Megkezdődik a világ dollártalanítása William Engdahl, a New Eastern Outlook politikai megfigyelője szerint minden térségi hatalomnak érdek |
William Engdahl, a New Eastern Outlook politikai megfigyelője szerint minden térségi hatalomnak érdekében áll a multipoláris világrend kialakítása, mert az amerikai gazdaság elkerülhetetlenül összeroppan, és a dollár monopolhelyzetének fennmaradása esetén magával húzná a világ más régióit is. Oroszország, Kína, India és más felemelkedő hatalmak együttműködnek a többpólusú világrend kialakításán: a nemzetközi kapcsolatok olyan rendszere jön létre, amelyben az euro-atlanti hatalom nem tudja ráerőltetni saját értékrendjét és politikai rendszereit más kultúrákra, mert elveszíti hegemónhelyzetét. Az amerikai külpolitika által uralt egypólusú világrend – úgynevezett "Új Világrend" – stabilitása megbomlott, mert az Egyesült Államok elveszítette monopolhelyzetét, és folyamatban van más hatalmi pólusok felemelkedése. William Engdahl szerint Washington már nem tudja megakadályozni – legfeljebb hátráltatni tudja – ezt a folyamatot, mert politikai hatalma folyamatosan gyengül, miközben gyakorlatilag államcsőd állapotában működik az Egyesült Államok. A szakértő felhívja a figyelmet arra, hogy Oroszország és Kína fokozatosan csökkenti az amerikai dollárral szemben fennálló függő viszonyt. Oroszország az olajkereskedelemben rubel használatára történő átállása végleg aláássa az Egyesült Államok monopolhelyzetét; Engdahl szerint ezzel "megkezdődik a világ dollártalanítása". Az átállásnak – az olajár rubelben jegyzésének – köszönhetően pedig Washington nem csak gazdasági, de politikai téren is elveszíti monopolhelyzetét. Megakadályozni a folyamatot közel lehetetlen, hiszen az Egyesült Államok a dollár korlátlan nyomtatása, és az adósságplafon évenkénti megemelése miatt gyakorlatilag egy állandó államcsőd állapotában működik, a térségi hatalmak pedig lehetőségként tekintenek erre a változásra. "A világ nagy része elkezdte felismerni, hogy az Amerikai Egyesült Államok, a hegemón, az egyetlen szuperhatalom, nevezzék bárminek is, de-facto csődbe jutott." Ennek részeként nem pusztán az olajkereskedelem dollármentesítéséről beszélhetünk, hiszen az Egyesült Államokat egyszerre több fronton sújtja komoly csapás. Teljes amerikai iparágak vannak kiszervezve más országokba, a munkanélküliség egyre nagyobb problémává válik, az USA államadósságát pedig trillió dollárban mérik, ami arról árulkodik, hogy az amerikai gazdaság egésze borzalmas állapotban van. A JP Morgan elemzői szerint az amerikai gazdaság lassulása a következő években 75%-kal fokozódhat. Miközben 2016-ban a globális gazdaság 2,6%-os növekedésével számolnak, az amerikai gazdaság a recesszió szélére jutott. |
|
Az indonéz fővárosban, Jakartában elkövetett merényletsorozatért a felelősséget a Daesh (Iszlám Állam) vállalta magára. A kivitelezés koncepciója azonban inkább a terrorszervezet hátrányára szolgál. A takfirista ideológia térségbeli támogatottságának és a rendelkezésre álló eszközöknek előre nyilvánvaló hiánya miatt a látványos brutalitás elmaradt. Felmerül a kérdés: ilyen körülmények között a Daesh miért vállalta fel mégis a támadást? A támadásban részt vevő személyek pontos száma még nem tisztázott. A hét halott között az öt támadó mellett egy kanadai állampolgár, és az indonéz biztonsági erők egyik embere van. Két támadót élve fogtak el. A merénylők motorkerékpárokról, házi készítésű kézigránátokat dobáltak a városközpontban tartózkodó emberekre, és csőbombát robbantottak egy rendőrposztnál. Indonézia a föld legnagyobb muszlim populációval rendelkező országa, és a világ negyedik legnépesebb államalakulata. Az Indiai-óceánt a Csendes-óceánnal összekötő stratégiai fekvése mellett (Malakka-szoros) a legnagyobb szigetország. A Jemaah Islamiyah által 2000-2005 között elkövetett merényletek óta az extremista iszlám ideológiájú szervezeteket az indonéz biztonsági erők a Szulavézi-sziget esőerdejébe szorították vissza, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy ott is maradjanak. A nagyvárosokban és az indonéz szigetvilág más részein a biztonsági intézkedések következtében az iszlamisták azóta képtelenek a térnyerésre. Az indonéz szakszolgálatok adatai szerint az országból összesen 500 állampolgár csatlakozott a Daesh szíriai és iraki műveletéhez. Ez a szám a több mint 200 milliós muszlim közösség arányában elenyészően kevés és azt mutatja, hogy még az indonéz társadalom radikális iszlamista rétege is elutasítja a Daesh ideológiai fennhatóságát. Ez a réteg ehelyett a lokálisan jelen lévő radikális csoportokat támogatja. A legjelentősebb ilyen csoport az al-Kaida helyi szárnyaként számon tartott Jemaah Islamiyah (JI). A JI a 2002-2005 közötti időszakban külföldi, az atlanti tengely országaiból érkező turisták által kedvelt üdülőhelyek, és az ausztrál követség ellen elkövetett öngyilkos robbantásos merénylet révén vált hírhedtté. A JI elutasítja a Daesht, és semmilyen együttműködést nem folytat vele indonéz területen. Az indonéz rendőrség által a lefoglalt támadóeszközökről közzétett fotókon házi készítésű gránátok és csőbomba látható egy maroklőfegyver mellett. Ha a merénylők arzenáljában kizárólag ezek a fegyverek szerepeltek, akkor az azt jelenti, hogy a Daesh indonéz hálózata rendkívül kezdetleges, talán nem is létezik. A két élve elfogott merénylő pedig bizonyíték arra, hogy a terroristák nem voltak egységesen készek saját életük feláldozására. Az akciónak a Daesh eddigi merényleteivel ellentétben nem volt igazi brutális propaganda jellege. Az indonéz hatóságok az utóbbi időben a terrorszervezet lehetséges kibontakozásának megakadályozására az országba érkező ujgur extrém iszlamisták felderítésében és elfogásában a kínai szolgálatokkal kooperálnak. A Szulavézi belső központi területén a JI mellett a szintén az esőerdő mélyén működő Daesh szimpatizáns szakadár iszlamista csoportok (JAT, KOMPAK, Santoso) állományban, támogatottságban és fegyverellátmányban lekorlátolt lehetőségei a JI dominanciája és a biztonsági monitorozás miatt olyannyira szűkek, hogy műveleti kapacitásuk semmisnek mondható. Indonéziát számos különböző népcsoport alkotja, és a közöttük fellépő erőszakos jellegű etnikai-vallási konfliktusok sorozata (Dili, Maluku, Sambas, Sampit, Walisongo) legutóbb a XX.-XXI. század fordulóján söpört végig az ország szigetein. A konfliktussorozat a központi kormányzat ellenőrzése alatt álló területek egy részének függetlenedésével zárult (Kelet-Timor), más területek nagyfokú autonómiát kaptak (Nyugat-Pápua, Aceh). Fontos felhívni arra a tényre a figyelmet, hogy az indonéz területen a különböző etnikai-vallási vonalak mentén fellépő "függetlenedési törekvések" a volt Jugoszlávia területén zajló ugyanilyen jellegű folyamatokkal teljesen egy időben zajlottak, és mindkét esetben ugyanazon forgatókönyv szerint valósultak meg. A történéseket felügyelő nemzetközi katonai erőstruktúra felállítása (SFOR-INTERFET) minden esetben a NATO atlanti tengely vezető országainak felügyelete alatt történt. Az SFOR létrehozásánál az USA adta a katonai potenciál nagyobb hányadát és a parancsnoki tisztet betöltő személyt, míg az INTERFET ausztrál vezetés alatt operált. Az addigi államközösségek felbomlása után mind a Balkánon, mind az indonéz régióban bizonyos tiszta etnikai alapú területek kiváltak (Montenegro, Kelet-Timor) míg más ugyanilyen területeket továbbra is kényszerközösségbe kényszerítettek (Bosznia, Aceh, Nyugat-Pápua), megvetve ezzel egy újabb konfliktus kibontakozásának lehetőségét, és egy későbbi ismételt beavatkozás alapjait. Indonézia esetében ezek a kényszerközösségek időzített bombaként ketyegnek. Az indonéz kormányzat nyomás alá helyezésére elég az ilyen típusú közösségek egyetlen tagját megtámogatni egy a mostani jakartai történés által előidézett instabilitás okozását feltételező helyzetben. Az indonéz régió számos ilyen kényszerközösségből áll, és az első nagyobb dominó felborítása után a függetlenedési törekvések helyi erőszakcselekményei, és az arra a központi kormányzat által adott szükségválaszok viharos gyorsasággal söpörnek majd végig a szigetvilágon. Ezt a folyamatot az atlanti geopolitikai blokk egy újabb beavatkozási jogalapként tüntetheti fel. Ennek a lehetőségnek a valószínűségét bizonyítja, hogy az Ausztrál Haditengerészet gyorsított ütemben hajtja végre flottája teljes modernizációját, melynek első lépcsőjében a pontosan ilyen földrajzi környezetben végrehajtandó beavatkozásokra tervezett Canberra osztályú helikopter hordozó anyahajóból 2015 decemberében üzembe helyezték a másodikat is. A két hordozón kívül három Hobart osztályú légtérvédelmi irányított rakétaromboló építés alatt áll, és a tervek szerint 11 db épül majd összesen ebből a típusból, ami az ausztrál partszakasz lefedésére elegendő kapacitás többszöröse. Eközben az indonéz központi kormányzat felmérve az atlanti tengely távlati geopolitikai stratégiájában a szigetországnak szánt szerepet, tárgyalni kezdett Washingtonnal. Joko Widodo elnök október végi washingtoni látogatása során kifejezte Indonézia csatlakozási szándékát a TPPI-hez és haditechnikai együttműködést kötött Japánnal. A védelmi kiadások tervezett megduplázása helyett annak csökkentését határozta el a kormányzat a 2016-os évben, és ez a tervezett orosz Szu-35 flottavásárlás biztos meghiúsulását jelenti. Emellett az amerikai légierő indonéz területi kapacitásainak növeléséről is megállapodás született. Mindezt figyelembe véve látható, hogy a mostani jakartai támadás egyetlen geopolitikai nyertese szintén az USA, amely a központi indonéz kormányzatra való nyomásgyakorlás céljára próbálja felhasználni a merénylet által előidézett bizonytalansági faktort. A központi kormányzat atlanti blokk melletti elköteleződését jelző lépésektől függetlenül az ausztrál flotta rohamos léptékű újrafegyverzése, és a régióban fellépő vallási-etnikai feszültségek törésvonalainak elmélyítése egy Indonézia megroppantására irányuló távlati terv részei. Ennek a tervnek az alapjai a hasonló koncepciójú balkáni újrafelosztással együtt kerültek lefektetésre, és bármikor aktivizálhatók. Az önálló indonéz pólus, mint regionális tengeri hatalmi tengely felemelkedése megakadni látszik, és a stratégiai fekvésű, negyedik legnépesebb ország így egyelőre nem képes kilépni az atlanti tengely nyomása alól. Ez a Kína szempontjából létfontosságú Malakka-szoros feletti közvetlen vagy áttételes amerikai ellenőrzés és a Fülöp-szigeteken tervbe vett amerikai katonai bázisok újranyitásával együtt a Kínára irányuló geopolitikai nyomás fokozását szolgálja, és nagyban fékezi a multipoláris világrend kialakulásának folyamatát a délkelet-ázsiai térségben. |
|
Az előázsiai országok közt zajló, a stabilizációs szándék kifejeződését jelző tárgyalásokkal egy időben egy olyan, terrorcselekményekben megnyilvánuló destabilizációs műveleti lánc kezdődött, amely időben és térben jól láthatóan összehangolt, és a multipoláris világrend térségi erőpólusai közti viszonyok megzavarását célozza. India elnöke, Narenda Modi december 23-24.-i moszkvai látogatása után Afganisztánba repült, ahol Ashraf Ghani elnökkel folytatott megbeszélést. Ezt követően Modi az eredeti közvetlen hazautazás tervén változtatva, december 25.-én személyesen kért engedélyt gépének a pakisztáni Lahore repterén történő soron kívüli fogadására. Az elnököt a reptéren Pakisztán politikai vezetője, Nawaz Sharif fogadta (képünkön), és távozásakor szintén kikísérte a géphez. Ez a pakisztáni miniszterelnök részéről Modi személyes biztonságát garantáló lépéssorozat mély benyomást tett az indiai elnökre, ahogy azt később twitterén is megemlíti. Január 2.-án a pakisztáni-indiai viszonyban vitatott hovatartozású terület határán fekvő indiai Pathankot légibázis elleni iszlamista támadásban a hat támadó mellett hét katona vesztette életét. A támadás célja nyilvánvalóan a két ország közötti kapcsolatok elmérgesítése volt, mert az akció az indiai katonai élőerőben okozott lehető legnagyobb veszteséget irányozta elő. A légibázis infrastruktúrája és repülőeszköz állománya semmilyen károsodást nem szenvedett. Az akciót a JeM nevű pakisztáni bázisú iszlamista szervezet követte el. Delhi évek óta szándékos inaktivitással vádolja Iszlámábádot a JeM kiiktatását illetően. A terrorszervezet tagjai rutinszerűen hajtanak végre támadásokat a kasmíri régió India által ellenőrzött területén az ottani biztonsági erők ellen, és eddig szabadon mozogtak a pakisztáni részről szigorúan ellenőrzött határsáv zónájában. A pakisztáni hatóságok a Pathankot légibázist ért támadás után a JeM 16 tagját és vezetőjét, az eddig az országban szabadlábon élő Maszúd Azhart őrizetbe vették. (Financial Times 2016.01.13) Ez a pakisztáni biztonságpolitika belügyi, katonai és Indiával kapcsolatos szemléletében egy 180 fokos fordulat bekövetkeztét vetíti előre. Január 3.-án India afganisztáni konzulátusát érte támadás Mazar-e Sharif városban. A fegyveres támadók a konzulátusra kíséreltek meg betörni sikertelenül, majd a szemben lévő épületben barikádozták el magukat. Az afgán biztonsági erők 25 óra tűzharc után végeztek a négy személlyel. A tartományi rendőrfőnök tájékoztatója szerint a fegyveresek kitűnően felkészült személyek voltak, akik minden bizonnyal magasfokú katonai kiképzésben részesültek, nem az afgán nyelvjárásokat, hanem a pakisztáni urdu nyelvet beszélték. (Firstpost India 2016.01.13) Az indiai konzulátust ért támadás és a JeM vezetőségének letartóztatása után január 13.-án öngyilkos merénylő bombát robbantott egy gyermekbénulás elleni pakisztáni oltóközpontnál. A Quetta városában elkövetett merényletnek 15 halálos áldozata van. A merényletért a Daesh (Iszlám Állam) terrorszervezetnek 2014-ben hűségesküt fogadó Jundallah csoport vállalta a felelősséget. A csoport a keresztény és síita kisebbség elleni brutális merényletei által várt hírhedté. (The Hindu 2016.01.13.) A quettai merényletet illetően mindenképp emlékeztetni kell arra a tényre, hogy a CIA az Oszama bin Laden elfogását célzó vadászat során egy ugyanilyen oltóközpont felállításával tervezte azonosító DNS minták begyűjtését a bin Laden szűk családi körébe tartozó személyektől. A bin Laden amerikaiak által történt likvidálása után a pakisztáni szakszolgálat több embert is letartóztatott az esettel kapcsolatban, külföldi kémszervezettel való együttműködés miatt. (The Guardian 2011.07.11) A pakisztáni és afgán polio elleni oltási központok hálózati rendszerét az USA hírszerző szolgálata különös előszeretettel használja fel időszakos taktikai célok elérésére a térségben. A műveletek előjele (egy ilyen központ létrehozása, vagy megsemmisítése) az adott cél elérésének függvényében változik. Az afgán-pakisztáni kapcsolatokban az eddig politikai szinten megkezdett egyeztetést a sokkal lényegesebb gyakorlati jelentőségű katonai megállapodás követte. A felek a pakisztáni vezérkari főnök Raheel Sharif tábornok dec.27.-i kabuli látogatásán közös akaratukat fejezték ki arra vonatkozóan, hogy a béketárgyalást elutasító talibán frakciók felszámolásában Pakisztán fegyveres ereje támogatást nyújt az afgán kormány számára. (The Indian Express 2015.12.28) Szintén január 13.-án a Daesh öngyilkos merénylői fegyveresek támogatása mellett támadást intéztek a pakisztáni konzulátus ellen Afganisztán Dzsalálábád városában. Az afgán biztonsági erők szerint a merénylet nem az eddigi sémák alapján történt, és a Daesh afganisztáni kapacitásai eddig nem voltak elegendőek egy városi, őrzött célpont elleni fegyveresek és öngyilkos merénylők egyidejű koordinálásával végrehajtott támadáshoz. (Reuters 2016.01.13) A merényletidőszak folytatólagos sorrendje az Afganisztán-India-Pakisztán triangulum tagjait felváltva érinti. A merényletek a három országban a mindenki támad mindenki területén mindenki ellen koncepció jegyében zajlanak. Ez a támadássorozat egy időben zajlik: Látható, hogy az előázsiai országok között a térséget érintő stabilizációs folyamatok bevezetésére határozott politikai akarat és katonai szándék van. Utóbbi azért lényeges, mert India és Pakisztán esetében eddig két egymással kifejezetten ellenséges atomhatalomról beszélünk. A stabilizációs szándék kifejeződését jelző tárgyalásokkal egyszerre pedig egy olyan terrorcselekményekben megnyilvánuló destabilizációs műveleti lánc kezdődött, amely időben és térben jól láthatóan összehangolt. Egyetlen ország van a világon, amelynek hírszerző szerve a merényleteket elkövető terrorcsoportok hálózatában olyan mélységi szintű beépültséggel rendelkezik, hogy egy ilyen támadássorozat koordinációs kivitelezését képes legyen végrehajtani. Ugyancsak egyetlen ország van a világon, amelynek hatalmi elitje a stabil regionális erőcentrumok kapcsolatára épülő multipoláris világrendet továbbra is teljes mértékben utasítja el, és kiépülését minden eszközzel megakadályozni igyekszik. Hogy mindkét esetben ugyanarról az országról beszélhetünk, az nem a véletlenek fura összjátéka. |
Seymour Hersh, többször díjazott oknyomozó újságíró a London Review of Books folyóirat legfrissebb, január 7.-én kiadott számában terjedelmes cikkben számol be egy dokumentumról, amely alapján az amerikai vezetés tisztában van azzal, hogy a beavatkozások eredményeként anarchikus állapotok jönnek létre, és terrorszervezetek emelkednek fel. A 2013 nyarán keltezett, titkosított dokumentum szerint az USA katonai hírszerző szolgálata (DIA) és az akkor Martin Dempsey tábornok vezetése alatt álló egyesített vezérkar (JCS) közös elemzése egyértelműen rámutat, hogy Bassár el-Aszad szíriai elnök hatalomból való eltávolítása káoszhoz, és az extrém-iszlamisták hatalomátvételéhez vezet, ahogy Líbiában is történt. Hershnek az információ valódiságát a DIA akkori főnöke, a már leköszönt Michael Flynn altábornagy is megerősítette. Flynn szerint a katonai vezérkar és hírszerzés felmérte, hogy az Iszlám Állam egy hosszú távú stratégiára épül, amely a hírszerzői elemzések alapján fokozott veszélyt jelent az USA katonai nemzetbiztonságára nézve. Ennek ellenére az elemzések megoldási javaslataikkal együtt sorozatos elutasításra találtak az Obama-adminisztráció részéről. Ezért a vezérkar és a szakszolgálat akkori vezetése Barack Obama elnököt megkerülve, a katonai szolgálatok közötti közvetlen csatornákon keresztül információt szolgáltatott a német, izraeli és orosz társszolgálatoknak a Szíriában operáló, a szaúdiak, Katar, a CIA és a MIT (a török Nemzeti Hírszerző Szolgálat) által támogatott dzsihadista csoportok műveleti hátteréről. A cél a szír vezetés és hadsereg illetékeseinek áttételes tájékoztatása lett volna az említett országok szolgálatain keresztül. Hogy a Hersh által, a londoni folyóiratban publikáltak mennyire fedik a valóságot, vagy éppen mennyire szolgálnak egy elterelő művelet dezinformációs stratégiájának részeként, azt nem tudni. Ami bizonyos, hogy Flynnt 2014-ben, Dempseyt 2015 szeptemberében nyugállományba küldés mellett váltotta le az amerikai politikai vezetés a vezérkar és a katonai hírszerzés éléről. Az új vezérkari főnök – a hivatalos megnevezés szerint az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke – Joseph F. Dunford tábornok a kinevezése előtti szenátusi meghallgatáson Oroszországot nevezte a legnagyobb fenyegetésnek az amerikai nemzetbiztonsággal kapcsolatban. Szeptember végi hivatali beiktatása óta pedig folyamatosan úton van. Az USA területi műveleti parancsnokságait és az Egyesült Államok számára katonai szempontból létfontosságú szövetségeseket látogatja sorra, utóbbi minőségben az amerikai politikai elit terveit és elvárásait közvetítve. A tábornok kinevezése után október közepén Irakot, Izraelt és Jordániát látogatta körbe, majd novemberben Japán és Dél-Korea következett. Dél-Korea kivételével az amerikai vezérkari főnök az országok politikai vezetőivel is folytatott tárgyalásokat a katonai tisztviselők mellett. A körút decemberben az afganisztáni NATO-haderő főparancsnokságán tett látogatással folytatódott. Év végével egy kivételével az összes amerikai repülőgép-hordozó harccsoport az anyabázisokra tért vissza, amire még nem volt példa az USA történetében. Dunford január eleji törökországi látogatása során a legmagasabb szinten tartott megbeszélést, amelyen a török kormányt a miniszterelnök képviselte. A tábornok által tolmácsolt amerikai politikai szándék a szíriai kurdok által alkotott Szír Demokratikus Erők támogatására a török vezetés merev ellenállásába ütközött. Ennek okaként az a koncepció jelölhető meg, amely egy Észak-Iraktól a Mediterráneumig terjedő, tengeri kijárattal rendelkező önálló kurd államalakulat létrehozását (amely az amerikai ígéretek alapján nem érintené a törökországi kurdisztáni régiót) célozza meg, és amelyet a török katonai és politikai vezetés is súlyos nemzetbiztonsági kockázatként értékel. A vezérkari főnök ezután január elején a stuttgarti központú USA AFRICOM és USA EUCOM parancsnokságokat vette sorra. Philip M. Breedlove tábornok, az USA EUCOM vezetője, és a NATO európai főparancsnoka a látogatás után megnövelt létszámú, kapacitásaiban megerősített amerikai erő európai állomásoztatásának szükségességét hangsúlyozta. Ez a kelet-európai államok területén az USA hadereje számára létrehozott gyakorló-lerakatok (activity set) hálózatának kiépítésével már megkezdődött. Magyarországon 2017-re irányozták elő egy ilyen lerakat aktiválását, ami egy emelt létszámú amerikai kontingens 2017/18-as magyarországi állomásoztatásának tervét vetíti előre. Az USA afrikai területi műveleti parancsnokságát vezető David Rodriguez tábornok pedig egy öt pontot felölelő ötéves terv vonalait vázolta fel a Dunforddal történt megbeszélés után. Ezen pontok kommunikálásának azonban van egy kérdéses értelmezési szándéka. Míg a Daesh (Iszlám Állam) fennhatóságát elutasító, és önmagát az Al-Kaida hálózat szomáliai szárnyaként meghatározó Al-Shababra vonatkozóan Rodriguez a semlegesítést fogalmazta meg célként, addig a Daesh-nek hűségesküt fogadó nigériai Boko Haram, és a Daesh líbiai szervezetével kapcsolatban a "féken tartás" fogalmát használta a tábornok. A katonai terminológusban ez a megsemmisítés és felszámolás szinonimájától igencsak messze áll. Dunford németországi és török látogatása után bomba robbant Isztambulban. A mai napon történt esemény részleteiről egyelőre teljes a hírzárlat, de a sebesültek között biztosan vannak német állampolgárok, erről Angela Merkel is nyilatkozott. Mindezzel egyidőben az Egyesült Államok cserét hajt végre a Közel-Kelet/Közép-Ázsia régió (CENTCOM); Dél-Amerika régió (SOUTHCOM); Észak-Amerika régió (NORTHCOM) műveleti területekért felelős hadműveleti parancsnokságok vezetői posztjain is. Az egymásnak ellentmondó részleges védelempolitikai célmegfogalmazások és inkoherensnek tűnő politikai szándékok rendezetlen külképe csak látszólagos. Az USA vezérkari főnökének intenzív körútjai, az amerikai haderő ideiglenes visszahúzódását mutató gyakorlati lépések, és ezzel egy időben a haderő kiterjesztésének szükségességére tett felhívások ugyanazt a célt szolgálják. Leegyszerűsítve; az összes részmanőver egy olyan stratégia része lehet, melynek célja egy nyomásgyakorló megfelelési kényszer előidézése. Ezt a kényszert igyekszik az Egyesült Államok a vele alárendelt szövetségi viszonyban álló országokra erőltetni. Ehhez pedig olyan manipulált képet próbál az adott államok politikai vezetése elé festeni, amely azt hivatott sugallni, hogy az USA nélkül nem lesznek képesek saját védelempolitikai célkitűzéseik megvalósítására. Az amerikai vezetési stratégia részéről újraadoptált "irányított káosz" elmélet rendszerszinten való szemlélete alapján azonban a cikkben felsorolt történések másra is rámutatnak. A káosz-elmélet az ilyen típusú kaotikus rendszerek által követett magatartásformák előre kiszámíthatóságát írja le. Az elmélet szerint a rendszer magatartásformáját előrejelző modellek pontossága két fő feltételtől függ. Egyrészt, hogy a rendszer jelenlegi állapota mennyire pontosan ismerhető, másrészt a rendszer dinamikusságának időbeli változása milyen fokú. Az első feltétel pontja maximálisan teljesülni látszik. A Washingtonon kívül felemelkedő többi hatalmi pólus teljesen tisztában van az USA jelenlegi céljaival, eszközeivel, módszereivel. Ezért az Egyesült Államok az "irányított káosz" sikeres kivitelezése érdekében a káoszrendszer dinamikusságát fogja fokozni, mellyel a rendszer kiszámíthatósága jelentősen csökkenthető. Kérdéses azonban, hogy az intenzivitás előrehaladtával meg tudja-e őrizni a rendszer feletti kontrollt, vagy esetleg önmaga is a káosz részévé válik. |
|
2016 január 12.-én a Fülöp-szigetek Legfelsőbb Bírósága 10-4 szavazati aránnyal alkotmányosnak minősítette a 2014-ben az USA és a Fülöp-szigetek között megkötött Kibővített Biztonsági Együttműködés Megállapodása egyezményt. Ezzel Manila politikai vezetése előtt elhárult minden akadály arra nézve, hogy nyolc katonai támaszpontot bocsásson Washington rendelkezésére a szigetország területén. Az amerikai csapatok 1991-es távozása óta a katonai együttműködés a két fél között időszakosan szünetelt, majd 2013-tól 500 fős tanácsadó-kiképző amerikai kontingens érkezett a szigetre. Ennek ellenére a közös nagyszabású gyakorlatok és akciók még mindig szüneteltek, egészen a Fülöp-szigetek déli tagján, a Mindanao szigeten 2015 januárjában végrehajtott Exodus-műveletig. Akkor az USA speciális katonai egységei a helyi különleges erőkkel együttműködve a sziget déli részén indítottak hajtóvadászatot, melynek célja hivatalosan az FBI körözési listáján szereplő két radikális iszlamista elfogása volt. Az FBI bejelentése szerint az akció során az egyik célpontot sikerült kiiktatni, ám a heves tűzharc miatt a holttest a helyszínen maradt. Csakúgy, mint az a 44 filippínó katona, akiket az amerikai állomány kimentése után visszatérő erősítés az iszlamisták által már felhagyott helyszínen holtan talált. A célszemély holtteste hivatalosan nem került elő, a terrorista halálát DNS minta egyezés alapján valószínűsítik. Az akció után a MORO radikális iszlamista szervezet és a manilai központi kormányzat közötti 2014-es, Kuala Lumpurban megkötött békeegyezmény végrehajtását felfüggesztették. Ezzel a Malajzia-Indonézia-Fülöp-szigetek találkozásánál fekvő szigetcsoport háromszögben (Mindanao-Szulavézi-Kalimantan) működő iszlamista szervezetekkel való tárgyalásos megegyezés lehetősége időszakosan megszűnik, ami a térség mindhárom országát érintő fegyveres destabilizációs folyamatok intenzitásának felerősödését valószínűsíti. Egy ilyen helyzetben az Egyesült Államok által szorgalmazott katonai együttműködés elfogadása az adott országok politikai vezetésének részéről törvényszerűen következik be. Ebben a kontextusban a legutóbbi Jakartában elkövetett merényletsorozat is egy ilyen lépés irányába való elmozdulást feltételez az indonéz kormányzatot illetően. A biztonsági megállapodás értelmében a Fülöp-szigetek területén nyolc állandó támaszpont áll majd az Egyesült Államok katonai erői rendelkezésére, amelyeken az amerikai csapatok rotációs rendszerben váltják majd egymást. Ezek a támaszpontok haditengerészeti, tengerészgyalogos és légi erők súlyozott csoportoztatására alkalmas bázisok. A támaszpontok egy része az USA által a '90-es évek előtt használt infrastruktúra (Subic Bay, Cubic Point, Clark légibázis, Batan-szigetcsoport), más részük a filippínó haderő önállóan kiépített strukturális bázispontjai(Magsaysay, San Antonio, Brooke's Point, Oster Bay). A térség újramilitarizálására irányuló washingtoni törekvés célja a geopolitikai realitás felől a Dél-Kínai tenger térségének, és az abból induló, Peking számára stratégiai fontosságú tengeri közlekedési útvonalak (Malaka-szoros, Luzon-szoros) csomópontjai feletti ellenőrzés. A Japán újrafegyverkezésén túl a fülöp-szigeteki támaszpontok által alkotott lánc folytatása a malajziai Labuan tengeri légibázis, ahonnan az USA P-3 és P-8 típusú tengerészeti felderítő és tengeralattjáró-vadász repülőgépeket üzemeltet. A szingapúri partszakasz mentén pedig négy amerikai harci fregatthajó (LCS) állandó állomásoztatását tervezik. Ez utóbbi az LCS építési programmal kapcsolatos gazdasági és technikai ellentmondások miatt egyelőre nem realizált. Kína erre a nyomásra a hadiflotta modernizációjával válaszol. Az amerikai katonai szupremácia feltétlen biztosítására 1991 óta hadrendbe állított irányított rakétákkal rendelkező Arleigh Burke rombolóosztály 62 hajójával szemben Peking az Arleigh Burke kapacitásait meghaladó rombolóosztály felépítésébe kezdett. A 052D-DDG elnevezésű osztály első hajóját 2012-ben kezdték el építeni, és három év alatt Kína 10 ilyen hajót készített el, ezek közül 3 darab áll hadrendben, a másik hét bevezetése idén megtörténik. A 12 tervezett romboló hadrendbe állítása után pedig a 055 DDG következő generációs rakétacirkáló osztály bevezetésére kerül sor. A légierő modernizációja az ötödik generációs J-20 és J-31 típusú vadászgépek és az Y-20 nehéz szállítógép sorozatgyártásával új fázisba érkezik. Ezen felül Peking hozzákezd első teljesen saját tervezésű repülőgép hordozójának megépítéséhez. A kínai katonai struktúra teljes átszervezése a 2016 elején kiadott új szervezeti felépítés végrehajtását előirányzó terv keretében 18 hónap alatt zajlik le, és a konvencionálisan a Kína belső védelmére irányuló szárazföldi hadviselési koncepciót a gyors reagálási képességű, magas technikai szinten felszerelt haderőnemek összehangolt működését biztosító szervezeti keret váltja fel. Az amerikai politika "súlypont-áthelyezés Ázsiába" elképzelés azon része, amely Kína katonapolitikai ellensúlyozását hangsúlyozza, ezért nem reális, és ezzel az USA is tisztában van. Az valós stratégiai cél a TPP szabadkereskedelmi egyezmény funkcionális elindítása, és a térség országainak beléptetése a gazdasági mechanizmusba. Ezért az USA haderejének regionális ismételt súlyozott csoportosítása csak kevésbé Kínával, de inkább a washingtoni szövetségi rendszerbe alárendelt pozícióba betagozódott országok hatalmi elitjeivel szembeni kényszerítő eszköz. Ez az eszköz az USA gazdasági hegemóniájának megőrzését szolgáló TPP egyezményformátum keresztülvitelének biztosítását szolgálja. |
