15.970 - Siklósi András: Búcsú Rózsás Jánostól
From: Siklósi András
Sent: Saturday, November 17, 2012 8:37 AM
To: Kutasi József Antal
Subject: Nekrológ
Kedves Jóska bátyám!
Ma lesz Rózsás János temetése, még éppen időben érkezik a búcsúztatóm. A "magyar" hírközlés szégyene, hogy a sablonszövegeken túl senki sem szólt róla érdemben; ezért hiánypótlásként most legalább én megtettem.
Egyébként is tartozom neki ennyivel, hiszen remek ember, becsületes hazafi és szívbéli barátom volt.
Kérem az anyag mielőbbi megjelentetését, lehetőleg kiemelt helyen.
Köszönettel és baráti üdvözlettel András
Siklósi András
Búcsú Rózsás Jánostól
Szomorú kötelességemnek teszek most eleget, amikor igaz barátomat és földimet, szülővárosom – Nagykanizsa – kiváló közéleti személyiségét és lokálpatriótáját búcsúztatom.
Rózsás János, a Gulag haláltáborainak elszenvedője és hűséges krónikása, Budapesten született, 1926. augusztus 6-án, és 86 éves korában hunyt el kanizsai otthonában, 2012. november 2-án. Kevés olyan kortársat ismerek, aki hozzá hasonló kemény megpróbáltatásokon ment keresztül szinte egész életében; ugyanakkor ezek dacára is mindhalálig megőrizte emberi arcát, kiegyensúlyozott derűjét, jóhiszeműségét, önzetlen segítőkészségét, törhetetlen hitét és hazaszeretetét.
Földi léte nemzedékének mostoha, viharvert sorsára is rávilágít, akik közül nem különleges képességei révén emelkedett ki elsősorban, hanem eredendő humánumával és mindenkori szívós helytállásával. Élete azt példázza számunkra, hogy csöndes konoksággal, türelmes megértéssel, bölcs bizakodással olykor többet érhetünk el egy velejéig gonosz, ellenséges közegben, mint meggondolatlan hebehurgyasággal, ki-ha-nem-én hangoskodással, vagy éppenséggel felelőtlen, lázas „forradalmisággal”; amit természetesen senki ne tévesszen össze az elvtelen meghunyászkodással, a gyáva beletörődéssel s a sunyi képmutatással. Rózsás János lelkében ugyanis nem hirtelen feltámadó és gyorsan kialvó szalmaláng lobogott, hanem olthatatlanul égő, „energiatakarékos” öröktűz parázslott, mely mindig annyi fényt és meleget sugároz, amennyi éppen szükséges. Korán meg kellett tanulnia, hogy evilági pályafutásunk nem csupán könnyelmű kaland, szertelen, játékos kísérlet, hanem kitartó építkezés és a túlélésért, a boldogabb jövőért folytatott rendíthetetlen küzdelem is.
Tovább > Érkezett egyéb írások < Tovább
