berendezkedésnek fejében, amely évszázadokon keresztül lehetővé tette, hogy a Szent Korona országában a későbbi trianoni utódállamok államalapító nemzetei fejlődhessenek, elvárjuk, hogy e nemzetek rögzítsék alkotmányukban azt a tényt, hogy az uralmuk alá politikai kényszerrel sodort magyar nemzeti közösségek továbbra is, és megváltoztathatatlanul a magyar nemzet részei."
Elfogadta az MVSZ Elnöksége 2013. február 17-én, Budapesten
Kihirdetve 2013. június 4-én, Versailles-ban, a trianoni békeparancs helyszínén
MVSZ Sajtószolgálat
8364/140908
