Mint egy fényes csillag ragyogtál köztünk,
Szebbé, gazdagabbá tetted gondterhelt életünk.
Némán szenvedtél...
De másoknak sietve, őszinte szívvel segítettél.
Gyönyörű, lágy mosolyoddal engem is többször megnyugtattál,
Jó humoroddal oly sokszor felvidítottál!
Aki igazan ismert Téged, mind szeretett;
Segítséged mindig szívesen nyújtottad bárkinek,
Bársonyos, mély hangod még mindig itt cseng a fülemben.
Szerettük amikor énekeltél és szép hangoddal átöleltél bennünket
Szeretted a zenét, a mulatást, a táncot.
Sok szép emlékeket hagytál.
Becsületes, igaz Magyar voltál,
Aki Magyar honban érezte legjobban magát...
Draga Jenő, úgy szerettük szemeid csillogósat, mosolyod jóságát!
A szívünk most vérzik hiányodban,
Azonban tudjuk, érezzük, hogy Te már a fény útján vagy.
Bucsuzunk Tőled, Drága Jenőkénk,
De csak egy rövid időre..
Mert ismét együtt leszünk majd a Csillagösvényen, mindörökre.
ÉLJEN A HAZA!
