Feladó: Dr.Bokor Imre
Dátum: 2013. szeptember 30. 0:03
Tárgy: Szalay anyag elemzése
Címzett: , Kutasi József Antal <jozsef@kutasi.eu>
Dátum: 2013. szeptember 30. 0:03
Tárgy: Szalay anyag elemzése
Címzett: , Kutasi József Antal <jozsef@kutasi.eu>
SZALAY RÓBERT
egykori komisszár, majd pufajkás hazaáruló és köztörvényes elítélt „izzadmányainak” elemzése
(Szalay eszmefuttatásának a címe: „Most nézzük meg hogy ki is ez a Dr. tudós Bokor Imre ezredes?”(Sic!) Merthogy: mondatot nem kezdünk „most” szavacskával, a „hogy” előtt vesszőt kell tenni, a Dr. helyett pedig dr.-t kell írni. A befejező No koment pedig helyesen: No comment).
1.
Hivatalos megnevezésem: Prof. Dr. Bokor Imre, nyugállományú mérnök ezredes;
2.
Szalay állításával ellentétben, nem voltam a régi kommunista nómenklatúra embere, vagyis nem voltam komisszár, pufajkás, párttag és Rákosi majd Kádár alatti „szocialista” történelmet tanító MDP-s és MSZMP-s
politikai tiszt, valamint hazugságokat oktató tanár;
3.
A rendszerváltozás lezajlásához aktívan hozzájárultam: könyveimmel, cikkeimmel, nyilatkozataimmal, és a „fű alatt” sem próbálkoztam pozícióhoz jutni, mint például Szalay ex komisszár, aki a HM-be, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum-ba, a POFOSZ-ba, a Zrínyi Akadémiára, az MDF-be, az FKGP-be és a Corvin-köziekbe akart (vagy tudott) befurakodni, most pedig a JOBBIK- körül sündörög, mint az Antibolsevista Szövetség elnökségi tagja (vagyis: Szalay az általa emlegetett „fű alatti” kúszó módszerrel jutott be egykori komisszár és pufajkásként, egy antibolsevista szövetség elnökségébe, ahol az elnök is MSZMP-s tag volt). Bravó (!) és no comment;
4.
Sehol sem mutatkoztam szélsőséges antikommunistának, konzekvensen ragaszkodtam az igazsághoz és az igazolható tények terjesztéséhez;
5.
A Rákosi és a Kádár rendszereket nem szolgáltam ki, a katonákat, tiszteseket, tiszthelyetteseket és tiszteket tanítottam a katonai híradástechnika elméletére és gyakorlati alkalmazására;
6.
Nem voltam tagja: a Vállalkozók Pártjának, az MDF-nek, a MIÉP-nek, a MET-nek, a Piac Pártnak és az FKGP-nek sem, de mindennemű tiszteletdíj vagy más elismerés nélkül, készséggel álltam a rendelkezésükre katonai kérdésekben, ha (esetenként) felkértek rá, mert a többi pártok vagy szervezetek tömve voltak Szalay féle politikai tisztekkel;
7.
A Szalay által felsorolt vezetők valóban sokat mondhatnának (és mondtak) a jellememről és a tevékenységemről, egyesek még írásban is elismerték a hasznos(ítható) tevékenységemet (Pl.: Torgyán és Lányi). Ezeket az anyagokat archiváltam, bár olyanoktól kaptam, akiknek a jelleme és a munkája nem kifejezetten pozitív tartalmú, mert sokat hazudtak, csaltak és hibáztak, de esetenként rátapintottak az igazságra is. Szalayt például mindketten utálták és látni sem kívánták a pártjuk környékén. Ez volt Bánkuty véleménye is Szalayról, sőt a fiáról is, akit közönséges (minősíthetetlen) hangon irányított az általa „feslett foglalkozást űző” édesanyjához, mivel csapnivaló munkaerőnek tartotta. Ezt annak idején Szalayval is tudattam, de a jelleme és a pénzéhsége nem tette lehetővé, hogy megvédje a fiát vagy a feleségét…;
8.
Az MVSZ-ben a Justitia Bizottság dokumentálható,- hasznos munkát végzett, anyagaink senkit sem szédítettek meg! Ha Szalay csak egyetlenegyet is képes megcáfolni, akkor 500 000 (azaz ötszáz-ezer) HUF-ot utalok át a bankszámlájára, de ha nem képes a cáfolatra, akkor tegye meg azt a szívességet a közvéleménynek, hogy befogja a „lepcses száját” és befejezi a helyesírásokkal tarkított „művei” írogatását;
9.
Szalayt már kioktattam, hogy egy katonai híradó mérnöki akadémián nem szívhat magába senki „magasztos bolsevik” eszméket, azt az általa végzett Sztalin Akadémián oktatták, amit sikeresen el is sajátított, hiszen megkapta a tiszti rendfokozatot és „rekordidő” alatt vált Rákosi komisszár századosává. Biztosan sokan megtekintenék a Sztalin Akadémia tananyagot és az óraszámokat, valamint a Tatai Tiszti Továbbképzőn Szalay által „előadott” anyagot, én már láttam a Hadtörténelmi Intézet és Múzeum levéltárában, de átadom a publikálás lehetőségét Szalaynak, hadd legyen az ő dicsőssége, hogy miből és mennyit tanulgatott, illetve tanított;
10.
Szalay szerint, amikor 1957-ben hazatértem, akkor a legmodernebb és legmegbízhatóbb fegyvernemhez, a rakétásokhoz osztottak be. Szalay ez irányú katonai ismeretei (és állításai) a tudatlanság, a tájékozatlanság és a hasbeszélő komisszári egyveleg turmix kotyvaléka. Rakétáink 1957-ben még nem voltak, arra 6 (azaz hat) évig kellett várni! Hazatértem után a ZMKA híradó tanszékre osztottak be, a legalacsonyabb oktatói (tanári) beosztásba. 1963-ban vezényeltek rakétatechnikai tanfolyamra, majd a rakéta dandárhoz, mivel szigorú előírás volt, hogy a ZMKA tanárai kötelesek csapatszolgálatot teljesíteni. A csapatszolgálatom három évig tartott. A rakéták modernségéről és megbízhatóságáról csupán annyit, hogy Egyiptom hamarabb kapta meg, mint a VSZ-hez tartozó Magyarország, és Izrael, USA és Olaszország (is) hamarabb ismerte meg, mint mi. Az olasz közterekre kitett térképeken fel voltak tűntetve a VSZ rakéta bázisai, többek között a dandár elhelyezési pontja,- Tapolca is. Erről a KISKIRÁLYOK MUNDÉRBAN c. könyvemben is megemlékeztem.
11.
Tudományos karriert csak az futhatott be, aki sokat tanult és eleget tett a tudományos fokozat elnyeréséhez szükséges feltételeknek. Szalay még azt sem tudja, hogy „hadtudományok egyetemi doktora” cím nem létezik és abban is téved, hogy akadémikus voltam! A tudományos karrier teljesítése nem a 100%-os megbízhatóságtól függött, hanem a teljesítményképes tudástól! Talán még a habzó szájú, tökkelütött Szalay is elismeri, hogy például hajdani pufajkás társai: Kovács Jenő vezérőrnagy, az MSZMP KB adminisztratív osztályának helyettes vezetője, vagy Tóth Lajos vezérőrnagy a ZMKA egykori parancsnoka, majd katonai attasé Varsóban, néhány fokozattal megbízhatóbbnak minősültek mint személyem, mégis próbálkoztak tud. fokozatot szerezni, de úgy elhasaltak, mint kezdő korcsolyázó a jégpályán. Ide kívánkozik még az a megjegyzés, hogy a „történész” Szalay meg sem próbálkozott tovább képezni magát a történelem vagy a helyesírás vonalán, pedig mindkettőben súlyos fogyatékosságai vannak, ezért most azokra vicsorog, akik a szakmájukban előbbre jutottak.
12.
Mivel ismételten kitért a feleségem emlegetésére is, szeretném felvilágosítani, hogy Bokorné dr. Frank Veronika néven 53 (!) évet dolgozott orvosként (és főorvosként) az egészségügyben, egyetlenegy(!!!) műhibája vagy téves diagnózisa nem volt, becsült adatok szerint mintegy 310 000 (azaz háromszáztíz-ezer) betegen segített (nem bolsevik-komisszári maszlaggal). Nagyon nagy pofátlanság kell ahhoz, hogy ilyen szakemberre dobálja a sarat egy senkiházi (komisszár, pufajkás és rovott múltú) alak.
Befejezésként: személyes vitában már sok helyen részt vettem, de csak vitaképes partnerekre pazarlom az időmet. Szalayval nem vagyunk egy „súlycsoportban”! Hézagos ismereteire az előzőekben rávilágítottam, meglehet, hogy képes magyarázkodni (ehhez minden komisszár ért), de ezzel a felkészültségével vitatkozzon az elvtársaival. Azok vannak olyan szemellenzősek, mint ő, és hasznos vitát produkálhatnak önmaguk számára. Javaslom, hogy forduljon egy pszichiáterhez, mert már-már aggasztó az az erőlködése, hogy másokat pocskondiázva gyűjtögessen babérleveleket üresen kongó fejének díszítésére.
Közreadta:
Prof. Dr. Bokor Imre.
