Bogád Antal
MIRE VÁRSZ MÉG
Mire vársz még, néppé züllesztett nemzetem,
Bámulatos türelmed, Tenger-végtelen.
Globális sáskahad mindenből kiforgat,
Ellopják fölüled, lassan már a Holdat.
Helytartó tanácsa szép álmot sző neked,
Jogról, szabadságról, Unióról fecseg,
S koldusbotra juttat naponta ezreket.
Lassan bele törődsz, magad tekersz hurkot,
Nyakad köré, s vállalsz örök szolgasorsot.
Nyomor és pusztulás lásd, immár a béred,
Ne tűrj tovább végképp, mert hiába kéred
Jussod, gúny, s megvetés- üzen a sáskahad,
Vedd kezedbe rögvest népem a sorsodat.
Állj emberként síkra, s meghátrál az ellen,
Hol a hősök vínak, ott Új- világ, terem.
