| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
2015. szeptember 30., szerda
20.495 - Putyin lépett, megtámadja az Iszlám Államot! – 2015. 09. 30.
20.494 - Hídfő hírlevél: A menekülteket oda küldik majd vissza, ahol regisztrálták őket. Magyarország eddig kétszázezer embert fogadott be. > hidfo.ru, 29 Sep 02:28 PM
"Megkérdeztek-e valaha is arról, hogy akarsz-e nagyobb Európát?" hidfo.ru, 30 Sep 04:34 PM Egy holland szatirikus magazin elegendő szavazatot gyűjtö
|
20.493 - Forrás: Útajövőbe 2015. szeptember 30 > ELKEZDŐDIK, TÍZEZREKET TOLONCOL KI EURÓPA
Európában akár évekig is eltarthat egy menedékjogi eljárás, ami miatt Németországot már elő is vette az Európai Bizottság, mondván: szerintük túl lassan döntenek a kitoloncolásokról. Ha viszont már megszületett a döntés, hogy valakit ki kell utasítani, felgyorsul a rendszer: a kitoloncoltak chartereken kevesebb, mint egy hét alatt ott lehetnek, ahonnan elindultak. Sokszor a nagy semmi várja őket.
Idén több mint háromszázezer menekült érkezett Németországba, de majd csak egy hosszas eljárás után derül ki, hogy közülük ki jogosult a menekültstátuszra. Az Európai Bizottság emiatt vasárnap rá is szólt Berlinre: lesz szíves felpörgetni a kitoloncolásokat. 2014-ben 128 ezer ember volt Németországban tartózkodási jogcím nélkül, a hatóságok azonban közülük csupán 34 ezret szólítottak fel a távozásra, és ennek mindössze 22 ezren tettek eleget.
A szíreknél állítólag nem kérdés, hogy megkapják a védelmet, a harmadik világ számos országa viszont, ha szegény is, de biztonságos. Az onnan érkezettek azok, akik a mostani eufória után szomorúan néznek majd ki egy chartergép ablakán, és teszik meg a levegőben órák alatt azt az utat, ami most hetekbe, hónapokba, és több ezer dollárba kerül nekik.
Kabulba az afganisztáni háború óta nem járnak Európából repülőgépek. Ha valaki mégis oda akarna repülni, először Dubajba kell mennie, onnan találhat átszállást. Bár a légi utasszállítás elkerüli a most is forrongó körzetet, mégis repülnek polgári gépek Afganisztán fővárosába, illetve a szomszédos Pakisztánba is, évente többször. Ezek különgépek, visszatoloncolt emberekkel a fedélzetükön.
Az Európába érkezettek közül sokan nem kapják meg a menekültstátuszt. Ilyenkor az eljárás szerint mindenkit ki kell toloncolni az unió területéről. Az EU-s hatóságok nem bízzák a véletlenre: egyenesen oda visznek mindenkit, ahonnan elindult. A dublini egyezmény ilyenkor fel sem merül, szinte senkit sem odaterelnek, ahol először belépett az unióba.
Kitoloncolást kapnak a születésnapra
Az Egyesült Királyság 2015 augusztusáig 605 ember esetében döntött arról, hogy visszatoloncolja a származási országába – írja az Independent. Többségük olyan afgán menekült volt, aki kísérő nélkül, gyerekként érkezett a szigetországba. Ott iskolába járt, dolgozott, krikettezett és délutáni teázott: vagyis átlagos brit gyerekként viselkedett és szocializálódott. Az állam róluk mégis úgy döntött, hogy miután betöltötték a tizennyolcadik életévüket, mehetnek is vissza. Azzal indokolva ezt, hogy Afganisztán nagy részén helyre állt a rend: annyira biztonságos már, hogy a brit katonákat is majdnem teljesen kivonták a térségből.
A lépésen sokan felháborodtak, a brit sajtó is nekiment az eljárásnak, deportálásoknak címezve azt. Áprilisban maga az afgán elnök is kérte, hogy ne hozzanak vissza senkit az országba. Szerinte az ország 80 százaléka nem nevezhető biztonságosnak. Az amerikai és brit erők kivonulása óta rendszeresek a fegyveres összetűzések az újra erősödő tálib erőkkel.
Az Egyesült Királyságban nem új gyakorlat, hogy menedékkérőket a státuszuk lejárta után, vagy annak megadása nélkül visszaküldenek a származási országába. Külön chartereken szállítják a kiutasított személyeket. Van, hogy egy kanyarban egyszerre két nemzetiséget is megpróbálnak letudni: Koszovóban kiteszik az albánokat, majd egy tankolás után mennek tovább Kabulba. 2006 és 2008 között több mint 5200 embert – többségükben koszovói albánokat és afgánokat – küldtek vissza a hatóságok: ekkor még főleg bűnözőket, vagy integrálódásra képtelen személyeket, nem pedig olyan fiatalokkal tették ezt, akik a szigetországban nőttek fel.
A bűnelkövetők visszaküldését eredetileg úgy intézték, hogy a büntetésük letöltése után irányították vissza őket a származási országukba. A brit belügy célja az volt elsősorban, hogy a bevándorlókat és a menekülteket elrettentse a törvényszegéstől. A többségnek viszont egyszerűen elutasították a menekültkérelmét, és abban bíztak, ennek visszatartó ereje lesz azokra, akik még nem indultak el. Ha arról értesülnek, hogy hamar a kiindulási helyen találják magukat, talán nem mennek Nagy Britannia közelébe.
Európában pörög a deportálás
Nemcsak az Egyesült Királyságban él ez a gyakorlat: az Európai Unió határvédelmi szerve a Frontex 2006-ban indította el a Közös Visszaküldési Műveleteit (JRO). Az első évben csak egy repülőgép indult, 2014-ben már 46 felszállásuk volt, 2281 kitoloncolt személlyel. A főbb úticélok között van Albánia, Pakisztán, Koszovó és Nigéria, de volt útjuk Kolumbiába és Grúziába is.
A JRO, saját repülői nem lévén, a civil légiforgalomtól rendelt – főleg fapados – gépeket. Ritkább esetben valamelyik ország hadseregétől béreltek repülőket. Érdekesség, hogy a Frontex adatai szerint tavaly Magyarországról három repülőgép is indult Koszovóba: az első 41, a második 68, míg a harmadik 48 kitoloncolt személlyel.
Nemcsak a Frontex gépei deportálják a harmadik országból érkezetteket: a tagállamokat semmi sem tiltja el attól, hogy saját chartereket indítson. Az Egyesült Királyság rendszeresen él ezzel a jogával: 2014-ben 5022 embert toloncoltak ki erőszakkal. Voltak, akik beleegyeztek abba, hogy elszállítsák őket
ezeknek az embereknek a száma meghaladja a 38.500-at.
Legnagyobb részüket, 40 százalékukat Ázsiába (Pakisztánba, Kínába, Indiába, Afganisztánba, stb.) szállították, de sokan kerülnek vissza Nigériába, Albániába vagy az uniós tagállam Romániába. 6788 ember volt, aki beadott menekültjogi kérelmet, amely vagy lejárt – mint a kísérő nélküli kiskorúaké az Egyesült Királyságba érkezők esetében –, vagy elutasították, netán megvonták azt.
A brit adatok idén már júliusban meghaladták a tavalyi számokat: 8000 ember utasítottak ki és reptettek el az országból, év végére ez a szám nagy valószínűséggel a 10 000-et is meghaladja.
Olaszország nem győzi elég gyorsan visszaküldeni azokat, akik az országba érkeznek. Idén kétszázezren érkeztek az unión kívülről a tengeren át, közülük majdnem 19 000 emberre mondták azt a helyi hatóságok, hogy visszairányítják a kiindulási pontjába. A menedékjogi eljárások végén a legváltozatosabb okokkal érvelték meg ezeket a döntéseiket: van, aki azért nem maradhat, mert hazudott a regisztrációkor a személyes adatairól, van, aki esetében egyszerűen nem tartják veszélyesnek az indulási ország körülményeit. Róma folyamatosan tölti a gépeket, de augusztus elejéig csak 8500 főt tudott elszállítani. Közülük a legtöbben, 3250-en albánok voltak, de 133 szírt is visszavittek a libanoni határ mellé, 221 afgánt pedig egyenesen Kabulba – a Daily Beast információi szerint.
Franciaország is alkalmazza a rendszert: a Calais-ban várakozó menedékkérők közül idén júliusig közel 2000 embert utaztattak vissza. Az indokok a szokásosak, ha valaki hazudik a származását illetően vagy az indulási helyen nincsen háború, már elő is jegyzik egy repülőgépre.
Síró emberek, valós félelmek
Az Európai Unió eljárása ugyanakkor sok visszatoloncoltnak kifejezett életveszélyt jelent. Annak ellenére, hogy a visszareptetés minden vonatkozó nemzetközi egyezménynek és jogszabálynak megfelel. Ha egy menedékkérőt nem üldöznek, nem fenyegeti életveszély vagy politikai üldözés, tekinthető indokolatlannak a kérelme. Ugyanígy az eljárás során közölt valótlan adatok miatt is törölhetik a jogosultságot.
Az Európai Unió ombudsmana, Emily Oreilly tavaly októberben mégis vizsgálatot kért a Frontexre és a kitoloncoltak utaztatására. A biztos azt kifogásolta, hogy az erőszakos és önkéntes kényszerutaztatások folyamata nem elég átlátható, valamint sok esetben sértheti az érintettek alapvető emberi jogait (pl. túl erőszakosak velük vagy nem kapnak megfelelő orvosi ellátást).
A hatóság eljárása kifejezetten szigorú. Azokat, akiket kiutasítottak, napokkal vagy hetekkel az indulás előtt őrizetbe veszik. Németország használaton kívüli börtönöket és elmegyógyintézeteket használ a várakoztatásukra, az Egyesült Királyság olykor konténerekben alakítja ki az őrizeti helyüket. A repülőút előtt közvetlenül orvosi vizsgálaton esik át a kiutasított, majd levetkőztetik és átkutatják a ruháját. Így senki se tehet kárt magában vagy a gép személyzetében. Aki ezen átesett, beszállhat az utastérbe, ahova semmit sem vihet magával, minden másnak – összesen 20 kilogrammnyi csomagnak – a raktérben van a helye.
A legtöbben szinte semmit nem tudnak elhozni magukkal: nincsen mibe összepakolniuk, amikor értük jönnek. Vannak, akik zacskókkal, mások kartondobozokba összehányt holmikkal várakoznak. Az eljárás miatt sokan teljesen megtörnek lelkileg. Az új, esetlegesen már kiépült életüket kell otthagyniuk, hogy visszatérhessenek oda, ahonnan elindultak. A kiutasítások sem feltétlenül jogosak: ha valaki szíriainak hazudja magát, de valójában Észak-Irakból menekült el az Iszlám Állam elől, otthon ugyanúgy életveszélyben lesz.
Életveszélybe küldött gyerekek
Azoknak az afgán fiúknak a példája, akik tizennyolc éves születésnapjukra kitoloncolást kapták az Egyesült Királytól, még érzékletesebb. Köztük van olyan, aki 5 évesen, tizenhárom évvel ezelőtt menekült el Afganisztánból. Ez alatt az idő alatt az anyanyelvét jórészt elfelejtette, ami miatt a tálibok számára célpont lehet.
Ha valakinek megölték a családját – adott esetben éppen az ő kiszöktetése miatt –, semmilyen vagyon nem várja otthon. Ha nem is haltak meg, szinte semmi esélye arra, hogy megtalálja szeretteit.
A Vöröskereszt családegyesítő programjába 228 gyerekként elmenekült afgán jelentkezett, de mindössze nyolcuknak sikerült újra kapcsolatba lépni a szüleivel.
Sokan nyerészkednek a deportálásokon
Az európai államoknak nem olcsó a repülős utaztatás. A Frontex JRO programja már 2009-ben 5,5 millió eurójába (1,75 milliárd forintjába) került az uniónak, de 2015-re előzetesen 9,5 millió eurós (3 milliárd forintos) büdzsét kaptak. A tagállamok közül a németek a saját visszafordításaikra 2,7 millió eurót (kb 860 millió forintot, a britek 9 millió fontot (3,7 milliárd forintot) költöttek.
A repülőgépeket főként fapados légitársaságoktól bérelték: az Air Berlin 350 ezer dollárt (85,7 millió forintot) a Transavia egy kicsivel kevesebbet keresett az üzleten, London 1,6 millió fontot (kb 650 millió forintot) hagyott fapados légitársaságoknál. Svédországnak pedig majd 1 millió dolláros (250 millió forintos) kiadás volt olyan tolmácsokat szerezni és képezni, akik ki tudják szűrni, hogy melyik menekült, melyik tájegységről érkezett – számította ki a Wall Street Journal.
Európába a becslések szerint már 350 ezer menekült és bevándorló érkezett az idén. Várhatóan – az olasz gyakorlathoz hasonlóan – sokukat fogják visszairányítani oda, ahonnan jött. Ez pedig azt jelenti, hogy még több külön repülő indulhat majd Kabulba és Damaszkuszba, oda ahol európai polgári gépek már le sem szállnak.
Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!
Kapcsolódó anyagaink:
MEGVAN, MI ÁLLÍTJA MEG A MENEKÜLTÁRADATOT
VAN ÚJ JAVASLAT A BEVÁNDORLÁS MEGÁLLÍTÁSÁRA
HAMAROSAN A KLÍMAMENEKÜLTEK IS ÚTNAK INDULNAK
20.492 - Index.hu Zrt. > Németország szigorít: 48 órán belül visszafordíthatják a menekülteket > 2015.09.30. 10:43
- Index.hu Zrt.
Németország szigorít: 48 órán belül visszafordíthatják a menekülteket
A német belügyminisztérium egy olyan terven dolgozik, hogy a határokon létrehozandó tranzitzónákban 48 óra alatt döntsenek a hatóságok arról, hogy az érkező menekült jogosult-e a menedékjogi kérelem benyújtására, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung alapján az MTI.
A lapnak egy minisztériumi szóvivő azt mondta, hogy a politikai előkészítő tárgyalások után rövidesen tárcaközi egyeztetésre indítják a jogszabálytervezetet, amit először 1993-ban alkalmaztak és repülőtéri eljárás néven volt ismert. A lényege az, hogy akinek nincsenek papírjai, vagy nem szorul a német állam védelmére, attól megtagadható a belépés az országba.
Ha a német kormány rábólint a tervezetre, akkor azt a bajor konzervatív CSU sikerként könyvelheti el. Ugyanis - ahogy azt kedden megírtuk - a bajor tartomány vezetése keményebb önálló lépéseket tervez, köztük az osztrák-német határon tranzitzónák kialakítását, a gazdasági menekültek gyors visszafordítását, és a beengedett menekültek más tartományokba küldését.
Szerda reggel Joachim Herrmann bajor tartományi belügyminiszter úgy kommentálta a FAZ értesüléseit, hogy nem működhet tovább úgy a menekültválság kezelése ahogy eddig.
Az a probléma, hogy Olaszország és Görögország már 2-3 éve nem érvényesíti az uniós jogot, és mindaz, ami jelenleg e két uniós tagállam mellett még Magyarország, Szlovénia, Horvátország és Ausztria révén is zajlik, csak azon az alapon működik, hogy ezek az országok mind figyelmen kívül hagyják az európai jogszabályokat, és Németország az egyetlen, amelynek végül mindezt el kell viselnie.
A CSU-s politikus szerint a német hatóságok a német alaptörvény rendelkezései alapján az Ausztriából érkező menedékkérők nagy többségét azonnal visszaküldhetik, csak a politkai üldözötteket kell befogadniuk.
A menekülthullám a Magyarországról indult menedékkérők beengedéséről szeptember 5-re virradóra hozott döntés óta drámaian fölerősödött, és elsősorban Bajorországot érinti. A tartományba szeptember eleje óta 170 ezren érkeztek. Sajtójelentések szerint biztonsági körök úgy becsülik, hogy mind a 16 tartományt együttvéve 230 ezren érkezhettek az országba szeptemberben.
20.491 - Polgármesteri interjú Piliscsabáról Farkas András Piliscsaba polgármestere 2015. szeptember 8.
20.490 - Jászberényi Sándor ÚJSÁGÍRÓ, HADITUDÓSÍTÓ, ÍRÓ > Az Iszlám Állam napjai meg vannak számlálva. > 2015. 09. 29. 15:28
Dátum: 2015. szeptember 30. 14:32
Tárgy:
Az Iszlám Állam napjai meg vannak számlálva. Maguknak, európaiaknak is annyi.Jászberényi SándorÚJSÁGÍRÓ, HADITUDÓSÍTÓ, ÍRÓ.2015. 09. 29. 15:2838224Már nagyon szeretitek egymást, a földet bámulod, és várod, mikor fogják bemutatni az ültetvényeket, vagy szolgálja fel a kokaint Pablo bácsi személyzete. Tudósítónk Irakból jelentkezik, ahol takony részegre itta magát egy kurd hadúrral.Öt napja nem csinálok semmit. Egész pontosan azóta, hogy kijöttem a Kurd Védelmi Erők (YPG) által ellenőrzött Rozsavéból, Szíria északi területeiről. Nem mondhatnám, hogy a saját lustaságom lenne a ludas a dologban, a magam részéről bármire bármikor kapható vagyok.
Ünnep és hétvége volt egyszerre Irakban. A Kurd Regionális Kormányzat területén megállt az élet. A hívő muszlimok boldogan vágták el az ünnepi birkák torkát, a nem hívők finnyásan bámulták a jelenetet, egy dologban azonban mindenki egyetértett: ilyenkor az időt az ember a családjával tölti. Nekem olyan nincs. Pláne nem Irakban.
Ha az ember lassan egy évtizede dolgozik háborús tudósítóként, akkor pontosan tisztában van azzal, hogy a munka oroszlánrészét nem az érdekes interjúk, az utazás, a fronton történő lövöldözés fényképezése/ filmezése teszi ki, hanem a várakozás. Vársz, hogy történjen valami, ami hírértékű. Vársz és vársz és vársz, többnyire hülyeségeket csinálva, hogy kitöltsd a csevegő időt. Ha van interneted, a helyzet még rosszabb. Például egy tizennégy órás éjszakai utazás után, ahol félóránként kell üvöltened az arab sofőrrel Szíriában, hogy ne térjen le a főútról, és ne induljon dél felé, ahol a frontvonal található, az idegrendszered elég romos állapotba kerül. Eléggé romosba ahhoz, hogy miután hajnalban megérkezel Irakba, a biztonságba, és kurd politikus barátod lakásán megiszod az első kávéd, kész tényként kiböfögd a Facebookra, hogy a László Petra által felrúgott apuka komoly milicista és népirtó múlttal rendelkezik – csak azért, mert három-négy kurd politikus megerősíti neked szóban, egy egyébként valós sajtóközleményre hivatkozva.Mire észbe kapnál, a fél magyar média átveszi a bejegyzésedet, a menekültellenes média a zászlójára tűz, hogy „lám a másik szekértáborból is megmondta valaki", veled igazolják a menekülő idegenek ellen érzett előítéletüket és gyűlöletüket.Miután kiörömködted magad, hogy nem raboltak el Szíriában, és rájössz, hogy mit is csináltál, hiába próbálsz tüzet oltani – bele kell állnod az ügybe. Telefonálgatsz, a kurd politikusok videós bizonyítékoktól kezdve a tanúvallomásokon keresztül mindent beígérnek neked, csak hát Eid Al Adha van.Nem tudsz mást csinálni, ülsz és vársz.Az ötödik napon, a házigazdád megkérdezi tőled, hogy nem akarsz-e találkozni Mahmúd Szangávi főparancsnokkal, merthogy ő szeretne veled. „Dehogynem" – mondod, és veszed a kamerádat. A tavalyi offenzíva óta ismeritek egymást: te voltál az egyetlen nyugati újságíró a khanakini fronton, ahol ő vezette a támadást Dzsalaúla felszabadításáért a Dáesh alól.
A kurdok között egyébként Szangávinál nincs ellentmondásosabb személyiség az Iszlám Állam elleni háborúban. Míg a PUK, az autonómia területén az ellenzék istenként tiszteli az elmúlt öt évtizedben a hol Szaddám, hol a törökök, hol az irániak ellen sikerrel harcoló főparancsnokot, a nyugati médiába úgy került be a neve, hogy bíróságon vádolták meg a tényfeltáró kurd újságíró, Kava Gármiján megöletésével.Gármijánt 2013 decemberében gyilkolta meg egy ismeretlen fegyveres. A saját lakása előtt szedték le egy mesterlövészpuskával. Az újságíró a kurd hivatali korrupcióról készített tényfeltáró riportot, Szángávi úgy került a képbe, hogy az újságíró nem sokkal a halála előtt feltöltött a Youtube-ra egy beszélgetést Szángávival, ahol a parancsnok azzal fenyegette, hogy meg fogja ölni.Az ezredest bár beidézték a bíróságra, bizonyíték hiányában ejtették a vádat.Ambivalens érzésekkel szeded össze a holmidat, és indulsz Szángávi otthona felé. Fél órán keresztül zötykölődsz Szulimáníja külvárosának földútjain, mire feltűnik egy betonkorláttal és szögesdrótokkal körbebástyázott hatalmas terület: a parancsnok húszszobás vityillója, kerttel és szökőkúttal.Tradicionális, kurd öltözékben fogad, leültet, vízzel és fügével kínál. Elindítod a felvételt az iPhone-on, belecsaptok a lecsóba. A főparancsnokot a háború állásáról faggatod.Az Iszlám Állam napjai meg vannak számlálva. Bár indítanak offenzívákat, már képtelenek bármit is visszafoglalni tőlünk. Szerintem azért nem roppantak össze, mert az USA ezt nem szeretné. Miért? Mert fél, hogy abban a pillanatban siíta és így iráni befolyás alá kerül az egész térség. Most azonban, hogy megjöttek a ruszkik, muszáj lesz csinálniuk valamit.Bólogatsz, tartod a szemkontaktust, megszámolod a nyolc fegyveres őrt közvetlenül mellettetek.Maguknak, európaiaknak is annyi – szól a parancsnok szomorú mosollyal. – A Dáesh kettős politikát folytat: egyrészt kampányol az ellen, hogy a területéről a lakosság a káfer (értsd: hitetlen) Európába menjen, másrészt a saját embereit küldi Európába a menekültekkel. Már most dicsekszenek azzal, hogy ötezer mudzsahidet sikerült bejuttatni Európába, és ők mind utasításra várnak.„Terrortámadások várhatóak?" – kérdezem vissza.„Persze. De nem emiatt annyi maguknak. Egy arabnak öt-nyolc gyereke születik. Egy európainak jó, ha kettő."„Mit gondol az integrációról?"„Szelídített már csörgőkígyót?"E pontnál elkalandozik az eddig a politika talaján mozgó interjú, mert az ezredes egyik őre egy baromi nagy, ötven kaliberes puskát hoz elő, és a neobarokk szökőkút elé helyezi. Nézegetem a puskát, egylövetű.Tetszik? Én készítettem, mivel az amerikaiak nem adnak nekünk ilyet. Galala 1-nek nevezem – mondja a parancsnok.Meglepő módon a kedvenc sportja a mesterlövészet, maga is mesterlövész volt fénykorában, most is ki-kimegy a frontra lelőni pár arabot, ha ideje engedi.Nézze el, hogy gyűlölöm az arabokat és az iszlámot. Egész életemben ellenük harcoltam.Tizenkét fegyveres őr áll már a kertben. Elnézed. A parancsnoknak tetszik, hogy értesz a puskákhoz fényképről, azt mondja, menjetek be a villába. Véletlenül elteszi az iPhone-odat a zsebébe.
„Ne tessék lelövetni, de véletlenül el tetszett tenni a telefonomat" – formálod meg a szavakat. Az ezredes jót derül rajta, és visszaadja a készüléket.A villa berendezését a neobarokk giccs kifejezés takarja leginkább. Beül pózolni az aranyozott karosszékbe a nappaliban, maga elé rendezi az ötven kaliberes puskáit, az amerikai mesterlövészpuska a kakukktojás. Fotózol. A fegyverbemutatónak azonban még koránt sincs vége.„Viszkit?" – kérdezi az ezredes, és a helyes válasz az igen.Kitölt három-három deci Johnny Walkert, megvárja, hogy megidd, majd felvezet az emeletre, a privát fegyvergyűjteményéhez. Körülbelül száz különböző fegyvere van Szángávinak a Mannlicherektől és Mauserektől kezdve az összes létező orosz gépkarabélyon keresztül a gránátvetőig. Van nikkelezett Kalasnyikovja és aranyozott félautomata pisztolya is. Utóbbit különösen szereti, mert tekintélyt parancsol. Pózol neked a fegyverrel, lefotózhatod. Ismét meg kell innod három deci viszkit.Már nagyon szeretitek egymást, a földet bámulod, és várod, mikor fogják bemutatni az ültetvényeket, vagy szolgálja fel a kokaint Pablo bácsi személyzete. De nem. Ilyesmi nem történik, csak visszatértek a tárgyalóba, ahol még fél liter viszkit nyomtok be. Lefelé menet majdnem elvágódsz a lépcsőn a lábad alá kerülő gránátvetőlőszeren.A parancsnok derűsen kifejti, hogy a világ mételye az iszlám, olyan nincs, hogy egy arab békében éljen egy nem muszlimmal, ahová beteszik a lábukat azt a területet iszlamizálják, mind baszhatjuk ott Európában. Egyébként, amint annyi a Dáesh-nak, Irakban is háború lesz. A siíta szabadcsapatokkal, a hasd as shábival már most megy a balhé, idő kérdése, hogy ez totális háborúvá alakuljon. Egyébként emiatt nem izgul túlzottan. „Mi kurdok vagyunk – mondja. – Megszoktuk."Úgy éjfélre már akkreditálva vagy a hamarosan induló offenzívába, találkozhatsz Dáesh-foglyokkal, választhatsz puskát magadnak. A parancsnok nézegeti a tőled ajándékba kapott kését. Tetszik neki.„Mindent megkapsz, mert te jó újságíró vagy" – mondja a parancsnok. Ja. A rosszak már halottak. Azt dedikálja a nyolcszáz oldalas memoárjába, hogy „Shándúr elvtársnak tisztelettel".Takonyrészegen búcsúzol el tőle, és térsz vissza a szállásodra. Ruhástól fekszel be az ágyba, de arra azért még szakítasz időt, hogy vérig sérts egy általad egyébként nagyra tartott feminista írónőt. Reggel pedig inkább ezt a szart írod, ahelyett, hogy azt mondanád, nagyon sajnálom, Vera.Szóval Európának ANNYI! és mi van velünk?rokonok vagyunk a kurdokkal, (állítólag..), szóval nekünk is annyi?????