Kölni szilveszter: hol marad a ribancséta?
Laky Zoltán / 2016.01.10., vasárnap 11:00 /
Visszatekintő: a hét legolvasottabb rostabejegyzései
„Egy olyan országban, ahol minden rossz szóra vagy minden rossznak vélt pillantásra feminista felháborodás születik, mert talán rosszul viselkedett valaki, most a kölni hihetetlen események ellenére néma marad a feminista hálózat. (...) Az ember átnézi a Twittert, az Emma magazint, a Missy Magazint, amik az akut felháborodási reflex garantálói: semmi reakció" –panaszkodott a kölni szilveszter után egy német hírportál női publicistája.
Az igazsághoz tartozik, hogy az Emma néhány napos fáziskésés után felébredt, és immár a hamis toleranciát okolja a nők elleni támadásért, és számos német női politikus is elítélte a történteket. A felháborodás hangereje azonban meg sem közelíti azokat a patálikát, amelyeket a többségi társadalom részéről érkező nőellenes megnyilvánulások nyomán szoktak csapni.
Amikor például 2011-ben egy torontói rendőr azt tanácsolta a nőknek, hogy ne öltözzenek kirívóan, ha nem akarnak nemi erőszak áldozatává válni, feminista aktivisták megszervezték a történelem első „ribancsétáját" (SlutWalk), tiltakozva az áldozathibáztató nyilatkozat ellen.
Azóta számos országban tartottak hasonló felvonulást, köztük Magyarországon, amikor a pécsi rendőrség „Tehetsz róla, tehetsz ellene!" jelszóval készített oktatóvideót fiataloknak. Egyelőre nem hallottuk, hogy a kölni polgármester hasonló szellemű szánt tanácsai miatt is szerveződne SlutWalk.
A jelenség jól ismert . Maajid Nawaz brit exiszlamista közíró „regresszív baloldalnak" nevezte a jelenséget, hogy a legkisebb nőellenességre, homofóbiára, vallásos bigottságra ugró nyugati liberalizmus a muszlimoknak a legsúlyosabb intoleranciát is elnézi a multikulturalizmus jegyében. A szaúdi nők elnyomása és az afrikai kislányok körülmetélése ellen esetleg még szót lehet emelni, de az európai muszlimoknak már semmit sem szabad felróni. Tavaly például mi is megemlékeztünk róla, hogy Nagy-Britanniában több tízezer kislány vált nemiszerv-csonkítás áldozatává, mert a jelenségről tudó orvosok, tanárok az iszlamofób bélyegtől való félelem miatt szőnyeg alá söpörték a problémát.
A kettős mércén nincs mit csodálkozni. A mai, politikailag korrekt, progresszív liberalizmus világszemlélete egyetlen tételmondatban foglalható össze: a világot sújtó legtöbb problémáért és elnyomásért a keresztény, heteroszexuális, fehér férfi a felelős. A mostani erőszakoskodók kétségtelenül heteroszexuálisok és férfiak, de nem fehérek, és még kevésbé keresztények, ezért logikusan csak az áldozatok közé tartozhatnak, és nem a bűnösök közé. Sőt, ha jobban belegondolunk, most is a többségi társadalom okozta a bajt, mivel nem magyarázta el a migránsoknak, hogyan kell bánni Európában a nőkkel, márpedig az eltérő kulturális mintázatokon nevelkedett emberektől nem várható el, hogy ezt maguktól tudják.
Ha a bonyolult világ szerteágazó problémáit egy ilyen durva leegyszerűsítéssel próbáljuk magyarázni, óhatatlanul megbicsaklik a világnézetünk, ha két, egyaránt a többségi privilégium áldozatának elkönyvelt csoport kerül szembe.
