Tucatjával zörgetnek ajtójukon a vélt vagy valós felháborodást ecsetelő alkotmányjogi panaszok, hengerelnek a bírósági döntések ellen lázadó indítványok. Íme a legközelebb tárgyalandó indítványok.
Ügyészség adatkezelési tevékenysége
Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény 34.§-a, valamint az információs önrendelkezési jogról és az információ szabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 27. § (2) bekezdés g) pont alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.
Az indítványozó bíró szerint a közérdekű adatok megismerésének az Ütv. 34. §-ában foglalt korlátozása nem felel meg az Infotv. 27. § (2) bekezdésében előírt korlátozásnak. A folyamatban lévő perben alkalmazandó jogszabályi rendelkezések között olyan kollízió áll fenn, amely alkotmányos szabályt és elvet is sért és a jogalkalmazás során nem oldható fel.
Álláspontja szerint: az Ütv. alkotmányosan igazolható cél érdekében korlátozza a perbeli közérdekű adatok megismerhetőségét, az Infotv. azonban ezt nem teszi lehetővé, amely sérti a jogállamiság elvén keresztül levezetett jogbiztonság követelményét. Az alaptörvény-ellenesség abban áll, hogy a jogalkotó nem teremtette meg maradéktalanul azokat a feltételeket, melyek lehetővé tennék, hogy átlátható, egységes és kiszámítható szabályokat alkalmazzon az adatkezelő és a bíróság a közérdekű adatok megismerése és az adatigényléssel kapcsolatos perek során.(Ind.kieg.pdf.)
Felmentés jogellenességének megállapítása
A 2012. évi V. törvény 3. § (5) bekezdése, valamint a Fővárosi Törvényszék 49.Mfv.631.087/2013/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó szerint a támadott jogszabályi rendelkezés alkalmazni rendeli a Kttv. 193. és 194. §-ait a hatálybalépésekor folyamatban lévő perekben is.Állítja: a bíróság az ügyében visszaható hatállyal alkalmazott egyes jogszabályi rendelkezéseket, ezért megsértette a jogbiztonság elvét.(Ind.kieg.pdf.)
Ingóértékesítés adójogi szabályai
A Kúria 3/2013. Közigazgatási és Munkaügyi jogegységi határozata alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.
Az indítványozó bíró álláspontja szerint az előtte másodfokon folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogegységi határozat sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből levezethető jogbiztonság elvét és a C) cikk (1) bekezdésében megfogalmazott hatalommegosztás elvébe ütközik.
Az eljárás hátteréül szolgáló ügyben a költségvetési család bűntettével vádolt, évek óta fémhulladék gyűjtést végző vádlott ingóértékesítési tevékenységét a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi XCVII törvény (Szja. tv.) ingóértékesítésre vonatkozó szabályai szerint folytatta, holott arra az elsőfokú bíróság ítélete szerint az Szja. törvény önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseit kellett volna alkalmazni. Az elsőfokú eljárásban bizonyítékként értékelt két szakértői vélemény közötti eltérést a kúriai jogegységi határozat időközbeni megjelenési okozta. A jogegységi határozat azonban az indítványozó bíró álláspontja szerint figyelmen kívül hagyta a 2011. december 31. napi módosítás előtti Szja. tv. 58. § (8) bekezdésének egy speciális feltételét, miszerint az üzletszerű átruházás feltétele, az is, hogy a magánszemély áfa-körbe szabályszerűen belépett, és adólevonási joga megnyílt. Az Szja tv. 2012. január 1-től hatályos szabályozása során a jogalkotó a fenti joghézagot észlelte, az Szja. tv. 58. § (8) bekezdése megváltoztatásával rendezte, valamint a (10) bekezdése beiktatásával a fémhulladék nem egyéni vállalkozóként folytatott érétkesítésére speciális adózási szabályokat vezetett be.
Az indítványozó bíró álláspontja szerint a Kúria a módosítás előtti Szja. törvényben mutatkozó joghézagot nem volt jogosult jogértelmezéssel rendezni, azt törvénymódosítással lehetett volna alkotmányosan szabályozni. A visszaható jogértelmezés visszaható jogalkotásnak is minősül, mert a jogegységi határozat a bíróságokra nézve kötelező.(Indítvány._anonim.pdf.)
Táppénz, – egyidejűleg fennálló több biztosítási jogviszony
A kötelező egészségbiztosításról szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 43. § (2) bekezdése, valamint a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.258/2014/7. számú ítélet alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó - felperes - korábban 8 órás munkaviszonyban állt, azonban munkaszerződését módosították és két cégnél 4-4 órás munkaviszonyban foglalkoztatták a továbbiakban. Az indítványozó gyermeke születését követően terhességi gyermekágyi segély iránti kérelmet terjesztett elő, amelyet az alperes - a kormányhivatal illetékes szerve - az egyik cég vonatkozásában elutasított, figyelemmel arra, hogy ott mindösszesen 316 naptári nap biztosítási jogviszonnyal rendelkezik. Az indítványozó a határozat ellen fellebbezett, azonban az OEP határozatával az elsőfokú közigazgatási határozatot helybenhagyta. Ezt követően az indítványozó keresetet terjesztett elő, amelyet a bíróság elutasított.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott jogszabály indokolatlan korlátozást tartalmaz, amely gátolja a fiatal, illetve gyermeket vállaló nők elhelyezkedését azáltal, hogy az egyidejűleg fennálló több biztosítási jogviszony esetén a táppénzre való jogosultságot mindegyik jogviszonyban külön-külön kell megállapítani. Kifejti továbbá: a támadott rendelkezés sérti a foglalkozás szabad megválasztásához fűződő jogát, nem felel meg a szociális társadalom elveinek, az esélyegyenlőség, illetve az egyenlő bánásmód követelményének sem, ezért sérti az Alaptörvény XV. cikk (2) és (5) bekezdésében, XII. cikk (1) bekezdésében, valamint a XIX. cikk (3) bekezdésében foglaltakat.(Indítvány: anonimizált.pdf.)
Táppénz, – Kehi
Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalról szóló 355/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet egyes rendelkezései, valamint a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.K.30.417/2013/55. számú ítélet alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az ügy előzményeként a Kehi ellenőrzést folytatott a Budapest Airport Zrt. privatizációjával összefüggésben. A Kehi ezzel összefüggésben bizonyos iratok megküldését kérte az indítványozótól. Az indítványozó válaszlevelében tájékoztatta a Kehi-t, hogy a megkeresésnek nem tud eleget tenni, illetve, hogy az iratok ügyvédi titkokat tartalmaznak. A Kehi ezt követően eljárási bírság megfizetésére kötelezte az indítványozót.
Az indítványozó szerint: a bíróság támadott ítéletében nem döntött a Kehi eljárásáról, illetve az adatkérés jogszerűségéről. A Kehi, valamint a bíróság eljárása, továbbá a támadott rendelkezések sértik a jogállamiság elvét, a személyes adatok védelméhez való jogot, a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot, a tisztességes bírósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogot is.(Indítvány.anonim.pdf.)
Adóügy
A Kúria Kfv. I.35.033/2014/4. számú ítélet alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó álláspontja szerint az adóhatóság adókülönbözetet, adóbírságot, valamint késedelmi pótlékot megállapító határozatát hatályon kívül helyező elsőfokú bírósági ítélet felülvizsgálati eljárása során sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való joga.
Hivatkozik az Emberi Jogok Európai Egyezményére, a strasbourgi joggyakorlatra és az AB gyakorlatára is. Álláspontja szerint a fegyverek egyenlősége elve lényegi eleme a "szóváltásos eljáráshoz való jog", amely esetében sérült a távollétében megtartott tárgyalás miatt. Sérült a tisztességes eljáráshoz való joga azzal is, hogy a személyi jövedelemadó ellenőrzés során a kiadásai és bevételei között feltárt egyenlőtlenség miatt alkalmazott becslési eljárás keretében tett nyilatkozatait, állításait az adóhatóság nem vette figyelembe, a felülvizsgálati eljárásban a Kúria tárgyalás nélkül, a bizonyítás teljes mellőzésével hozta indokolás nélküli ítéletét.(Indítvány.pdf.)
Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának tárgyalandó témái
Adóügy, - közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata
A Kúria Kfv.III.35.129/2015/2. számú végzése és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 19.K.33.104/2014/9. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó - perbeli felperes - adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt nyújtotta be keresetét, amelyben kérte a perbeli alperes - adóhatóság - határozatának hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezését. A bíróság a keresetet elutasította, mivel megítélése szerint a perbeli alperes helytállóan utasította el az indítványozó adólevonási jogát és helytállóan állapította meg, hogy a számlák fiktívek voltak és ebből kifolyólag az indítványozó gondos eljárása kizárt. Az indítványozó ezt követően felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyet a Kúria elutasított arra hivatkozva, hogy a felülvizsgálati eljárásnak nem tárgya a közigazgatási szerv határozatának, eljárásnak jogszerűsége, amelyre az indítványozó kérelmében hivatkozott.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott bírósági határozatok és az alperesi hatósági határozat sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, [XXIV. cikk (1) bekezdés] és a 28. cikket. (Indítvány:_anonimizált.pdf.)
Törlés hitelezői nyilvántartásból
A Debreceni Ítélőtábla Fpkf.III.30.060./2015/2. számú végzése és a Nyíregyházi Törvényszék 10.Fpk.15-10-001201/89. számú záró végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó álláspontja szerint a bírósági eljárás során - amelynek tárgya felszámolási eljárás befejezettnek nyilvánítása volt - sérült az Alaptörvényben biztosított tisztességes eljáráshoz való joga (XXVIII. cikk (1) bekezdése), a jogorvoslathoz való joga (XXVIII. cikk (7) bekezdése) és a tulajdonhoz való joga (XIII. cikk), mivel az elsőfokú bíróság - határozott kérelme ellenére - nem rendelkezett ítéletében a hitelezői nyilvántartásból való törléséről, ahova anélkül került, hogy hitelezői bejelentéssel élt volna. A nyilvántartásból való törlés elbírálásának mellőzése eredményeképpen a másodfokú bíróság a kérelemről érdemben nem dönthetett, ezáltal sérült a tisztességes bírói eljáráshoz és a hatékony jogorvoslathoz való joga. Előadja még, hogy a tulajdonhoz való joga is sérült azzal, hogy munkabér jellegű tulajdonával nem rendelkezhetett, amikor annak megállapítását kérte, hogy nem hitelező. (Indítvány.pdf.)
Bírósági jogkörben okozott kár megfizetése
A Kúria Pfv.IV.21.855/2014/7. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó az ügy előzményeként előadja: 2008-ban az eljáró munkaügyi bíróság a rá vonatkozó felmondás jogellenességét állapította meg, és munkáltatóját kötelezte a továbbfoglalkoztatásra. A másodfokú bíróság a döntés ezen részét helybenhagyta. A Legfelsőbb Bíróság a felmondás jogellenességének megállapítására vonatkozó döntést helybenhagyó rendelkezést hatályon kívül helyezte, és megállapította, hogy az elsőfokú ítéletnek a felmondás jogellenességét megállapító rendelkezése jogerőre emelkedett.
A második munkaügyi perben elsőfokon ismét elutasították az indítványozó keresetét arra hivatkozással, hogy a munkaviszonya már 2008. februárjában helyreállt, és ő a felelős azért, hogy nem kezdte meg a munkavégzést, így a felmondás jogos. Az indítványozó érvelése szerint ő abban a tudatban volt, hogy az ítélet még nem jogerős, így nem kell megkezdenie a munkavégzést. Az elsőfokú bíróság döntését helybenhagyták másodfokon, és a felülvizsgálati eljárás során is.Ezt követően az indítványozó bírósági jogkörben okozott kár megtérítése okán, kártérítési keresetet nyújtott be, amely elutasításra került. A döntést a másodfokú bíróság helybenhagyta, a Kúria a korábbi ítéleteket fenntartotta.
Az indítványozó álláspontja szerint mindhárom bírósági döntés alkotmánysértést valósított meg, hiszen a kártérítési per végén a korábbi törvénykövető magatartása miatt anyagi és nem anyagi jellegű hátrányt szenvedett el a bírói határozatok következtében. Ezzel sérült a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joga. .(Ind.kieg.pdf.)
Fedezetelvonás
A Dabasi Járásbíróság 2.P.20.527/2012/50. számú ítélet és a Budapest Környéki Törvényszék 9.Pf.21.447/2014/3. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó - perbeli felperes – előadja: ügyvédi munkadíj iránti követelése kielégítési alapját a perbeli alperesek elvonták, ezért keresetében kérte a bíróságtól, hogy az alpereseket kötelezze kielégítés tűrésére. A bíróság a keresetét elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az indítványozó szerint a támadott ítéletek sértik a jogállamiság elvét [B) cikk (1) bekezdés], a tulajdon ellen intézett jogtalan támadás elhárításához fűződő alapvető jogát (V. cikk), a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát (XXIV. cikk) és a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát (XXVIII. cikk). (Indítvány:_anonimizált.pdf.)
Építésügy
Tihany Község Önkormányzat Képviselő-testületének 5/2015. (IV. 10.) önkormányzati rendelet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az alkotmányjogi panasz tárgyát képező tihanyi ingatlan teljes területe felszíni vízminőségvédelmi területbe tartozik, amelynek megközelítőleg 1/3 részén a támadott építési szabályzat elfogadásával a védelmi övezet megszüntetésre került.
Az indítványozó szerint a terület átsorolások, és a védelmi szint megszüntetése miatt sérült az Alaptörvény XXI. cikk (1) bekezdésébe foglalt egészséges környezethez való alapjog, és a XX. cikk (1) és (2) bekezdésébe foglalt a testi és lelki egészséghez való jog, mely a környezethez való alapjoggal szorosan kiegészíti egymást.. Továbbá sérült a P) cikk szerinti jog is, mely szerint a természeti erőforrások, a termőföld, az erdők és vízkészlet, a biológiai sokféleség, a növény- és állatfajok, és a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, melynek megőrzése az állam és mindenki kötelessége. Álláspontja szerint a rendelet figyelmen kívül hagyta Tihany Község Önkormányzatának 11/2013. rendeletében foglalt társadalmi-partnerségi egyeztetés szabályait amikor a véleményét nem vette figyelembe a rendelet megalkotásakor. Ezzel megsértette a B) cikk (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság elvét is. (Indítvány.anonim.pdf.)
Rendezvénybiztosítás
A mentésről szóló 5/2006. (II. 7.) EüM rendelet 11. § (4) bekezdés b), c), d), f) pontjai alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozók előadják: a sérelmezett jogszabályi rendelkezések az Országos Mentőszolgálat kizárólagos feladatává teszi az európai vagy nemzetközi sportrendezvények, az autómotor-, illetve lovassport-rendezvények, az egyidejűleg több helyszínen megvalósuló szabadtéri rendezvények, valamint az előre láthatóan 10 000 fő egyidejű részvételét meghaladó szabadtéri rendezvények egészségügyi biztosítását.Az indítványozók szerint a rendezvénybiztosítási piacon a rendelet hatálybalépéséig a szabadpiaci verseny érvényesült. A sérelmezett jogszabályi rendelkezés hatályba lépésével – viszont sérült az Alaptörvény XII. cikke szerinti vállalkozás szabadsága, mivel monopóliumot biztosít egy szereplőnek az adott piacon. Álláspontjuk szerint mivel az új piaci szereplő tulajdonosa maga az állam, megvalósul az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésében foglalt erőfölénnyel való visszaélés is, mivel a tulajdonos jogalkotás útján biztosít kizárólagosságot a társaságnak.
Az indítványozók szerint a jogalkotó nem tartotta be a szükségesség és arányosság mércéjét. A rendelet módosítása társadalmi érdeket nem szolgált, a vélhető jogalkotási célt (jelesül a magasabb szintű egészségügyi biztosítást) nem szolgálja, ellenben sérti a vállalkozási szabadság alapjogát, és a diszkrimináció tilalmának elvét. (Indítvány.pdf.)
Parkolási díj, pótdíj
A Fővárosi Törvényszék 41.Pf.633.207/2014/5. számú ítélete, és a 30/2010. (VI. 4.) Fővárosi Közgyűlési Rendelet 8. § (4) bekezdése és 48. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó előadja: a Főváros II. Kerületi Önkormányzatával történt peres eljárása során az eljáró bíróság parkolási díj megfizetésére kötelezte, mert a parkolócédulát nem helyezte el megfelelő helyen a gépjárművében, bár a parkolójegy másolatát postán elküldte az önkormányzat részére. Állítja: egy korábbi perében megállapította a bíróság jogerősen, hogy a támadott jogszabályhely csak a parkolást üzemeltető eljárását szabályozza, és nem alkalmazandó a peres eljárásban akként, hogy amennyiben nem teljesítette a parkolócédula kihelyezési kötelezettségét az alperes, úgy a pótdíj fizetési kötelezettség a teljesítés ellenére is terhelné.
Az indítványozó álláspontja szerinti sérült az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való joga, és a XXVII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való joga. (Indítvány. anonim.pdf.)
Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának tárgyalandó témái
Tisztességes gazdasági verseny
A Kúria Gfv.X.30.284/2009/7. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó gazdasági társaság - a perbeli felperes - az eredménytelen versenyfelügyeleti eljárást követően keresetében kérte az elsőfokon eljárt Törvényszéket, állapítsa meg, hogy a pályázatot kiíró alperesek tisztességtelen piaci magatartást tanúsítottak, diszkriminatív eljárásukkal megsértették az egyenlő bánásmód követelményét, valamint kötelezze őket személyiségjogot sértő magatartásuk abbahagyására és kártérítés megfizetésére, azonban a bíróság a keresetet elutasította. A fellebbezést követően az ítélőtábla részítéletében megállapította, hogy az alperesek tisztességtelen piaci magatartást tanúsítottak, a kártérítésre irányuló kereseti kérelmet elutasító rendelkezést hatályon kívül helyezte és az elsőfokon eljárt bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. Az alperesek felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő, a Kúria a felülvizsgálati kérelemmel támadható részt hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A megismételt eljárásban az indítványozó - a felperes - kártérítés jogcímén előterjesztett keresetét fenntartotta, amelyet azonban a bíróság elutasított. Az ítélettel szemben a felperes fellebbezett, azonban az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az indítványozó szerint a bíróság alaptörvény-ellenesen állapította meg, hogy az állam egy központi költségvetési szervére nem vonatkozik a tisztességtelen piaci magatartás tilalma. Állítja: a támadott ítéletek sértik az Alaptörvény az E) cikk (2) és (3) bekezdését, az M) cikk (2) bekezdését, az R) cikk (3) bekezdését, XII. cikk (1) bekezdését, a XV. cikket, XXIV. cikk (2) bekezdését, és a 28. cikket.(Indítvány:_anonimizált.pdf.)
Felülvizsgálati indítvány elutasítása
A Kúria Pfv.VI.20.215/2015/3. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó szerint sérült a tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való alkotmányos alapjoga azzal, hogy a szerződés érvénytelenítése iránti per jogerős másodfokú ítéletével szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmét a Kúria elutasította arra hivatkozva, hogy elkésett, mert - mivel a kérelemmel érintett per kiemelt jelentőségű per -, a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének határideje a Pp. 386/I. §-a alapján az általános hatvan naptól eltérően harminc nap.
Az indítványozó hivatkozik arra, hogy az elsőfokú bíróság nem rendelte el a soron kívüli eljárást - noha a Pp. 386/B. §-a alapján erre köteles lett volna - és soha semmilyen formában nem adott olyan tájékoztatást a peres felek részére arról, hogy az ügyet soron kívüli eljárásban tárgyalja. Álláspontja szerint azzal, hogy a Kúria erre hivatkozással utasította el kérelmét, sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) cikke szerinti alapjogát.
Bérfinanszírozás, - Waldorf
A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 88. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Előzménye: a 2014. december 30. napjától hatályos Nkt. 88. § (4) bekezdése megváltoztatta a nem állami fenntartókra irányadó finanszírozási szabályokat. A módosítás előtt hatályos rendelkezés valamennyi nem állami intézményfenntartó számára megkülönböztetés nélkül biztosította az állami fenntartású nevelési-oktatási intézményben és pedagógiai szakszolgálati intézményben pedagógus munkakörben alkalmazottak elismert létszáma, valamint a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítők jogszabály szerint finanszírozott létszáma alapján az átlagbér alapú költségvetési hozzájárulást a köznevelési feladat ellátásához szükséges pedagógusok és a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazottak illetménye, munkabére és ezek járulékai kifizetéséhez (bérfinanszírozás).A módosított (sérelmezett) rendelkezés ezt az általános és egységes finanszírozási szabályozást alapvetően változtatta meg úgy, hogy a nem állami fenntartók közül csak egyeseknek, nevezetesen a nemzetiségi önkormányzatnak és az egyházi jogi személyeknek biztosítja a bérfinanszírozást, ezzel szemben a vallási tevékenységet végző szervezet, valamint a más személy vagy szervezet fenntartókat a bérfinanszírozásra jogosultságból kizárja.
Az indítványozó álláspontja szerint az Alaptörvény XV. cikk (1)-(2) bekezdéseiben foglalt jogegyenlőség alapjoga és a hátrányos megkülönböztetés tilalma sérült, amikor a jogalkotó az azonos nevelési-oktatási tevékenység ellátása mellett, azonos fenntartói körön belül (nem állami fenntartók), ésszerű indok nélkül az állami támogatásra jogosultság kérdésében megkülönböztet, tehát egyes nem állami fenntartók ugyanazon tevékenység után jogosultak a bérfinanszírozásra, mások pedig nem. (Indítvány.pdf.)
