Kattintani > FELADAT ÉS CÉL - AUFGABE UND ZIEL - MISSION AND GOAL
Kattintani > Az összes bejegyzés tartalomjegyzéke 2007. szeptember 10.-től

2009. június 25., csütörtök

2.800 - EZ IS KEREK: 2.800, Rátiné Fehér Ibolya > Tóth Margit (Porcsalma) Élet vagy halál!

Von: Rátiné Fehér Ibolya
Gesendet: szerda, 2009. június 24. 20:58
An: Kutasi József
Betreff:.
Ez is valami kedves, és meseszép!!!

 

Tóth Margit (Porcsalma)

Uram, ma lettem nyolcvanéves

Túl gyorsan múltak el az évek.

Még oly sokat szeretnék tenni,

Úgy szeretnék nyolcvanegy lenni.

 

A pár kis tervem, mi még lenne,

Ha tán több időt igényelne,

S egy év nem lenne elegendő,

Add, hogy hadd legyek nyolcvankettő.

 

Jó lenne még sokat utazni;

Újabb helyeket látogatni,

Halálom perce még tán várhat,

Megérhetném a nyolcvanhármat?

 

Uram, Te látod a világot,

Gyorsan jönnek a változások

Ha nem sürgős, hogy magadhoz végy,

Esetleg lehetnék nyolcvannégy.

 

És ahogy a technika halad,

Sok újat lát, ki élve marad,

Még oly sok minden ideköthet,

Úgy  örülnék a nyolcvanötnek!

 

Az emberiség sokat tehet,

A világ oly csodás hely lehet,

Jó annak, aki itt maradhat,

Nem olyan sok az a nyolcvanhat!

 

Tudom, Uram, hogy sokat kértem,

Hisz olyan szép lehet fenn az égben

S én mégis arról tervezgetek,

Hogy érjem meg a nyolcvanhetet.

 

Elfáradok a hosszú úton,

El is kések majd sokszor – tudom,

Tudasd velem, ha meggondoltad,

Betöltöm-é a nyolcvannyolcat.

 

Addigra már oly sokat láttam,

Emlékeimet regisztráltam,

Mily nagy kár lenne, ha elmennék,

Mielőtt nyolcvankilenc lennék.

 

Már igazán csak egyet kérek

Uram, ne vedd szemtelenségnek,

Éveim száma kerek lehet,

Ha meglátnám a kilencvenet.

 

És hogyha ezt már megengedted,

S ezt a lépést értem megtetted,

Neked már úgyis mind egyremegy,

Könnyen lehetnék kilencvenegy.

 

Minden szemérmet félreteszek,

Hogyha még egyet kérdezhetek,

Tudom ez a kor hajmeresztő,

De hadd legyek kilencvenkettő.

 

Úgy megszoktam az életemet,

És hátha lesz még, ki megszeret

Ki pótolná elvesztett párom,

Ha lehetnék kilencvenhárom.

 

Addigre már reszket a kezem,

De ha még helyén az eszem,

A magas kortól én nem félek,

Megadhatod a kilencvennégyet?

 

A korra nincsen szabadalom,

Számításom megtalálhatom,

Ha őrködsz egészségem fölött,

Akkor lehetnék kilencvenöt.

 

Manapság már hallani olyat,

Emberekről készül másolat.

Ezt talán én is megvárhatom

Segíts át a kilencvenhaton.

 

Ha még hirtelen meg nem halok,

Kis vagyonkámmal rendben vagyok;

Elég lesz talán még egy évig,

Kihúzhatnám kilencvenhétig?

 

Hála Neked, nagy a családunk,

Még pár dédunokát is várunk,

Láthatnám őket? – ugye azt mondtad

Megadod a kilencvennyolcat.

 

Sok évet, kaptam, nem egy-kettőt,

Megköszönöm a sok esztendőt,

És még kérem, - tán el sem hiszed,

A kilencvenkilencediket.

 

Még egy év és akkor valóban

A népek azt mondhatnák rólam

„Ez aztán igen szép kort ért meg,

Hisz tegnapelőtt volt száz éves!”

 

Uram, az életet Te adod,

Úgy veszed el, amint akarod.

Nem is zavarlak többet Téged,

Ne vedd komolyan, amit kérek –

Csak beszélgetni vágytam véled.

---------------------------------------