20.800 - Varga Imréné: ​ Én már idősebb koromban jöttem rá, hogy az utcán menve rá kell mosolyogni az emberekre.

Feladó: Imréné Varga
Dátum: 2016. január 7. 13:09
Tárgy: véleményem
Címzett: jozsef@kutasi.eu

Kedves Levélíró!

Szívből jövő sajnálattal olvastam a levelét, de örültem, hogy megfogalmazta magának, mert ez az első lépés a változtatáshoz.

70 éves vagyok, így volt lehetőségem és időm a tapasztalatok gyűjtéséhez és  csak ezekre támaszkodva írok Önnek.

Sok mentális változáson mentem át, eleinte környezeti hatásra, később már saját akaratomból, tudatosan. Rájöttem, hogy minden belőlem indul ki, mindenért, ami velem történik egyedül ÉN VAGYOK A FELELŐS. Ha most tiltakozik, nem csodálom, eleinte én se akartam ezt elhinni, mikor mondták nekem. Aztán kezdtem megfigyelni az eseményeket és igazat kellett adnom a tanácsadómnak. Megtanultam és most már tudatosan alkalmazom, hogy tudok teremteni. Teremteni helyzeteket, hangulatot, barátok megkeresnek, ha megfelelően gondolok rájuk, stb.

Van egy  közmondásunk: amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Ebben benne van, hogy a választ, amiit a környezettől kapok, azt magam teremtem meg.

Gondolja végig kálváriáját! Minden szituációba előítélettel ment bele, s lám "igaza lett". Megteremtette.

​​

Én már idősebb koromban jöttem rá, hogy az utcán menve rá kell mosolyogni az emberekre. Erre három módon szoktak reagálni.

-nem tudok szemkontaktust teremteni, mert nem néznek rám

-meglepődnek és köszönnek

-meglepődnek és visszamosolyognak.

Olyan is előfordult, hogy beszédbe elegyedtek velem. Aki mosolyomra reagál, az egy kicsit jobb kedvűen megy tovább.

Ma már feladatomnak érzem, hogy az örömérzést (nem a naiv optimizmust) árasszam, és aki akar az csatlakozhat. Nekem is van családom, párom, három gyerekünk és kilenc unokánk, és mindig adódik lehetőség, hogy aggódjak, szomorkodjak, de ezzel egyikőjüknek se tudok segíteni, tehát nem teszem, hanem a megoldáson igyekszem gondolkodni, de nem az agyammal, hanem  a szívemmel. 

Visszatérő kérdésem magamhoz: mit tenne most a szeretet?

Ha a példámat szimpatikusnak találja, mazsolázzon az én megoldásaimból, ha nem, akkor tekintse csupán egy fura olvasmánynak.

Ismeretlenül is szeretettel ölelem.    Zsóka