20.796 - ​Hagymássy Irma: ​Miért is vagyok ilyen buzgóan magyar párti, mikor X-ből Y-ból és egyáltalán az egész szürke taposómalomból elegem van?

Feladó:

​​

Irma Hagymássy
Dátum: 2016. január 7. 10:16
Tárgy: magyarként
Címzett: jozsef@kutasi.eu

Kedves József,

a G aláírású hölgy által felvetett témán már én is, mint gondolom sokan, sokat rágódtam. Én 49 éves vagyok és szerintem genetikailag, vagy neveltetésem kapcsán "magyar" érzelmű vagyok. Ahogy telnek az évek és kapargatom, tanulgatom a történelmi eseményeket, egyre inkább. Persze a szürke hétköznapokban nekem is kijutott már sok hasonló élményből mint a G nevű hölgynek. Ilyenkor elgondolkozom.

​​

Miért is vagyok ilyen buzgóan magyar párti, mikor X-ből Y-ból és egyáltalán az egész szürke taposómalomból elegem van? Hogy két diplomámmal kénytelen vagyok a közigazgatás egyre szürkülő munkáit végezni és már annak is örülök, hogy itt egyáltalán van munkám.

Vannak viszont jobb periódusok, amikor mindenki kedves: ügyfelek, kollégák utca embere stb. Én azt vettem észre, ha van rá idő és lehetőség kigombolni, akkor a rossz időszakok mogorva ügyfele orvosa, eladója és kollégája rideg arca mögött is érdekes és fogékony ember lapul, csak belesimul az állandóan kicsit félő, kicsit mindig ideges és elégedetlen stílusba. Megszoktuk, hogy mindig elégedetlenkedni kell, pedig nem mindig van rá okunk, lásd hosszú hétvégéken a panziók szállodák foglaltságát, vagy az utakon tolongó autóáradatot.

Azt is észrevettem, hogy van különbség a budapesti és a vidéki emberek mentalitása, magyar érzelműsége között. Egyértelműen a vidék sőt Kelet-Magyarország javára, pedig ott nehezebb az élet. Persze tudom, hogy a budapestiek nagy része is vidékről jött. Nyilván az életforma, a tülekedés a rohanás is teszi.

A fiatalok:

Az, hogy elhagyják az országot, fáj. Részben kalandvágyból, ami érthető, ha vissza tudnak és akarnak majd jönni, másrészt a megélhetés miatt teszik.  Másrészt a médiából és a csapból is folyó angol/amerikai zene és műsor nagyon jól mossa az agyukat. Óvodáskorban hamarabb tudnak egy nevet kimondani angolul. Iskoláskánt Móra Ferenc Kóchuszárjának Mikéjét angolosan ejtik. Ha vannak is pedagógusok akik óráik során kihangsúlyozzák a magyar nép történelmi nagyságát, szerintem lepereg róluk, mert  azt látják, hogy csak a "nyugat"  van, mi pedig szerencsétlenek vagyunk, szegények és kiszolgálók. Ez a felfogás, érzület a 30 év alattiakra, a rendszerváltás után születette fiatalok nagy részére igaz. A könnyen, gyorsan szerzett pénznek van a szemükben értéke. Nem is csoda ha összehasonlítjuk a Való világok, Habony Árpádok millióit pl. a Kormányhivatalok fizetésével. Megjegyzem ezek a fiatalok önként és lelkesen magyar beszédükbe angol szavakat kevernek, ami nekem nagyon nem tetszik. Bízom benne, hogy ezt is ki fogjuk nőni.

Nagyon lelkes voltam amikor 2008-2009-ben létrejött a Magyarok Szövetsége. Családommal jártam Bösztörpusztára. Jó volt ott lenni és tudom, hogy a sokaság is így érzett. Jó volt itt hallgatni a megjelent  előadókat akik sajnos többségükben nem kapnak a médiákban elég teret és nyilvánosságot, pedig ők tudnák esetleg a közvéleményt és hangulatot jó irányba terelgetni. Sajnos ez a mozgalom is elhalt.

 

A sok lehangoló dolog után azt szeretném mondani, hogy egyik "kedvencem" dr. Papp Lajos professzor azt mondta egy alkalommal, hogy a magyarság elpusztíthatatlan. Így legyen! Csak mindenki tenné hozzá ami rajta múlik.

Szeretettel,

​​

Hagymássy Irma