From: Apu Lengyel
Subject: NYÍLT LEVÉL A TMRSZ FŐTITKÁRÁNAK
To: Kutasi József <jozsef@kutasi.eu>
NYÍLT LEVÉL A TMRSZ FŐTITKÁRÁNAK
Tisztelt Szima Judit!
Igyekszem nagyon rövidre fogni üzenetem. Arra kérem, figyelmesen olvassa el, és beszélgessenek erről a többi társ-szakszervezeti tagokkal, vezetőkkel.
A lényegre. Önök meglehetős vehemenciával igyekeznek haragjuknak hangot adni. Régen eltűnt szakszervezeti erényeket, értékeket mutatnak. És ez függetlenül bármi féle politikai beállítottságtól, komoly és brutális megszorítások idején, alkalmával talán tolerálható, sőt esetenként támogatható.
Kérem, egyet ne felejtsenek el. Volt ebben az országban egy évforduló, amire tiszta szívből készült, mondhatni az egész nemzet. Kivétel talán az a néhány hajlott korú hóhér, aki máig tagadja bűneit. Ami bűnök egyébként Hága elé valók volnának, mint háborús bűncselekmények, s nem honi papírtologatás tárgyaként látványjogászkodásban felejtésre játszani.
2006 őszén főleg Budapesten, de az ország számos egyéb településén is olyan sorozatos rendőri akciók zajlottak, amelyek sem szakmailag, sem politikailag egyszer sem megengedhetők. Pont.
Ezekben az akciókban, pontosan tudható a szolgálatba léptetettek neve. Tehát személyük ismert.
Tudniuk kell, a szemkilövésre, a könnygázfelhőre, a lovasrohamra nincs és nem lesz bocsánat. Ne is kérjenek, ne is várjanak társadalmi támogatást, ameddig ki nem vetik a rendőrség és a büntetés végrehajtás soraiból azokat az alakokat. Azok szadisták, nem rendőrök, nem fegyőrök. Állat módjára viselkedtek, és a bevetés körülményei erre nem adnak felmentést. Ezeknek kivétel nélkül Hága előtt a helyük. Háborús bűnösök, a legfelsőbb vezetőikkel együtt. Azért, mert volt, aki vezényelte az oktalan haragot, s volt, aki végrehajtotta az embertelen parancsot. Ahelyett, hogy fegyvert fogtak volna a tébolyult tisztekre, még akár az ország akkori vezetőire is, és meggátolni őket a további intézkedésig a gyalázatban, a vérengzésben. Régebben volt ilyesmi a szolgálati szabályzatban. Vagy ez már a security ízlés szerinti változat alapján zajlott?
Ismétlem annak a létszámnak nincs és nem lesz bocsánat. Nincs helyük semmi fegyver, vagy hatósági jogosítvány közelében. Annál inkább az árokparton közmunkán a nyugdíjuk megvonását követően.
Azok valóban jogtalanul kapják a korai nyugdíjukat, ami mellé még arcátlanul legkevesebb ugyanannyit mellékeresnek, sokszor külsősként alvállalkozóként visszafoglalkoztatva, vagy most már saját úgynevezett biztonsági vállalkozást alapítva. A kenyeret nem érdemlik meg, nemhogy ezt a fényűzést, ami valljuk meg a mai magyar átlagbérekhez képest aránytalan és dühöt kiváltó, irritáló a társadalom döntő többségének meggyőződése szerint.
Önöket megpróbálják „leszalámizni”. Ki is mondja legutóbbi tájékoztatójában. Bizony, szegény az eklézsia, és a kisrendőrnek csupán a péterfillérek maradnak, meg a hangzatos ígéretek.
Szükség van erős, szakmailag megbízható, minden gyanú felett álló rendvédelmi szervezetre. 2006-os rendőrök és fegyőrök nélkül! Látványosan, akár néven is nevezve, vessék ki a soraikból ezeket, és akkor, de csak akkor lehet reményük a társadalmi elfogadottság, végül támogatottság emelkedésére. Addig nem.
Ha majd megtisztították soraikat a szadista állatoktól, akkor viszont gőzerővel érvényesítsék érdekeiket, bizonyos társadalmilag tolerálható alkufolymatban. Akár az utcán is. El kell mondanom, az emberek döntő többségétől azt hallom, hogy ez a korai nyugdíj, amit most meg akarnak védeni, mint lehetőséget, valóban korai. Valahol félúton még elfogadnák az ajánlatot. Abban azonban nem lehet vita, hogy a szerzett jog alapján, tisztességes munka után nyugdíjba vonultakat ne lehessen elfogadhatatlan munkafeltételekre visszakényszeríteni. Ismétlem, 2006 őszi rendőrök és börtönőrök ebből kizárva.
További lehetőség volna, ha minden korai nyugdíjazott rendőr önként visszalépne a további jövedelemszerzéstől.
Az azért kevéssé tolerálható és nem felel meg a valóságnak, hogy a családjuk és az életterük kerülne ezzel veszélybe. Erre a magyarok milliói még 2006-ot is félretéve nem vevők. A nyomor milliói ezt soha nem fogadják el. Erre nem lehet magyarázat mindenféle túlterheltség sem. Azért rendőr és börtönőr az én, meg a milliomodik magyar ember keserves adóforintjaiból érettünk eltartva. Ne vállalja ezt, ha ezt nem fogadja el! Ilyen nagyon egyszerű.
Tessék, mutassanak példát erkölcsi megtisztulással, rég elfeledett szakszervezeti összefogással. Tudjuk, hogy képesek erre. Tegyék meg!
A többi érintett munkavállalói szakszervezeti tömörülésben talán kevésbé van szükség erkölcsi megújulásra, de náluk szintén felül kellene vizsgálni egyes munkakörökben a korkedvezmény lehetőségét.
Ne hallgassanak kormányzati szirénhangokra! Az az idő eljárt, és szinte teljesen elinflálódtak a választási ígéretek, meg a kezdeti kardcsörtetések. Mert nem tettek semmit.
A szóvirágok is elhervadnak, és éhség meg düh lép a helyükbe.
Emlékezzenek rá, hogy az ország adósságának döntő többségét nem a magyar nemzet hozta össze, tehát nem is felel érte. Keressék meg, fogják el, aki bizonyosan tehet erről, állítsák bíróság elé, és hajtsák végre a kiszabott büntetésüket! Ebben a rendőrök és a börtönőrök is érdekeltek. Az ő zsebüket is feji a csaló bankok özöne, és hazug kamata. Így termelik ki az idegen hódítók a meghosonlásig korrupt és kegyetlen rendőröket, akik már valóban a bűnfolyam cseppjei. Mire várnak?
De addig…. a többi csak szóhabzás, látványkeménykedés, ami valóban feleslegesen kelt könnyen ellenőrizhetetlenné váló indulatokat. Különösen kockázatos ez azok körében, akiknek hivatalból van fegyverük. Ezt Önök is tudják.
A cérna egyszer elszakad, és akkor nem lesz, nem lehet olyan rátermett vezető sem a szakszervezetek soraiból, sem saját felettesi köreikből, aki rendet tartson. Az a káosz tovább hergeli az ország indulatait, és senki el nem fogadna ezért egy akár ideiglenes, de mégis csak fegyveres hatalomátvételt.
Lehet egy határt szabni, hogy mától, aki ezekben a testületekben képzeli a jövőjét megélni, a változott feltételekkel is, azt szívesen látjuk. Azonban ott már az új alkunak van helye.
Ne feledjék, nagy itt a szavak súlya! Sok millió magyar figyeli tetteiket. Sem elvtelen alkunak, sem jogtalan, vagy erkölcstelen előnyök megszerzésének sem történelmi ideje nincs, sem gazdasági alapja ebben az országban. De amit meg lehet tenni, azt tegyék meg!
Végezetül szeretném emlékeztetni Önöket arra, hogy a honlapjukon látható jelvény, sokban emlékeztet hátterével az USA zászlójára. Erősen pozitív lehetne, ha a csillagos pajzsmezőt a nemzeti trikolórra váltanák (http://www.tmrsz.hu/). Kifejezetten taszító látvány, amire nem lehet magyarázat az eu-ba beleléptetés. Magyar rendőr maradjon magyar! A rendhez nem kell eu. Főleg nem eu.
Köszönöm a figyelmét!
Üdvözlettel:
Lengyel Károly
Ferencváros, 2011. május 23.
