A nyomor és a szegénység szó elhangzásakor legtöbbször a nagyvárosi hajléktalanság, egy hátrányos helyzetű térség vagy egy társadalmi réteg, esetleg egy etnikum jut az eszünkbe. Holott azt kellene megérteni, megértetni, hogy a magyar nyomor hideg realitása bármikor megérinthet szinte bárkit.
A magyar nyomorban, a kacsamesék generációja, az elveszett nemzedék is nyakig benne van, a kitántorgók százezrei között ott vannak ismerőseink, barátaink, családtagjaink, ott vagyunk mi magunk is. Néhány esztendeje nagy megdöbbenést keltett, hogy Orbán Viktor szerint a fiatalok pusztán kalandvágyból hagyják el a szülőhazájukat, ezért mennek diplomás fiatalok Dániába krumplit szedni, Németországba takarítani, a londoni Mcdonald's-ba mosogatni. Ma a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a 19-30 év közötti fiatalok fele, a 30 és 40 éveseknek pedig harmada szeretne külföldön dolgozni. Egyre többen, egyre messzebbre, egyre hosszabb időre mehetnek el tehát a kalandozó magyarok. Ráadásul az Eurostat adatai szerint Magyarországnál csupán Románia és Bulgária öregszik nagyobb léptékben, a konzervatív oldal számára is lefordítható a fenyegető szociális krízis: a nemzethalál szélén táncolunk.
A kivándorlás egyik oka az állami szinten eltagadott, de egyre nyilvánvalóbb
lakhatási válság, az otthontalanság.
A kormányzat utolsó nagy bejelentése a három gyermek után megkapható 10 millió forintos pénzbeli támogatásról, illetve az ezzel azonos mértékű kölcsönről, továbbá az új lakásokat érintő adókedvezményről előremutató lépés. Köszönjük. Felmerül kritikaként ugyanakkor, hogy 10 millió forintért a törvénytervezet által előírt méretű új építésű ingatlant nehéz találni vagy felépíteni, ezért a kölcsön felvételére mindenképpen szükség lesz, Budapesten ezzel együtt is nehéz lesz új otthonra lelni. Az Eurostat szerint Magyarországnál jobban csupán Svédországban emelkednek gyorsabban az ingatlanárak. A 25 éves futamidőre eladósodott háztartásokat három gyermek eltartása esetén, a törlesztőrészletek kifizetése is terheli majd, miközben egyes számítások szerint egy átlagos család már két gyermek esetén is havonta alig több mint nyolcezer forintot tud félretenni egy előre nem látott, kikerülhetetlen kiadás a megtakarítások hiánya miatt bedöntheti a hétköznapi magyar háztartásokat. Nem csoda, hogy a magyarok folyton adósságspirálba kerülnek, a számlákkal sakkoznak, alkalmaként vagy folyamatosan nélkülöznek. December második felében csaknem háromszor annyian hűltek ki fűtetlen otthonukban, mint ahányan közterületen, a szabad ég alatt.
Lakás vagy egyéb hitelre az előbb említett kétgyermekes család jelenleg 50-55 ezer forintot, rezsire 70 ezer forintot, élelmiszere 108 ezer forint költ, a többi elmegy ruházkodásra, gyógyszerekre, telefonra és az említett rendkívüli költségekre. Moziba átlagosan esetleg kéthavonta jutunk el, a nyaralás sokak számára megfizethetetlen, a külföldi, tengerparti kiruccanás nehezen elérhető álom marad. A devizahiteles kölcsönök elkésett megoldási kísérlete kommunikációs szinten nagyobb eredményeket ért el, mint a kézzelfogható havi törlesztőrészletek realitásában. Mintegy mellesleg a gépjármű-hitelek kiváltása esetén egyes autótulajdonosok már most arról számoltak be, hogy 20-25 százalékkal kell többet fizetniük havonta, ha elfogadják a nagy kormányzati kampánnyal beharangozott forintosítást. Egy, illetve két gyermek esetében a most felajánlott kedvezmény inkább jelképes, az intézkedés nem támogatja a társadalmi mobilitást. A szülői házból egyre nehezebb kirepülni. Egyre inkább, egyre többen kénytelenek maradni anyunál, apunál. Magyarországon a lakosság csaknem fele él olyan ingatlanban, ami túlzsúfolt, az egész Európai Unióban csupán Romániában nyomorultabbak az otthonok. Eközben a kormánypárti frakció szerint az otthonteremtés ma biztonságos, mi több egy az ellenzéki pártok által szorgalmazott esetleges bérlakás-program kifejezetten kockázatos ötlet lenne. Ezért hiába állt elő hasonló javaslattal a Fidesz ifjúsági szervezete. A budapesti és nagyvárosi albérletárakaz egekbe szöknek, miközben ott olcsó lakni ahol nincs munkahely.
Apropó, három gyermek!
A magyar nyomor nem kíméli a legkisebbeket sem.
Az elmúlt két évben 80 000 gyerekkel kevesebb kap rendszeres gyermekvédelmi kedvezményt, holott a gyerekszegénység 2009 és 2013 között folyamatosan terjed. AzOECD szerint 2007 és 2012 között 7 százalékról 17 százalékra nőtt Magyarországon a relatív szegénységben élő gyerekek száma. Az MTA és a Máltai Szeretetszolgálat tanulmánya szerint 30-50 ezer gyerek éhezik nap, mint nap Magyarországon. Azoknak a kiskorúaknak a száma, akik időszakosan, hétvégenként, iskolai tanítási szünetekben éheznek, eléri a 200 ezret. A Magyarországon élő gyermekek 41,5%-át veszélyezteti a szegénység. Eközben a Fidesz ügyvezető alelnöke azt mondta, hogy „aki gyermekéhezéséről beszél, az primitív politikai kampányt támogat", Harrach Péter a KDNP frakcióvezetője azzal indokolta a gyermekéhezés elleni küzdelem napirendre vételét a Parlamentben, hogy a határozati javaslat tárgysorozatba fogadásával egy baloldali kampányt támogattak volna.
Magyarországon tényleg keményen dolgoznak, keskeny pénztárcájú magyarok
az OECD adatai szerint 1880 munkaóra jut egy dolgozóra, ezzel a nemzetközi ranglistán a nyolcadikok vagyunk. Olyan országok előznek meg minket, mint Mexikó, Korea vagy Oroszország. Hiába a sok meló, az egy főre eső GDP vásárlóerő paritása, az EU átlagtól messze elmarad: Szlovákia is előz minket. Mögöttünk öt ország áll, köztük Románia és Bulgária. A dolgozói szegénység nem légből kapott fogalom tehát. Rétvári Bence hiába mondta azt, hogy a középosztály bővült mert az a KSH szerint is inkább szűkült. Mindez nem feltétlenül, legalábbis nem minden esetben a regnáló kormányzat hibája, hanem az elmúlt 25 év eredménytelensége. Ugyanakkor egyre látványosabb
a magyar nyomor propagandisztikus eltagadási kísérlete.
A kormány felügyelete alatt álló Központi Statisztikai Hivatal (KSH) több mint 20 év után idén megváltoztatta a létminimum-számításainak a módszertanát. A KSH irreálisnak tartotta, hogy a magyarok negyven százaléka bizonyul potenciális szegénynek, mivel ennyien élnek a jelenlegi számítások szerint a létminimum alatt. A létminimum a szükségletek minimális, társadalmilag még éppen elfogadható szintjét számszerűsíti. A Világgazdaság szerint kilenc alapvető anyagi javak közül háromhoz az emberek 35 százaléka nem jut hozzá. Ők azok, akik nem tudnak fedezni egy váratlan kiadást, nem mehetnek el évente nyaralni, esetleg hiteltörlesztési gondjuk van, vagy kétnaponta nincs hús az asztalukon. Katona Tamás, a KSH korábbi elnöke úgy véli, hogy nem a módszertani váltással van gond, hanem azzal, hogy nem lehet tudni 2011 óta hogy, hány háztartás él a jelenleg még létminimumnak nevezett összegnél kevesebből. Egyes kormánypárti politikusok szerint 47 ezer forintból meg lehet élni, más szakértők szerint nyolcvanhétezer forintból is nehezen lehet fedezni az alapszükségleteket. Egy átlagos családnak, amely 2 felnőttből és 2 gyerekből áll, 253 318 forint kell egy hónapban, hogy a létminimumon éljen a jelenlegi számítások szerint. Egy felnőtt számára 87 300 forint szükséges. Az új, amerikai számítási módszer egyik eleme az lehet, hogy az ország mediánjövedelmének 60 százalékában határozták meg a jövedelmi szegénység küszöbértékét. Ez esetben 74 ezer forint elég lesz egy felnőtt számára. A tipikus család pedig szerintük 160-180 ezer forintból meg tud élni. Sajtóértesülések szerint elképzelhető, hogy groteszk módon a napi minimális kalóriabevitel-szükségletet csökkentik, nem pedig mondjuk az élelmiszerek áfáját. Ugyanakkor ezen torzított adatok esetén is a magyar lakosság majdnem negyede a létminimum szintjén fog élni. Magyarországon a mediánjövedelem euróban kifejezve kevesebb, mint harmada az uniós átlagnak, tehát a statisztikai adatok csűrése-csavarása után is nyilvánvaló az, ami egyértelmű. Ez a magyar realitás, ami egyesek szerint irreális. A nyomort ráadásul a kormány hatáskörén kívül álló
globális jelenségek is fokozhatják:
az üvegháztartás, a bolygó felmelegedése, a termőföldek kiszáradása, a túlzott iparosodás, a környezetszennyezés, a túlnépesedés, a bevándorlás. A magyar nyomor elleni küzdelem egyik első lépése a betegség feltérképezése és bevallása lehetne, amiben a Fidesz-KDNP nem jeleskedik. Pedig, ha kereszténységről, keresztény Európáról, keresztényszocializmusról beszélünk, akkor a rászorultak nehézségeivel is foglalkoznunk kell. Ha hazáról beszélünk, akkor az elvándorlás okairól is szót kell ejtenünk. Ha családról beszélünk, akkor az otthonteremtés nehézségei ellen is fel kell lépnünk: minden szinten.
Ezt kell megérteni, megértetni.
