MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG
(SZÓRÓLAPJA)
HORN GYULÁT LENYOMTÁK A KÖZVÉLEMÉNY TORKÁN!
Nem az első eset kicsiny hazánkban, hogy dísztemetést rendeznek kapitális hazaárulók, hazugok, tolvajok, vértől csöpögő kezű despoták vagy minden hájjal megkent szélhámosok számára. A sort Kádár Jánossal nyitották meg, Király Bélával folytatták, majd Horn Gyula lett a harmadik kiválasztott figura.
Mogyoróhéjban felvillantva:
(1) Kádár volt történelmünk legnagyobb hazaárulója (+ árulója), tömeggyilkosok karmestere, hazánk erkölcsi/anyagi (gazdasági) csődbevivője és ideológiai fertőzője;
(2) Király világszínvonalú hazai és nemzetközi szélhámos volt, ezen kívül háromszoros dezertőr, spicli, krónikus hazudozó, hullarabló és képmutató;
(3) Horn tettéhez fűződik az ’56-os forradalom és szabadságharc leverésében való (önkéntes) aktív közreműködése, Kádár hatalmának megszilárdításában való részvétele, a múltját részletező CÖLÖPÖK c. könyvében leírt hazugságok terjesztése, országgyűlési képviselőként (a rendszerváltozás utáni) nyilatkozata ‘56-os forradalmunk elleni tevékenységéről (“NA ÉS?”), az MSZMP szovjet orientáltságú bel-és külpolitikájának kritikátlan végrehajtása (segítése), valamint a nyugati határzár (NDK-s polgárai számára történő) megnyitását végző művelet ügyes kisajátítása.
*
Történelmünkben példátlan jelenség volt Horn dísztemetése, ahol ortodox hívei és ideológiai ellenfelei “kéz a kézben” hajbókoltak az elhunyt hazaáruló, hazug, szélhámos és krónikus alkoholista koporsója előtt, rezzenéstelen arccal hallgatták a búcsúbeszédet tartó Katona Béla ömlengését, Horn (“megfoghatatlan”) tetteinek felmagasztalását, eljutva abba az arcátlan minősítésbe, miszerint a körünkből eltávozott megboldogult, a politikusok között (!) kiemelkedő államférfiként (!) alakította Magyarország és Európa sorsát (?), és eljutott az értől az óceánig. (Sic!)
Nem gúnyolódásnak szánom, de én úgy fogalmaztam volna, hogy eljutott a vodkától és a tömény italoktól a gyógyíthatatlan delírium tremensig (idült alkoholistáknál fellépő, állandó reszketéssel, súlyos érzékcsalódásokkal és téveszmékkel járó elmebántalom).
Katona becsületére legyen mondva, hogy egy “ködös” kritikával tompította ajnározásait, miszerint: “nem ő (azaz Horn, megjegyzés B. I.), volt egyedül, aki rossz döntést hozott az 1956-os forradalom során”...Merthogy szerinte “csupán” rossz döntésnek számít a hazaárulás, idegen katonákkal való kollaborálás és a forradalmárok vagy vétlen polgárok életének kioltása.
A tömény hazugságok tárházát bővíti, hogy Horn a hidegháború ellenzője volt, mivel mindaddig aktívan támogatójának bizonyult, amíg Gorbacsov nem gondolta meg magát és nem változtatta meg addigi politikai nézeteit. A vasfüggöny lebontása sem Horn indítványa volt, csupán túlbuzgón és ügyes (kaméleon) módjára produkálta magát, Németh Miklós közvetlen intézkedésére és Gorbacsov közvetett jóváhagyására.
Jó kommunista-elvtárshoz méltó módon támogatta Horn Gyulát Hans-Dietrich Genscher (egykori német külügyminiszter) pedig tisztában volt azzal, hogy a határőrség és a határral kapcsolatos ügyek intézése kizárólag a belügy és a határőrség országos parancsnokának a felségterületéhez tartozik, és ha bárki (!!!) a tudtuk vagy engedélyük nélkül belép a határsávba, akkor könnyen az életével játszik, mint azok az áldozatok, akik a disszidálásnak ezt az útját választották és a temetőben vagy a börtönben kötöttek ki. Mégis idefáradt, hogy hazugságokkal búcsúztassa elhunyt kollégáját mert számolt azzal, hogy hiszékenyek, elvakultak és tájékozatlanok mindig voltak, vannak és lesznek, mert ez a “fajta” nem tanul sem a saját, sem a mások hibájából, és a mondókáját is “készpénznek” veszik.
Valójában,- olyan majális szerű szögesdrót nyirbálás és a határon való tömeges (gyalogosan vagy gépkocsival) áthatolás csak úgy történhetett meg, ha előzőleg a határőrök parancsot kaptak a “terep” előkészítésére, a kiskatonák eligazítására, a riasztó rendszerek (eszközök) hibernálására, az aknamezők eltávolítására (bár korábban már intézkedtek az aknák eltávolítására, de az ellenőrzés nem mindenhol lett végrehajtva), tehát ügyesen “beetették” a magyar és német közvéleményt, hogy milyen dicső tettet hajtott végre külügyminiszterünk. “Bunda” volt az egész akció(!),- jól szabott bunda! Horn vette magára, majd naftalinba tette a pufajka mellé, úgy vélte, hogy jó kellék lehet a reform kommunisták színre lépéséhez és az olyan nemkívánatos személyek “ejtéséhez”, mint Németh Miklós, Pozsgay Imre, Berki Mihály vagy Chrudinák Alajos és sokan mások.
Talán érdemes itt megemlíteni, hogy például Németh Miklós indította el a munkásőrség felszámolását is, amit Kárpáti Ferenc magának tulajdonít, sőt egy másik politikai tiszt és pufajkás hazaáruló (a Corvin-közi forradalmárokra lövető), Szalay Róbert is sajátjának tartja, és szebbnél szebb (kiagyalt) történetek közreadásával traktálja a tájékozatlan olvasókat.
Horn tehát (számos elvtársához hasonlóan) szintén más tollával ékeskedett, és hazai, valamint külföldi elvtársai (valamint tájékozatlan hódolói) emelték Európa nagy államférfijai közé, a vasfüggöny lebontójává (Sic!), sőt Martin Schulz az EP szocialista elnöke szerint: “Horn nélkül elképzelhetetlen lett volna a földrész, illetve Németország újraegyesítése”. (Sic!)
Sokan vallják ezt és feledhetetlen élmény volt számukra a dísztemetés, mert a sors kegyének köszönhetően nem a 301-es vagy a 298-as parcellában porlad a rozsdás drótokkal keveredő csontjuk, mint az oda dobáltaké, mert ők a hazáért haltak meg, nem VIP-es kórházi lakosztályban, hanem Kádár akasztófáján és sokuknak a (Horn féle) pufajkások golyója vagy “kézimunkája” oltotta ki az életét. Meghaltak, hogy a vörös szegfűt szorongatók élhessenek...
Elképzelhető, hogy ha Beriját nem verette volna halálra Hruscsov, és még élne, akkor ma milliók “istenítenék”, hiszen ő már szocialista (szovjet) politikusként 1953-ban(!) felvetette a német egység gondolatát és nem kizárt, hogy e miatt kellett Leninhez távoznia, mert Hruscsov ‘56-ban is bebizonyította a magyar forradalom és szabadságharc eltiprásával, hogy számára a szoc- tábor egysége többet jelent, mint elvtársának, evő és ivó cimborájának, valamint bűntársának az élete.
Bődületes valótlanságok, igazolhatatlan kijelentések, tipikus pravdai stílusú nyilatkozatok jellemezték a szervezők által kiügyeskedett és megkomponált dísztemetés propaganda beütésekkel tarkított lezajlását. Talán leggusztustalanabb és legfelháborítóbb a Kossuth síremlék közelében lévő sírhely kiválasztása volt. Nehéz elgondolni, hogy mit szólnának ehhez azok a földbekapart forradalmárok (vagy élő ‘56-osok), akik Horn vagy társai miatt vesztették életüket, illetve a társadalom perifériáján tengették az életüket, miközben a nagy formátumú államférfi Európa sorsát intézte.
Helyettük és értük is szóvá kellett tennem ezt a disszonáns dísztemetést. Ez a legkevesebb, amit meg kellett tennem!
Elnézést kérek azoktól, akiket – esetleg – akaratlanul megbántottam, de azoktól nem, akik durván megsértették ‘56 emlékét, hőseinket, mártírjainkat vagy a kisemmizett hozzátartozókat.
A problémákat nem lehet (nem szabad) a szőnyeg alá söpörni! Dísztemetéssel nem lehet a bűnösből hőst faragni! Hányingert keltő képmutatás történt Horn temetésén.
Pedig tények makacsok és semmilyen ékesszólással nem változtathatók meg! Tanuljanak ebből azok is, akik most ünnepelnek, de azok is, akik szó nélkül hagyták, hogy az események ennyire elfajuljanak.
Tisztelettel ajánlom minden jót akaró ember figyelmébe ezt a kis tanulmányt, várva az észrevételeket, kiegészítéseket:
(Prof. Dr. Bokor Imre)
MJB elnök
Kieg. infó a fenti anyaghoz. (PAÁ)
Horn Gyula pufajkás múltja – Részlet egy ’90-ben lement dok. filmből! /Akkori közszolgálati Magyar Televízió által sugározva!/
http://www.youtube.com/watch?v=C3rqS_wFioI&feature=youtu.be
