Feladó: mandinka bt
Dátum: 2015. október 2. 11:26
Tárgy: Alkotmánybíróság: legfrissebb döntések
Címzett: "Undisclosed-Recipient:;"@s8.unas.hu
Közigazgatási szervek jogalkotási hatásköre
Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 8. § (1) bekezdés b) pontjának „és betartatni" szövegrésze, 8. § (2) bekezdése és a 143. § (4) bekezdés d) pontjának „továbbá a közösségi együttélés alapvető szabályait, valamint ezek elmulasztásának jogkövetkezményeit" szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok vizsgálata.
Az alapvető jogok biztosa azért kérte a támadott rendelkezések megsemmisítését, mert szerinte ellentétesek az Alaptörvénybe foglalt jogállamiság elvével, a közösségi együttélési szabályok meghatározására és be nem tartásuk lehetséges jogkövetkezményeire vonatkozóan törvényben előírt anyagi jogi garanciák és az önkormányzati szabályozásra vonatkozó egyértelmű felhatalmazás hiányában sérül a jogbiztonság és a közigazgatás törvény alá rendeltségének követelménye. (1219-0._ind.pdf.)
Az Alkotmánybíróság a határozat indokolásában megállapította: az Alaptörvény negyedik módosításának közvetett következménye az, hogy kibővítette a helyi önkormányzatok jogalkotási autonómiáját. A testület álláspontja szerint a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére [Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdés első fordulata], és törvényi felhatalmazás alapján [Alaptörvény 32. cikk (2) bekezdés második fordulata] a helyi önkormányzat képviselő-testületének egyaránt lehetősége van az együttélés szabályait helyi szinten, a helyi sajátosságokat figyelembe vevő jogalkotással szabályozni. (AB határozat jogszabály alaptörvény-ellenességnek megállapítására irányuló indítvány elutasításáról: II/1219/2013.)
A határozathoz Pokol Béla párhuzamos indokolást, Czine Ágnes, Kiss László, Lévay Miklós és Salamon László pedig különvéleményt csatolt.
Rágalmazás vétsége
A Kúria Bfv.I.997/2014/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az eljárás rövid lényege: Gyöngyössolymos polgármestere 2011 telén olyan határozati javaslatot terjesztett a községi önkormányzat képviselő-testülete elé, amely „persona non grata" személynek nyilvánította az indítványozót és rajta kívül még további öt helyi lakost arra hivatkozva, hogy a helyi önkormányzatról nyilvános fórumokon sértő nyilatkozatokat közöltek. A képviselő-testület elfogadta javaslatot, az önkormányzati határozat Gyöngyössolymos polgármesterének döntése alapján megjelent a Solymosi Hírmondó helyi sajtókiadvány 2011 márciusi számában.
Az indítványozó becsületsértés vétsége miatt tett feljelentést. A terheltet az elsőfokú bíróság a helyi lapban megjelent határozat alapján nagy nyilvánosság előtt elkövetett becsületsértés vétségében bűnösnek mondta ki. Végzésének indokolása szerint a képviselő-testületi határozatban szereplő kifejezés sértő, és a becsület csorbítására alkalmas kifejezés, amely így meghaladja az Alaptörvényben biztosított véleménynyilvánítás határait. A fellebbezés során eljáró másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság döntését. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria viszont megváltoztatta az alsóbb fokú bíróságok döntését, és terheltet felmentette az ellene emelt vád alól. A Kúria álláspontja szerint egy-egy kifejezés büntetőjogi megítélése során annak van jelentősége, hogy objektív értelmezés alapján, és a társadalomban kialakult általános felfogás szerint alkalmas-e a becsület csorbítására. A Kúria értékelése szerint az inkriminált „persona non grata" kifejezés nem haladja meg a véleménynyilvánítási szabadság jogát, a szólás közéleti jellegű, nem becsmérlő vagy gyalázkodó, nélkülözi a közfelfogás szerint is durva, gyalázkodó jelleget, így nem alkalmas az indítványozó társadalmi megbecsülésének csorbítására.
Az indítványozó ezek után alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, kérve kúriai döntés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Érvelése szerint a Kúria alaptörvény-ellenesen állapította meg a véleménynyilvánítás szabadsága és a jó hírnév védelme közötti egyensúlyt. Az inkriminált kifejezés a bíróság értékelésével szemben súlyosan becsületsértő, és megalázó. További érvelése szerint a terhelt a kifejezést egy kis létszámú faluközösség előtt használta, amely így alkalmas társadalmi megbecsülésének csorbítására is. (Indítvány:_anonim.pdf.)
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasszal támadott bírósági döntés indokolásából kitűnik, hogy a Kúria az alkotmányjogi mércéket figyelembe véve értékelte az inkriminált kifejezést, és erről az értékeléséről, valamint a büntetőjogi törvényi tényállás értelmezésének szempontjairól döntésének indokai között részletesen számot is adott. Az alkotmányjogi panasz nem ad elő olyan alaptörvény-ellenességet, amely érdemben befolyásolhatta a támadott bírói döntést.
Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította.(AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/616/2015.)
Felülvizsgálati kérelmet elutasító döntés indokolása öröklési ügyben
A Kúria Pfv.I.20.571/2014/2. számú végzése, valamint a Pkif.III.25.000/2014/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó mint felperes és a testvére között elhunyt szüleik hagyatékával összefüggésben volt elszámolási per folyamatban. A Győri Törvényszék P.20.930/2009/64. számú elsőfokú ítéletével, valamint az azt jóváhagyó Győri ítélőtábla Pf. III. 20.150/2013/8. számú jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az indítványozó felülvizsgálati kérelmét a Kúria Pfv.I.20.571/2014/2. számú végzésével szintén elutasította.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria az Alaptörvény 28. cikkében foglaltak megsértésével utasította el érdemi vizsgálat nélkül a felülvizsgálati kérelmét, ezért sérült a tisztességes hatósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz való joga.(Indítvány:_anonim.pdf.)
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában megfogalmazott befogadhatósági akadályban szenved. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában értékelhető alkotmányjogi érvelést nem adott elő és a bírói döntések érdemével kapcsolatosan sem jelölt meg olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne figyelembe venni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.
Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján – visszautasította.(AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/401/2015.)
Becsületsértés
A Soproni Járásbíróság B.584/2011/10. számú ítélete és a Győri Törvényszék 3.Bf.104/2014/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó a Soproni Rendőrkapitányságon rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt magánindítványt terjesztett elő az alapügy vádlottja ellen a személyét érintő kijelentések miatt.A Soproni Járásbíróság a vádlottat a rágalmazás vétségének vádja alól felmentette, a becsületsértés szabálysértése miatti eljárást pedig megszűntette. A fellebbezés folytán másodfokon eljáró Győri Törvényszék a Járásbíróság által megállapított tényállást és az abból levont jogi következtetéseket okszerűnek és helyesnek tartotta, és helybenhagyta.
Az indítványozó kifogásolja, hogy a bíróságok az ügyét mint magánvádas eljárás kezelték, és a vádlott magatartását nem közvádra üldözendő garázdaságként értékelték. Kifogásolja továbbá, hogy a bíróság elutasította az egymással összefüggő ügyek egyesítésére vonatkozó kérelmét. Álláspontja szerint az eljárás során sérült a tisztességes eljáráshoz való joga, és a jogorvoslathoz való joga is.(Ind._kieg._anonim.pdf.)
***
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozó az alkotmányjogi panaszában értékelhető alkotmányjogi érvelést nem adott elő és a bírói döntések érdemével kapcsolatosan sem jelölt meg olyan pontosan körülírt alaptörvényellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne figyelembe venni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában megfogalmazott befogadhatósági akadályban szenved. Az Alkotmánybíróság ezért a kérelmet – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Alkotmánybíróság ügyrendjéről szóló 1001/2013. (II. 27.) AB Tü. határozat 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján – visszautasította.(AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/503/2015.)
Haszonélvezeti jog
A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény 108. §-a elleni alkotmányjogi panasz vizsgálata.
A támadott jogszabályi rendelkezés szerint a 2014. április 30-án fennálló, határozatlan időre vagy 2014. április 30-a után lejáró, határozott időtartamra nem közeli hozzátartozók között szerződéssel alapított haszonélvezeti jog 2014. május 1-jén a törvény erejénél fogva megszűnik.
Az indítványozó bíró álláspontja szerint a támadott jogszabályi rendelkezés sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogát, mivel a haszonélvezet vagyoni értékű jog, amely esetében is helye van tulajdonvédelemnek. Így a kártalanítás elmaradása sérti az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdésében foglaltakat is. (Indítvány:_anonim.pdf.)
***
A bírói kezdeményezésben foglalt, az Inytv. 94. § (5) bekezdésére utaló hivatkozás nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének e) pontjában található, a határozott kérelem tartalmi elemét képező indokolási kötelezettségnek. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező rész 2. pontjában foglaltak szerint ezt a bírói kezdeményezést az Inytv-re vonatkozó részében az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította. Ugyanakkor megállapította azt is: alaptörvény-ellenes helyzet áll fenn annak következtében, hogy a törvényalkotó a Fétv. 108. §-a alapján megszűnt haszonélvezeti, illetve használati jogokhoz kapcsolódóan nem alkotta meg a kivételes, a szerződő felek közötti elszámolás során nem érvényesíthető, de érvényes szerződésekkel összefüggő vagyoni hátrányok kiegyenlítését lehetővé tevő szabályokat. Az Alkotmánybíróság felhívja a törvényalkotót, hogy 2015. december 1- jéig szüntesse meg az alaptörvény-ellenes mulasztást. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/2310/2014.)
Özvegyi nyugdíj
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 53. § (1) bekezdés b) pontja és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 22.M.4087/2014/6. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó - aki saját jogon öregségi nyugdíjat kap - özvegyi nyugdíj feléledése iránti kérelmét a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság elutasította, mivel a jogszabályban meghatározott életkort az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszűnését követő 10 éven túl érte el, ezért ezen a címen özvegyi nyugdíjra való jogosultsága nem éledhet fel. A határozattal szemben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz fordult, amely ítéletében a kereseti kérelmét elutasította.
A támadott ítélet és jogszabály - az indítványozó álláspontja szerint - azáltal, hogy öregségi nyugdíjának megállapításakor nem a 40 év szolgálati időt, hanem életkorát vette figyelembe és ezért özvegyi nyugdíja feléledésére vonatkozó keresetét a bíróság elutasította, sérti az Alaptörvénynek a nők fokozott védelmére vonatkozó a követelményeit, a "lex specialis derogat legi generali" elvét és a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó előírást. (Indítvány:_anonimizált.pdf.)
***
Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint az özvegyi nyugdíj feléledésére nyitva álló határidő meghatározása a törvényhozó mérlegelésére tartozik, az özvegyre irányadó nyugdíjkorhatárig számított tíz éves időtartam nem ütközik a hátrányos megkülönböztetés tilalmába. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/988/2015.)
Büntetőeljárás sérelmezése
A Szolnoki Törvényszék 6.B.485/2013/24. számú ítélete, és a Szegedi Ítélőtábla Bf.I.331/2014/9. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozót a Szolnoki Törvényszék ítéletében bűnösnek mondta ki egy rendbeli hivatali visszaélés bűntettében, illetve három rendbeli befolyással üzérkedés bűntettében és vele szemben hat évi börtönbüntetést, valamint hat év tartamú közügyektől eltiltás mellékbüntetést szabott ki. A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítélet lényegét tekintve helybenhagyta.
Az indítványozó álláspontja szerint a védelemhez való jogának a sérelmét okozta, hogy az alapügyben gyanúsítotti kihallgatása során – a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX törvény kötelező védelmet előíró rendelkezései ellenére – védő jelenléte nélkül tett vallomást és ezt az eljárt bíróságok bizonyítékként használták fel ellene. Hivatkozott továbbá arra, hogy a bíróságok a magán- és családi életének tiszteletben tartásához való jogát is sértették, mert olyan anyagokat is felhasználtak bizonyítékként, amelyek a telefonlehallgatások engedélyezése előtt keletkeztek. Véleménye szerint a támadott ítéletek megsértették az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésébe foglalt magánélet és jó hírnév tiszteletben tartásához való a jogát, a XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljáráshoz való jogát, és a XXVIII. cikk (3) bekezdése szerinti védelemhez való jogát is. Mindezekre figyelemmel kérte az ítéletek alaptörvényellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint azt, hogy az Alkotmánybíróság hívja fel a jogerős döntés végrehajtásának a felfüggesztésére az eljárt bíróságot. (Ind. anonim.pdf.)
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó alkotmányjogi panaszában a védelemhez való jog, illetve a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog tekintetében kifejtettek nem minősülnek a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességnek. A titkos adatszerzés során a nyomozó hatóság birtokába került adatok felhasználásáról a Szegedi Ítélőtábla megállapította, hogy a Szolnoki Törvényszék a bizonyíték felhasználása során a Be. 206. § (5) bekezdése alapján járt el, ez ugyanis lehetővé teszi, hogy az adatszerzés engedélyezésére okot adó bűncselekmény bizonyítására az adatszerzés eredménye minden elkövetővel szemben felhasználásra kerülhessen.
A kifejtettek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó panaszában a kifogásolt bírósági ítéletekben foglaltakkal kapcsolatosan nem állított bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, így nem teljesítette az Abtv. 29. §-ában meghatározott befogadhatósági feltételt. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította. A visszautasítás révén okafogyottá vált az indítványozónak az eljárt bíróság felhívására vonatkozó – a támadott határozat végrehajtásának felfüggesztésére irányuló – kérelme is. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/2351/2014.)
Ideiglenes kiadatási letartóztatás
A Fővárosi Ítélőtábla 1.Bpkf.10.897/2014/4. számú határozata elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az alapügyben az indítványozó ellen kibocsátott nemzetközi elfogatóparancs végrehajtása tárgyában volt folyamatban kiadatási eljárás, amelynek során a Fővárosi Törvényszék elrendelte az indítványozó kiadatási letartóztatását, majd – az indítványozó fellebbezése folytán – a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla végzésében helybenhagyta a Fővárosi Törvényszék végzését.
Az indítványozó álláspontja szerint a végzés nemcsak Alaptörvény ellenes, hanem sérül a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmányának több cikke, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény is. Megsértette az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésébe foglalt alapvető jogok tiszteletben tartásához való elvet, a IV. cikk (1) és (2) bekezdése, valamint (3) bekezdése szerinti szabadsághoz való jogát, a XV. cikk (1) bekezdése szerinti törvény előtti egyenlőséghez való jogát, a XXVIII. cikk (4) bekezdése szerinti ártatlanság vélelmét. Továbbá a Q) cikk (2) és (3) bekezdését, mely szerint Magyarország biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját, valamint az R) cikk (3) bekezdését, és a T) cikk (3) bekezdését, amely szerint jogszabály nem lehet ellentétes Alaptörvénnyel, és a 28. cikket is..(Indítvány: anonim.pdf.)
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bpkf.10.897/2014/4. számú – a kiadatási letartóztatást elrendelő végzés helybenhagyásáról rendelkező – végzése nem minősül sem az ügy érdemében hozott bírósági döntésnek, sem az eljárást befejező egyéb döntésnek, ezért az alkotmányjogi panasz nem felel meg a törvényi feltételeknek.
Az indítványozó panaszában a kifogásolt bírósági határozattal kapcsolatosan nem teljesítette az Abtv. 27. §-ában meghatározott feltételt, ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/315/2015.)
Rendkívüli felmondás
A Budapest Környéki Törvényszék 8.Mpkf.50.005/2014/2. számú végzése és a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.481/2010/11. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó rendkívüli felmondással szüntette meg munkaviszonyát, majd a bírósághoz fordult végkielégítést kérve. Az elsőfokon eljárt bíróság a pert végzéssel megszüntette, mivel az indítványozó keresete - az Mt. vonatkozó rendelkezése alapján - elkésett, mert nem határidőben kérte a rendkívüli felmondás jogszerűségének megállapítását. A másodfokon eljárt bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
Az indítványozó szerint a bíróságok határozatai sértik az Alaptörvényben biztosított törvény előtti egyenlőség elvét, a tisztességes eljáráshoz való jogot, a bírói függetlenség elvét, a jogszabályok értelmezésére vonatkozó elvet, mivel a Kúria által kialakított és következetesen érvényesített azon ítélkezési gyakorlaton alapulnak, amely szerint a rendkívüli felmondás jogszerűségének megállapításának kérdése előkérdés az anyagi jogkövetkezmények alkalmazásának. Minderre tekintettel kérte az alkotmányossági vizsgálat kiterjesztését is az Mt. 202. § (1) bekezdése c) pontjában foglalt rendkívüli felmondással kapcsolatos 30 napos perindítási határidőre vonatkozóan.(Indítvány: anonimizált.pdf.)
***
Az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó nem vetett fel olyan az Abtv. 29. §-a szerinti alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, vagy bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvényellenességet, amire tekintettel az alkotmányjogi panasz befogadása indokolt volna. Önmagában az a tény, hogy az indítványozó nem ért egyet a jognyilatkozat megtámadására nyitva álló határidő mértékével, alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása, vagy más tényleges alapjogsérelmet okozó jogalkalmazói tevékenység hiányában nem alapozza meg a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.481/2010/11. számú végzése és a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 8.Mpkf.50.005/2014/2. számú végzése alaptörvény-ellenessége megállapítását és megsemmisítését.
Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában, a 27. § a) pontjában, valamint az Abtv. 29. §-ában támasztott követelményeknek, ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.(AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/894/2015.)
Közérdekű adatigénylés megtagadása
A Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.595/2014/7. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 35.P.25.522/2013/3. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságánakvizsgálata.
Az indítványozó közérdekű adat kiadása iránti pert indított a Nemzeti Közszolgálati Egyetem ellen, annak kiadására kérte kötelezni, hogy a rektor tegye közzé a Fenntartói Testülete elé terjesztett állásfoglalást tartalmazó levelét. A per során a kérelmezett tájékoztatta az indítványozót, hogy nem terjesztette fel az állásfoglalás iránti kérelmet, mert annak megválaszolása nem tartozik a Fenntartói Testület hatáskörébe. A Fővárosi Törvényszék elsőfokú ítéletében ezért csak a perköltség vonatkozásában hozott döntést: megállapította, hogy a felek maguk viselik költségeiket. Megjegyezte továbbá, hogy a tájékoztatás kérése a rektor intézkedéséről nem minősül közérdekű adatnak. Az indítványozó fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítélet fellebbezett részét helybenhagyta, és az indítványozót kötelezte az alperesi jogtanácsos fellebbezési költségeinek megfizetésére.
Az indítványozó álláspontja szerint az ítéletek sértik az Alaptörvény I. cikkét, VI. cikk (2) bekezdését és a XXVIII. cikk (1) bekezdését, mert a bíróságok helytelenül értelmezték és alkalmazták az Infotv. 30. § (3) bekezdését (közérdekű adatigénylés teljesítésének megtagadása), és a jogtanácsos munkadíjára vonatkozó rendelkezéseket.(Indítvány:_anonim.pdf.)
***
Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó az Alaptörvény I. cikk (1)–(2)–(3)–(4) bekezdését, valamint VI. cikk (1) bekezdését megemlítette ugyan, ám nem fejtette ki kellően, hogy a panasszal támadott ítéletek miért és mennyiben sértik e rendelkezéseket. Az alkotmányjogi panasz nem tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntések miért ellentétesek az Alaptörvény I. cikk (1)–(2)–(3)–(4) bekezdésével és VI. cikk (1) bekezdésével.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének b)és e) pontjaiban foglalt feltételek hiánya miatt, az Alkotmánybíróság Ügyrendje 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1782/2015.)
Tisztességes bírósági eljáráshoz és jogorvoslathoz való jog sérelme
A Kaposvári Törvényszék B.168/2014/17. sz. ítélete, valamint a Pécsi ítélőtábla Bf.III.77/2014/14. sz. ítélete elleni alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló büntetőügyben a Kaposvári Törvényszék az indítványozót mint I. rendű vádlottat – halmazati büntetésül – 12 évi szabadságvesztésre és 10 év közügyek gyakorlásától eltiltásra ítélte. A másodfokon eljáró Pécsi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és az indítványozó halmazati büntetését 10 év fegyházra enyhítette.
Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz, és kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.77/2014/14. számú ítélete és a Kaposvári Törvényszék B.168/2014/17. számú ítélete alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg őket. Előadta: az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rögzített tisztességes eljáráshoz való joggal ellentétesnek tartja az indítványozó egyrészt azt, hogy a nyomozás során, illetve a Kaposvári Törvényszék és a Pécsi Ítélőtábla eljárása során indokolás nélkül utasították el az igazságügyi elmeorvos szakértő kirendelésére irányuló indítványát. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében megfogalmazott jogorvoslathoz való joga sérelmét látja abban, hogy az elsőfokú bíróság a különös kegyetlenség – mint minősítő körülmény – vonatkozásában a törvényben előírt indokolási kötelezettségének nem, illetve nem megfelelően tett eleget, elvonta tőle azt a jogát, hogy jelentős tény és jogi minősítés tekintetében a rendes jogorvoslati eljárás keretén belül jogorvoslattal éljen.
***
Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz valójában a Kaposvári Törvényszék és a Pécsi Ítélőtábla által feltárt tényállás újbóli megállapítására, a bírói döntésektől eltérő büntetőjogi minősítésére, a bizonyítás, a bizonyítékok értékelésével összefüggő tevékenysége körében tett megállapításai felülbírálatára irányul. Az indítványozó sem a bíróság eljárásával, sem az ügyében hozott ítéletek érdemével összefüggésben nem állított olyan alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely alapján a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség merülne fel, és ezáltal az érdemi alkotmánybírósági eljárás alapjául szolgálhatna, így az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/741/2015.)
