Kattintani > FELADAT ÉS CÉL - AUFGABE UND ZIEL - MISSION AND GOAL
Kattintani > Az összes bejegyzés tartalomjegyzéke 2007. szeptember 10.-től

2011. május 28., szombat

9.721 - Vattay Szabolcs: Ne fogadjuk el mások véleményét, ha az ellentétes a miénkkel csak azért, mert azt hazudják mértékadónak.

From: Vattay Szabolcs

Date: 2011. május 28.
Subject: Kirekesztés, rasszizmus, idegengyűlölet......
To: Kutasi József Antal


Vattay Szabolcs: Kirekesztés, rasszizmus, idegengyűlölet, másság tiszteletben tartása, és a többi baromság, amellyel az embert állandóan vegzálják, hülyítik:  

Nagyon sokat elmélkedtem már azon, hogy a nemzetünk haldokló testén lakmározó paraziták milyen alapon illetnek minket, magyarokat kirekesztés vádjával, amikor az összes nép és nemzet között mi vagyunk a legtoleránsabbak. Kérem, javítson ki valaki, akinek értékelhető bizonyítékai vannak arra vonatkozóan, hogy e tekintetben hiányosak, esetleg pontatlanok lennének az ismereteim.

De valójában ki a kirekesztő? Az lenne a kirekesztő, aki tűri, hogy nap mint nap megalázzák, anyagi javaitól, történelmi múltjától, nemzeti hagyományaitól megfosszák, nemzeti jelképeit lépten-nyomon gyalázzák?

Ki a kirekesztő? Aki történelme során mindenféle jövevényeket, idegen népeket befogadott, ebből a hazából soha senkit el nem üldözött? És itt ne essen tévedésbe senki! — mert a zsidókat a német megszállás ideje alatt, német parancsra gyűjtötték össze, és őket a németek deportálták. Ennek a parancsnak ellenszegülni nem lehetett!

Esterházy János grófot idézve: Mi, magyarok, bizonyíthatóan több mint ezer éven át Szent István szellemében éltünk és cselekedtünk, aminek legjobb bizonyítéka az, hogy Magyarország területéről soha senkit sem egyénileg, sem csoportosan ki nem telepítettek.

Esterházy Jánosról annyit kell tudni, hogy a szlovák parlamentnek Ő volt az egyedüli magyar képviselője, és egyben Ő volt az egyetlen képviselő is, aki 1942. májusában nemmel szavazott a zsidók kitelepítésére vonatkozó törvénytervezetre, melynek oka egyáltalán nem filoszemitizmus volt, ugyanis Esterházy János rossz véleménnyel volt a zsidóságról. Hogy nemmel szavazott annak az volt az egyedüli oka, hogy a zsidók kitelepítését igazságtalannak, embertelennek tartotta. Mégis neki kellett börtönökben sínylődve, agyon gyalázva, megkínozva, idejekorán börtönben meghalnia!

Folytatva a korábbi gondolatmenetet: Ki a kirekesztő? Az, aki undorral ugyan, de megtűr szinte minden devianciát? Az a néppé züllesztett, egykor dicső nemzet lenne kirekesztő, aki megbocsát legjobb fiai hóhérainak, elüldözőinek, úgyhogy egyetlen pofon elcsattanás nélkül borított fátylat az addigi legundorítóbb, legigazságtalanabb történelmi korszakára?

Én a telesség igénye nélkül meghatározom azt, hogy ebben a hazában kik a kirekesztők:

1.      akik idegen kezekre játszották és eltékozolták egy hangyaszorgalmú nép önvédelmi harcokkal teli évezred munkájának gyümölcsét;

2.      akik egykor, mint „jöttmentek”, tőlünk, magyaroktól oltalmat, menedéket kaptak, de ennek ellenére gyalázatos praktikákkal, idegen háttérhatalom árnyékában magukhoz ragadták, s azóta is bitorolják a hatalmat, és ebben a szerepükben egyre jobban szűkítik az államalkotó, nekik mindenkor oltalmat nyújtó magyar nép életterét;

3.      akik egy beilleszkedni képtelen, és beilleszkedni nem is akaró, több nagyságrenddel alacsonyabb kultúrájú népcsoport gyilkos hordáit arra a gazda nemzetre szabadítják rá, amelyen egyébként vígan élősködnek,

4.      akik oltalmukba vesznek minden aljas, erkölcstelen kezdeményezést annak érdekében, hogy teljesen ellehetetlenítsék azt a nemzetet, mely neki mindenkor oltalmat, biztonságot, menedéket adott. És itt ki kell emelnem azokat a keresztény magyarokat, kik a saját életük és családjuk életének kockáztatása árán több mint százezer zsidónak adott nem csak menedéket, de a legínségesebb háborús időkben élelmet is;

5.      akik faji alapon válogatják meg munkatársaikat a legjobban fizető állásokba, pozíciókba;

6.      akik faji alapon rekesztik ki az élet, a túlélés minden lehetőségéből az őslakos magyarokat;

7.      akik nem, hogy nem hálálják meg, de galád módon halálra marják azokat, akiknek köszönhetik a túlélésüket.

Miért kellene szeretnünk azokat, akik immár nyíltan az életünkre törnek? — kik ránk szabadítják a cigány hordákat! Miért kellene nekünk ezt tolerálnunk bárkivel szemben is?

Miért ne tehetnénk különbséget ember és ember között? Az ember, de még az állat is! — hiszen ennek köszönheti a túlélését! — állandóan analizálja a környezetét. Elsősorban azt kell minden élőlénynek eldöntenie, hogy biztonságban van-e; fel kell mérnie az esetleges veszélyforrásokat! Nekünk is fel kell mérni, hogy a környezetünkben lévő élőlények nem jelentenek-e veszélyt számunkra. Ha pl. meglátunk egy cigány hordát, akkor nem lehetünk biztosak abban, hogy nem fognak megtámadni minket. Ezért a békesség kedvéért, a saját testi épségünk érdekében esetleg átmegyünk az utca másik felére, vagy megváltoztatjuk az útirányunkat. Nekünk kell kerülgetni a mocskos férgeit, akik etetjük, itatjuk a kilós aranyláncokkal grasszáló, luxusautókkal száguldozó mocskos génhulladékait.

A minket igába hajtani akaró zsidók ezeket a biztonsági szempontokat sokkal nagyobb érzékenységgel figyelik, kezelik, de minket pusztán emiatt megvádolnak meg azzal, hogy rasszisták, idegengyűlölők, antiszemiták, nacionalisták, stb. vagyunk, holott a világ legtermészetesebb szempontjai alapján elemezzük a környezetünket, próbáljuk elhárítani a ránk zúdított bajokat. Tőlünk nem csak az önvédelem jogát tagadják meg ezek, de még a panaszunkat sem mondhatjuk el sehol, senkinek. Ha bármilyen aggodalmunknak hangot adunk, de nem állítunk még semmi konkrétumot, akkor azonnal antiszemiták vagyunk, mert kvázi kódoltan zsidózunk!

Nos, ezek már olyan nagyfokú és durva beavatkozások a természet rendjébe, hogy egy természeti és Isteni törvényeket tisztelő igazságszolgáltatás minden büntetőjogi felelősség alól fel kell, hogy mentsen minket, ha a jövőben aránytalan eszközökkel lépünk fel a minket meglopni szándékozó cigányférgek ellen, hiszen a tapasztalatok mind azt igazolják, hogy néhány forintért is brutálisan lemészárolnak ezek bárkit; elsősorban a magyarokat!

Igenis vannak előítéletek! Jogos előítéletek. Aki azt állítja magáról, hogy neki ilyenek nincsenek, az közönséges gazember, mert szemen szedett hazugságot állít! Egyetlen egy példa erre: Vegyünk alapul egy jómódú zsidót! Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy beleegyezését adná-e ahhoz, hogy a lányát egy rohadt bűnöző cigány vegye el feleségül. Én biztos vagyok abban, hogy nem! Akkor ki nem rasszista? Ki nem toleráns? Ki nem tiszteli a másságot?

Minden ember különbséget tesz, akár percenként százat is, anélkül, hogy tudná ezt. Ha látunk egy embert, azonnal eldönti agyunk, hogy férfi-e vagy nő. Csúnya-e, vagy szép. Fiatal-e, vagy aggastyán. Jelent-e veszélyt, vagy nem. Ez a pillanat tört része alatt zajlik le. És akkor még nem beszéltünk sokkal bonyolultabb szempontokról, amelyek szintén a tudatalattinkban mennek végbe.

Mindenki rasszista, mindenki különbséget tesz ember és ember között. Aki ez utóbbira nem képes, biztosan nem éri meg a felnőttkort!

Jó is néznénk ki, ha egy rablógyilkost ugyanott, ugyanúgy kezelnénk, mint pl. egy jóravaló, rendes, becsületes embert. Vagy a családtagjainkat ne szeretnénk jobban másoknál.

Az embereket annyira elhülyítették már a tömegkommunikációs eszközökkel (TV), hogy beveszi azokat a képtelenségeket, melyeket két A/4 méretű oldalon fentebb fejtegettem.

Ne fogadjuk el mások véleményét, ha az ellentétes a miénkkel csak azért, mert azt hazudják mértékadónak. Csaknem minden, ami a médiából árad, hazug manipuláció. Ne dőljünk be ezeknek még akkor sem, ha emiatt esetleg rossz véleménnyel lesznek rólunk. Próbáljunk magunk véleményt formálni mindenről, amit megismerünk. Az se baj, ha bizonyos dolgokról nincs véleményünk. Sőt! Ez lenne a legüdvösebb, hiszen ha valamit eléggé nem ismerünk, akkor arról jó szívvel, felelősséggel véleményt sem mondhatunk!

Vattay Szabolcs