21.955 - Alkotmánybíróság: legfrissebb döntések > ​2017. február 27. 12:23

Feladó: mandinka.bt
Dátum:

​​

2017. február 27. 12:23
Tárgy: Alkotmánybíróság: legfrissebb döntések
Címzett: 

​jozsef@kutasi.eu​

Alkotmánybíróság: legfrissebb döntések

Özönlenek a panaszok, elolvasni sem könnyű, s ítélkezni róluk, főleg igazságosan, nem hétköznapi feladat.

​

2017. február 27. 10:06

Az Alkotmánybíróság 1. öttagú

​  ​

tanácsának döntései

Feltételes szabadságra bocsátás, szabadságvesztés felfüggesztésének kizárása.

A  Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 47. § (4) bekezdés d) pontja és 91. § (1) bekezdés b) pontja, valamint a Szegedi Ítélőtábla Bf.II.556/2015/24. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozót a sérelmezett bírósági döntések bűnösnek mondták ki bűnszervezetben elkövetett adócsalás bűntettében, mely alapján letöltendő büntetést kapott. A jogerős ítélet úgy rendelkezett, hogy a szabadságvesztés felfüggesztésére nincsen jogi lehetőség, és az indítványozó feltételesen sem bocsátható szabadságra.

Az indítványozó sérelmezte, hogy a támadott rendelkezések értelmében nem volt lehetőség a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére, holott személyi körülményei, az ügy nem nagy tárgyi súlya és a kár teljes megtérülése ezt indokolták volna. Álláspontja szerint a bírói döntés sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság elvét, az I. cikk (3) bekezdésébe foglalt alapvető jogok tiszteletben tartásához való elvet, a II. cikk szerinti emberi méltósághoz való jogát, a IV. cikk (1) bekezdése szerinti szabadsághoz való jogát, a XV. cikk (1), (2) bekezdése szerinti törvény előtti egyenlőséghez való jogát, és a XV. cikk (5) bekezdésébe foglalt gyermekek, családok védelméhez való jogát. Mindezeken kívül kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 61. § (1) bekezdése alapján eljárva hívja fel a bíróságot a jogerős ítélet végrehajtásának a felfüggesztésére.

***

Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint az indítványozó által kifogásolt jogszabályi rendelkezések hatályba lépését egységesen indokolták a bűnözés szerkezetében bekövetkezett változások, a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb állami fellépés igénye, valamint a feltételes szabadságra bocsátást érintően a nemzetközi – különösen az Európai Unióhoz történő csatlakozásból fakadó – követelmények.

Jelen ügyben az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy nem kellett tartani olyan súlyos és helyrehozhatatlan kár vagy hátrány bekövetkezésétől, és nem állt fenn egyéb olyan fontos ok sem, ami az alkotmányjogi panaszeljárás tartamára és a döntés tartalmára is figyelemmel indokolttá tette volna a bíróság felhívását a jogerős ítélet végrehajtásának a felfüggesztésére. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/611/2016.)

A határozathoz Juhász Imre különvéleményt csatolt.

Önkormányzati rendelet szövegrészének megsemmisítése.

A Kúria Önkormányzati Tanácsa Köf.5048/2015/3. számú határozat alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó állítja: a támadott határozat - az Alaptörvény 32. cikkének (2) és (3) bekezdésében foglaltakat is figyelembe véve - alaptörvény-ellenesen vonja el az indítványozó helyi adókra vonatkozó döntési jogát. Nem tartja elfogadhatónak továbbá az indítványozó azt az álláspontot sem, amely a bejelentett lakcímmel szemben az életvitelszerű ott-lakástól teszi függővé egyes kedvezmények megadását. Ez a megközelítés ugyanis a bejelentkezést jogellenesen elmulasztók számára biztosít előnyt, akik ráadásul éppen úgy – sőt a közlekedést tekintve még fokozottabban is –, igénybe veszik a település infrastruktúráját és szolgáltatásait, mint a lakcímnyilvántartásba bejelentkezett lakosok.

***

Az Alkotmánybíróság szerint jelen ügyben az indítványozó a támadott kúriai határozat törvényességi felülvizsgálatát nem indítványozhatja, ezért nem vizsgálta, hogy az indítványban hivatkozott alaptörvényi rendelkezések közül melyek tekinthetők Alaptörvényben biztosított jognak, továbbá azt sem, hogy fogalmilag melyek képezhetnék az indítványozó „jogait".

Az Alkotmánybíróság megállapította: az eljárás tárgyát képező alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 27. §-ában és 51. §-ának (1) bekezdésében szabályozott törvényi feltételeknek, ezért az indítványt az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdései, valamint Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/775/2016.)

A végzéshez Czine Ágnes párhuzamos indokolást csatolt.

Ingatlanügy

A Kúria Pfv.V.21.441/2015/2. számú végzés  alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt vizsgálata.

Az indítványozó gazdasági társaság – mint az alapügy felperese – keresetet terjesztett elő a Szekszárdi Járásbíróságnál ingatlan adásvételével kapcsolatos kártérítési igény, valamint az ingatlanra vonatkozó vállalkozási szerződésből eredő vállalkozói díj megfizetése iránt. Az első fokú bíróság a keresetet elutasította. Az indítványozó az ítélet ellen fellebbezéssel élt. A fellebbezés folytán eljárt Szekszárdi Törvényszék
az első fokú bíróság ítéletének indokolását részben megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta. Ezt követően az indítványozó felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához, melyet a Kúria, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (2) bekezdése alapján hivatalból elutasított.

Az indítványozó által előterjesztett érvelés a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét a téves törvényértelmezés miatt látta megalapozottnak. Szerinte a Kúria jogértelmezésével ellentétben a felülvizsgálati kérelemmel érintett jogvita egyértelműen ingatlanra vonatkozó jogviszonyból (ingatlan adásvételi szerződés) származó igényérvényesítésre vonatkozik, kereseti kérelmet is tartalmaz, ebből következően a Kúriának a felülvizsgálati kérelmet érdemben kellett volna elbírálnia. Mindezek miatt a támadott végzés sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot, elzárta az érdemi felülvizsgálati eljárás lehetőségétől, ezért az sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogot is. S nem utolsó sorban sérti a jogállamiság részét képező jogbiztonság követelményét, és ebben a körben az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó alkotmányjogi panasza egyrészt nem felel meg az Abtv.-ben előírt formai és tartalmi követelményeknek, másrészt nem vet fel olyan bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely az alkotmányjogi panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolná. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjában, valamint a 29. §-ában foglaltak, illetve az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján az indítványt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/609/2016.)

Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának döntései

Nyomozási bíró kizárása a büntetőügy további elintézéséből.

A Kaposvári Törvényszék 1.Fkf.178/2016/7/I. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint sértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát, hogy a jogerős végzés meghozatalában két olyan bíró vett részt, akik a büntetőeljárás korábbi szakaszában, nyomozási bíróként eljártak az ügyében.

***

Az alkotmányjogi megállapította: panasz intézményének egyéni, szubjektív jogvédelmi funkciója megköveteli, hogy az indítványozó – és nem más személy – Alaptörvényben biztosított jogainak sérelme merüljön fel. E körben a panasz befogadhatóságának feltétele tehát az, hogy a panaszos által alaptörvény-ellenesnek ítélt helyzet – jelen esetben a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog vélt sérelme – a panaszos személyét ténylegesen érintse, s ennek következtében a panaszos alapjogai sérüljenek. Erre vonatkozóan az indítvány érvelést nem tartalmaz, így az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) és h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/23/2017.)

A végzéshez  Stumpf István párhuzamos indokolást csatolt.

Személyiségi jog megsértésének megállapítása.

A Kecskeméti Törvényszék 10.P.21.266/2015/6. ítélet, a 10.P.21.266/2015/20. számú végzés, valamint a Szegedi Ítélőtábla Pkf.I.20.480/2016/2. számú végzés, valamint a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény 16. § (2) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozót - perbeli felperest - a perbeli alperes a közös lakhelyük elhagyására bírta eredményesen. Az indítványozó a perbeli alperes ellen több pert is indított, keresetében kérte a bíróságot, állapítsa meg, hogy a perbeli alperes megsértette a becsülethez, a jó hírnévhez és az emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát, továbbá bírság kiszabását is kérte. A bíróság a keresetét elutasította. Az ítélet ellen az indítványozó fellebbezett, azonban a bíróság hiánypótlásra hívta fel, mivel nem csatolta jogi képviselője meghatalmazását. A bíróság felhívásának az indítványozó nem tett eleget, így fellebbezését a törvényszék hivatalból elutasította. A végzés ellen az indítványozó fellebbezett, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

Az indítványozó szerint a bírói döntések folytán sérült az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok védelméről szóló 1950. évi Római Egyezmény 6., 13., 14., és 17. cikkei , az emberi méltósághoz való joga. Továbbá sérült a törvény előtti egyenlőség elve, a diszkrimináció tilalma, a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való joga, mivel anyagi helyzetére tekintettel nem tudott jogi képviselőt meghatalmazni és jogi segítségnyújtást sem tudott igénybe venni.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az indokolás hiánya az ügy érdemi elbírálásának akadálya. Az indítványozó Abtv. 27. §-ára alapított kérelme nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjaiban foglaltaknak.

Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés f) pontja alapján a jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára pedig az Abtv. 32. § (2) bekezdésben meghatározott indítványozói kör kezdeményezése esetén jogosult. Nincs azonban hatásköre az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panasz alapján indult eljárásban a bírói döntés nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára.

Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c), d), f) és h) pontjai alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésében foglaltakra, az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1012/2016.)

Perköltség elleni jogorvoslat.

A 2005. évi XVII. törvény 3. § (4) bekezdésének utolsó mondata, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 233. § (1) bekezdés első mondatának "amennyiben a törvény ki nem zárja" szövegrésze és 271. § (1) bekezdés l) pontja, továbbá a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 34.Kpk.45.063/2016/4. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó szerint a támadott jogszabályi rendelkezések azért sértik a jogorvoslathoz és a törvény előtti egyenlőséghez való jogát, mert kizárják a jogorvoslati eljárással kapcsolatban felmerült (per)költség kérdésében hozott bírósági döntéssel szembeni jogorvoslat lehetőségét.
Állítja: a támadott bírói döntés sérti a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogát, mert az eljárt bíróság indokolási kötelezettségének sem tett eleget és a részére megtérítendő eljárási költséget jogellenesen, az általa megjelölt költségnél jelentősen alacsonyabb összegben határozta meg. 

***

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kérelem abban a tekintetben nem felel meg a határozott kérelem feltételeinek, mivel az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései, valamint a XV. cikk (1) és (2) bekezdései sérelmével összefüggésben nem tartalmaz alkotmányjogilag releváns érvelést, nincs továbbá indokolás arra nézve, hogy maga a bírói döntés (és nem az általa alkalmazott jogszabály) miért ellentétes az Alaptörvény fenti rendelkezéseivel.

Mindezekre tekintettel – az az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), c) és d) pontjai alapján – figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésében foglaltakra, az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1105/2016.)

Közérdekű adat kiadása.

A Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.164/2016/4/II. számú ítélet, valamint a Fővárosi Törvényszék Fővárosi Ítélőtábla ítéletével helybenhagyott 2.P.24.183/2015/4. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó előadta: közérdekű adat megismerése iránti kérelmet terjesztett elő. A banki információk kiadását, valamint betétkönyv hitelesített másolatának kiadását kérte az alperes pénzintézettől. Az alperes az adatigénylést megtagadta banktitokra hivatkozással. A bíróság a keresetét jogerősen szintén elutasította.
Az indítványozó állítja: sérült az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése szerinti közérdekű adatok megismeréséhez való joga, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joga, mivel az eljáró bíróság nem minden irathoz biztosította a hozzáférését a tárgyalási napot megelőzően. 

***

Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza: megfelelő indokolás hiányában a kérelem nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelménynek, elbírálására nincs lehetőség. Az indítványban kifejezetten meg kellett volna jelölni, hogy a támadott bírói döntés az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseit miért sérti. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a alapján az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés alkotmányossági felülvizsgálatára van jogköre. A bírói ítéleteket csak akkor bírálhatja felül, ha azok az Alaptörvény által megszabott értelmezési tartományt megsértik, és ezáltal a bírói döntés alaptörvény-ellenes lesz.

Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megállapította: az indítvány nem felelt meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének b) és e) pontjaiban foglaltaknak, ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1394/2016.)

Erdőfelújítási kötelezés.

A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.050/2016/6. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó szerint az erdészeti hatóság mulasztást követett el azzal, hogy nem folytatta le a körzeti erdőtervezési eljárást, és nem biztosította a körzeti erdőtervet, amelyet az eljárt bíróság nem vett figyelembe döntése során. Figyelmen kívül hagyta azt a körülményt is, hogy a tárgyi erdőterület Natura 2000 terület, amire a közösségi jogi szabályozás vonatkozik.

Az indítványozó állítja: a támadott bírói döntés sérti az Alaptörvény P) és Q) cikkét, az egészséges környezethez való jogát, továbbá ellentétes a jogbiztonság követelményével. Ugyanis az egységes és egymással összefüggő kereseti kérelmét elkülönítve, külön eljárásban (erdőfelújítási kötelezés, illetve erdőgazdálkodási bírság) bírálták el, ami sérti a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogát. 

***

Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó alanyi jogainak vélt sérelme egyáltalán nem eredményez alapjogi sérelmet. Önmagukban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére, különben az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki.  Az Alkotmánybíróság ismételten rámutat arra, hogy „sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti »szuperbíróság« szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el."

Az Alkotmánybíróság megállapította: a panasszal támadott ítélettel összefüggésben nem merült fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, illetve a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, így az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ban foglaltaknak nem felelt meg. Az Alkotmánybíróság ezért az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján, az 56. § (3) bekezdésére figyelemmel, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontjára tekintettel az alkotmányjogi panasz befogadását visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1033/2016.)

Adólevonás jogának gyakorlása.

A Kúria Kfv.III.35.701/2015/5. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó szerint a támadott bírói döntés azért sérti a tisztességes eljáráshoz való jogát, mert az eljárt bíróság nem tárta fel, hogy a tárgyi adóhatósági határozat indokolása pusztán kijelentéseket tartalmaz, a bizonyítandó tények tekintetében bizonyítás felvételére nem került sor, továbbá a megállapított tényállás nem csupán hiányos és iratellenes, hanem bizonyított tényeket sem tartalmaz. Állítja: a bíróság  nem tett eleget indokolási kötelezettségének, a bizonyítási teher kérdését tévesen ítélte meg, illetve döntését nem létező jogszabályi rendelkezésekre alapította.

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: a Kúria ítéletében a beadványok ismertetése során kitért az indítványozó ellenkérelmére is, ítélete jogi indokainak ismertetése során pedig helyesen hivatkozik a törvényhelyre. Továbbá a téves megjelölésből önmagában nem következik a törvény helytelen alkalmazása, és az kiváltképp nem vet fel szükségszerűen a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentős kérdést, amely esetekben helye lenne az Alkotmánybíróság beavatkozásának.

Tekintettel arra, hogy az indítvány nem vetett fel alapvető jelentőségű alkotmányjogi kérdést, illetve nem mutatott rá a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre, az Alkotmánybíróság az indítványt – az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1533/2016.)

Büntetőügy, – tisztességtelen eljárás.

A Fővárosi Törvényszék 2.B.378/2014/23. számú és a Fővárosi Ítélőtábla 4.Bf.154/2015/8. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

A testi sértés bűntettének kísérlete miatt elítélt indítványozó az eljáró bíróságok cselekményeit sérelmezte. Tettét ittas állapotban követte el, ezért tanúvallomását a szórakozóhely kamerája által rögzített videofelvételre kívánta alapozni. Védői indítványra a bíróság a felvételt megnézte, szakértői elemzését elrendelte. A szakértői vélemény beszerzését követően szintén védői indítványra a bíróság elrendelte a részletesebb, a testi sértést követő percek felvételének elemzését is, azonban azt nem folytatta le teljes egészében, az erre irányuló ismételt védői indítványt pedig elutasította és az indítványozó bűnösségét a vádnak megfelelően megállapította.

Az indítványozó állítja: a szakvélemény kiegészítésének elutasításával nem volt egyértelműen bizonyítható az általa elkövetett cselekmény, amely a tisztességes eljáráshoz való jogának sérüléséhez vezetett. Érvelése szerint a kérdéses felvételszakasz szakértői elemzése a vád alóli felmentéshez is vezethetett volna. Azzal, hogy megfosztották a bizonyítékok feltárásának lehetőségétől és védekezési jogától, a bíróság nem tett eleget a fair trial követelményének, így a tisztességtelen bírói eljárás alaptörvény-ellenes döntéshez vezetett.   

***

Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó alkotmányjogi panaszában a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog, valamint a védelemhez való jog tekintetében kifejtettek nem minősülnek a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességnek.

Az indítványozó panasza nem tartalmaz semmilyen alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó panaszában a kifogásolt bírósági ítéletekben foglaltakkal kapcsolatosan nem állított bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, így nem teljesítette az Abtv. 29. §-ában meghatározott befogadhatósági feltételt. Ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1377/2016.)

Bíró elfogultsága.

A Szegedi Törvényszék 4.Pf.20.330/2016/4. számú ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó előadta: foglaló visszafizetése iránt keresetet nyújtott be. A bíróság a keresetet jogerősen elutasította. A másodfokú döntést a Szegedi Törvényszék azon tanácsa bírálta el, amelyben tanácselnökként olyan bíró vett részt aki a korábban polgári kollégiumvezetőként - vezető beosztásánál fogva - saját maga döntött arról, hogy az ügyet a tanács ebben az összetételben tárgyalja.

Az indítványozó állította: a tanácsban eljárt bíró az ügyben elfogult volt, mivel a felperessel haragban állt, és elfogultsága miatt nem vett figyelembe olyan nyilvánvaló tényeket és bizonyítékokat, amelyeket az indítványozó a perben előadott és írásban is benyújtott. Véleménye szerint a bírósági eljárás során sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése alapján a bírósági eljáráshoz való joga.

***

Az Alkotmánybíróság szerint a benyújtott alkotmányjogi panasz valójában az ügyben hozott, és az indítványozókra nézve kedvezőtlen bírósági döntésnek a bizonyítás eredményével kapcsolatos, így az kizárólag szakjogi és nem alkotmányossági kritika.

Mindezek alapján megállapította: mivel az alkotmányjogi panasz nem felel meg részben az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában, részben pedig az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek, annak befogadására nincs lehetőség, ezért az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.  (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1564/2016.)

Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának döntései

Vis maiorral sújtott területek.

A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság bírája az előtte folyamatban lévő 1 ügyben – az eljárás felfüggesztése mellett egyedi normakontroll indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtott agrár-környezetgazdálkodási támogatások igénybevételének részletes feltételeiről szóló 61/2009. (V. 14.) FVM rendelet 16. § (8) és (10) bekezdése, illetve 57. § (8) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

Az indítványozó bíró szerint az agrártámogatásban részesülő felperes vis maior bejelentést tett a területét érintő belvíz miatt. Az eljáró bíró szerint a sérelmezett rendelkezések nemcsak kötelezettséget állapítottak meg felperes terhére, hanem terhesebbé is tették. A támadott jogszabályi rendelkezések sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, mivel visszamenőleges hatállyal állapítottak meg kötelezettséget, továbbá nem biztosítottak kellő felkészülési időt.

***

Az Alkotmánybíróság szerint ha a jogalkotó a vis maiorral sújtott területeket a vetésszerkezeti szabályok szempontjából beszámítja, és egyéb kultúraként veszi figyelembe, azzal – a korábbi szabályozáshoz képest, amely ezt nem tette lehetővé, szankciót helyez kilátásba a vis maiorral sújtott területekre. Ez pedig sérti a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát. A jogállamiság és jogbiztonság sérelmét idézi elő az, hogy a támadott rendelkezések egy ötéves mentességet az ötéves program utolsó előtti évében visszamenőleg vont meg, és egyúttal a kötelezettségek körét bővítette.

 Az Alkotmánybíróság megállapította: az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtott agrár-környezetgazdálkodási támogatások igénybevételének részletes feltételeiről szóló 61/2009. (V. 14.) FVM rendelet 16. § (10) bekezdése, valamint 57. § (8) bekezdése alaptörvény-ellenes, ezért megsemmisítette. Egyúttal elrendelte a megsemmisített jogszabályi rendelkezések alkalmazásának kizárását a bírói kezdeményezés alapjául szolgáló, folyamatban lévő ügyben, valamint más folyamatban lévő ügyekben is. (AB határozat jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapításáról és alkalmazásának kizárásáról: III/457/2016.)

Felülvizsgálati eljárás kártérítési ügyben.

A Kúria Pfv.III.21.463/2015/2. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

A közúti balesetben súlyos egészségkárosodást elszenvedett indítványozó kártérítési pert indított a balesettel okozott károk megtérítése céljából. Állítása szerint az ügyében eljáró első- és másodfokú bíróságok tévesen ítélték meg a balesetet, és hagyták figyelmen kívül azt a tényt, hogy elsőbbségi helyzetben közlekedett az irányt változtató alperessel szemben. Sérelmezi, hogy az eljáró bíróságok kizárólag őt tették felelőssé a baleset bekövetkeztéért, holott ha a megengedett sebességgel halad, sem lett volna lehetősége az ütközés elkerülésére, az a tény pedig, hogy vezetői engedélye hiányában vezetett, nem áll összefüggésben a baleset bekövetkeztével. Így a bíróságok a tények téves értékelésével hoztak a jogalkalmazói gyakorlattal is ellentétes jogerős döntést.
Az indítványozó szerint kérelme a felülvizsgálatra alkalmas volt, indokolásában pontosan megjelölte azokat a jogszabályokat, amelyek megsértését kifogásolta, azzal pedig, hogy kérelmét a Kúria nem vizsgálta érdemben, megfosztotta az Alaptörvény XXVIII. cikk (6) bekezdésében rögzített jogorvoslathoz való jogától. 

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: mivel az indítványozó által felvetett jogsérelem nem hozható érdemi alkotmányos összefüggésbe az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében megfogalmazott jogorvoslathoz való joggal, ezért az alkotmányjogi panasz sem bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vet fel. Nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételek egyikének sem. A hivatkozott törvényi rendelkezés értelmében az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (3) bekezdése és az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1358/2016.)

Közös költség tartozás megfizetése.

A Kúria Pfv.I.20.657/2015/3. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó társasház - perbeli felperes - keresetet nyújtott be a bírósághoz, amelyben a perbeli alperest közös költség tartozás megfizetésére kérte kötelezni. Az első- és másodfokon született döntéseket követően - amelyek a perbeli alperest elmarasztalták - az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyet azonban a Kúria elutasított.

Az indítványozó álláspontja szerint a támadott döntés sérti a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot, a tulajdonhoz való jogot, a jogorvoslathoz való jogot, valamint a XXII. cikkben és a 28. cikkben foglaltakat. 

***

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó alkotmányjogi panasza egyrészt nem felel meg az Abtv.-ben előírt formai és tartalmi követelményeknek, másrészt nem vet fel olyan bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely az alkotmányjogi panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolná. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjában, valamint a 29. §-ában foglaltak, illetve az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján az indítványt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/3389/2015.)

Bartha Szabó József

21.954 - ​Bartha Szabó József: ​​Az adócsökkentéseknek milyen hatásai lesznek 2017-ben? > ​2017. február 26. 09:32

Feladó: mandinka.bt 
Dátum: 2017. február 26. 12:02
Tárgy: Egy ide, egy oda...
Címzett:

​ jozsef@kutasi.eu​

mandinka.bt

BARTHA SZABÓ JÓZSEF

Egy ide, egy oda…

A magyar műemlékvédelem sötét napja: január 12. 
Hány alagútban tűntek el a metrópénzek? 
A minimálbér, garantált bérminimum emelését kompenzálja-e az állam az önkormányzati feladatfinanszírozásban? Milyen változásokat hoz az idei év a családok életében? 
Szijjártó Péter miért falaz évek óta Kiss Szilárdnak? 

​​

Az adócsökkentéseknek milyen hatásai lesznek 2017-ben?

​

2017. február 26. 09:32

Hazának füstje is kedvesebb mint idegen országnak tüze". /Patriae fumus igni alieno luculentior./

 Megszokott dolog, hogy az Országgyűlés ülésein nem fukarkodnak az interpellációkkal a képviselők. Hangzatos üzenetek váltják egymást. Az ellenzék ostorozza a kormány tetteit, a kormány jelesei pedig emlékeztetve a kártevő múltra, a szebb jelenről és a még szebb jövőről elmélkednek. Időnként folyamatos a zaj, az elnök csenget, majd minden párt elégedetten megtapsolja a maga szószólóját. A siker egyik oldalon sem kétséges: minden párt hálásan megtapsolja a szószóját! Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat – tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

A magyar műemlékvédelem sötét napja: január 12!

Dr. HILLER ISTVÁN, (MSZP): - Miniszter Úr! 2017. január 12-e sötét napként vonul be a magyar műemlékvédelem történetébe. Ezen az éjszakán egy csőtörés következtében mintegy 1500 dokumentumot ért jórészt visszafordíthatatlan károsodás. Mindez a budai Várban történt, a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ épületének pincéjében. Ebbe a patinás épületbe költözik a Nemzetgazdasági Minisztérium. Így aztán az a helyzet állt elő, hogy az egykori Forster Központ munkatársait egy korábbi katonai ruharaktár épületébe vezényelték át, a magyar műemlékvédelem dokumentációjának nem kis része azonban ott maradt a Várban. A csőtörés viszont a hideg miatt nem volt hajlandó megvárni, amíg a minisztérium felköltözik a Várba. Így aztán az említett dokumentumok, a magyar kulturális örökség fontos részei, tervek, fényképek úgy eláztak, hogy alig maradt belőlük valami.

- Miniszter Úr! A szörnyű időkben, amikor ágyúk dörögtek vagy bombák csapódtak be, a magyar nemzeti örökség számos páratlan dokumentuma pusztult el. De békeidőben ilyen pusztulás emberemlékezet óta nem történt. A magyar műemlékvédelem békeidőben ilyen kárt nem szenvedett. Javaslom, hogy ennek a pusztulásnak az okát ne abban keressük, hogy télen hideg van. Számos, a műemlékvédelemmel, az örökségvédelemmel foglalkozó szakember fordult hozzám, hozzánk, hogy itt, a parlament és az ország nyilvánossága előtt lehetőleg az első országgyűlési napon tegyük szóvá ezt a kérdést, és próbáljunk választ kapni arra, hogy mi történt, ezért azt kérdezem:

- Mi történt?

- Mit tettek a magyar műemlékvédelem számára fontos dokumentumok pusztulásának megelőzése érdekében?

- Hogyan fordulhat elő, hogy 1867 óta először békeidőben 1500 magyar dokumentum egy pincében szétázik?

 - Összességében milyen kár érte a magyar kulturális örökséget kormányuk Várba költözési tervei kapcsán?

***

LÁZÁR JÁNOS, (Miniszterelnökséget vezető miniszter): - Képviselő Úr! Január 12-éről 13-ára virradóan valóban a melegvíz-cső eltört a Táncsics utca 1. szám alatt egy olyan pincében, ahol több mint tíz éve 16 ezer dokumentum tároltak. 1500 dokumentum sérült meg. Az 1500 dokumentumból 90 százalékot várhatóan sikerül megmenteni restaurátorok bevonásával, s 200 olyan dokumentum van, amely végérvényesen megsemmisült. Kollégáim most mindent megtesznek annak érdekében, hogy más gyűjteményekből vagy digitális archívumokból ezt a dokumentációt, amely 1974 és 2015 közötti építkezésekhez kapcsolódik, megpróbálják visszagyűjteni. A kár valóban jelentős. Ezt egyáltalán nem vitatom, talán a felelősségünket árnyalja, hogy a problémát érzékeltük, mármint hogy tíz éve áldatlan körülmények között vannak a dokumentumok, és megkezdtük a Forster Központ átköltöztetését a Daróczi utca 1-3. szám alá, ahol 1,6 milliárd forintos beruházás eredményeképpen örökségvédelmi központ jön létre. Ott a dokumentumok méltó kezelésére is sor kerülhet, természetesen tűzvédelmet és vízvédelmet is biztosítva. Tehát próbáljuk enyhíteni a kárt.

- Másrészről szeretném megnyugtatni korábbi miniszter urat a tekintetben, hogy a kulturális örökségvédelem ügye azzal, hogy a Forster Központ beintegrálódott a Miniszterelnökségbe, nem gyöngül, hanem erősödik. Még egyszer szeretném jelezni: meggyőződésem szerint a munkatársaink tevékenységi körén kívül eső esemény okozta a kárt, nincs összefüggésben a költözéssel. A Daróczi úti épület építése elhúzódott, és nem valósulhatott meg határidőben, ezért természetesen én magam is vállalom a felelősséget

***

Dr. HILLER ISTVÁN: - Miniszter Úr! Válasza korrekt, de magyar országgyűlési képviselő olyan választ, amely tartalmában beismeri, hogy a magyar örökségvédelem 200 dokumentuma elpusztult, nem fogadhat el. Sem ellenzéki, sem kormánypárti. Ezek a dokumentumok, ha valamilyen módon pótolhatók is, akkor is tönkrementek. Békeidőben ilyen nem fordulhat elő!

***

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont a miniszteri választ 106 igen szavazattal, 39 nem ellenében, 1 tartózkodás kíséretében elfogadta.

Hány alagútban tűntek el a metrópénzek?

 KUCSÁK LÁSZLÓ, (Fidesz): - Államtitkár Úr! Azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy mindaz, ami a 4-es metró építésének körülményeiről az OLAF-jelentésnek köszönhetően nemrég nyilvánosságra került, az párját ritkítóan arcpirító. Az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala, amely az uniós pénzek elköltését és szabálytalanságokat vizsgálja, nem kevesebbet állít, mint hogy - idézem - „a súlyos irányítási szabálytalanságok és hibák az egész projektre kihatással voltak. Ezen ügyek egy része nagyon súlyos, úgymint érdekellentét, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának és az ajánlattevők vonatkozásában az egyenlő bánásmód követelményének megsértése, illetőleg ezek egy része csalásnak tekinthető."

- A vizsgálat igen alapos volt, hiszen négy éven keresztül zajlott, és 400 milliárd forintnyi szerződést vizsgált. A szabálytalanságokkal érintett összeg az OLAF véleménye szerint 272 milliárd forint, ebből 167 milliárd forint esetében bűncselekmény, csalás, visszaélés és szabálytalanság gyanúja merülhet föl! A 167 milliárd forintból 59 milliárd forint az Európai Unió által biztosított, 77,7 milliárdot a magyar állam a magyar adófizetők pénzéből biztosított, a Fővárosi Önkormányzat pedig 30 milliárd forinttal járult hozzá a kivitelezéshez. Számunkra az ügy egyik legmegdöbbentőbb részlete az, hogy sajtóhírek szerint a baloldali városvezetés idején nyílt titok volt, hogy a városháza egy szocialistákhoz köthető szereplője a 2008-2009-es időszakban 40 százalékos kenőpénzt követelt a beruházásban részt vevő egyik konzorciumtól. Hogyha tényleg ilyen mértékű volt a korrupció, miért csodálkozunk azon, hogy a metróberuházás teljes költsége mintegy négyszeresével haladta meg az eredetileg tervezettet?

- Mi a következménye mindennek? A főváros most abba a lehetetlen helyzetbe került, hogy hatvan napja van a jelentéssel kapcsolatos álláspontja kialakítására, és amennyiben nem vitatja a jelentést és a benne foglalt szabálytalanságokat, akkor az Európai Unió részére 59 milliárd forintot vissza kell térítenie. A kormány a szükséges vizsgálatokat már elrendelte, reméljük, hogy ennek eredményeként választ kapunk az eddig még tisztázatlan kérdésekre. Fontos tisztázni, hogy a jelenlegi fővárosi vezetést nem terheli felelősség a jelentésben foglalt megállapításokban, hiszen 2010 előtt Tarlós István vezetésével az akkori ellenzék is mindent megtett annak érdekében, hogy ez a beruházás átlátható, transzparens legyen, és a főváros ne lássa kárát.

- Államtitkár Úr! Természetesen semmi biztosat nem jelenthetünk ki azelőtt, hogy a vizsgálatok hitelt érdemlően bizonyítanák, hogy pontosan mi is történt. De a közvéleménynek joga van megtudni az igazságot. Ezért kérdezem:

- Hány alagútban tűntek el a metrópénzek?

- Mivel szembesült a kormány a 2010-es kormányváltás után a 4-es metró projektjével kapcsolatosan, és minek köszönhető, hogy noha kevés remény volt rá, mégis megépült a metró?

- Milyen lehetőséget lát a kormány arra, hogy az OLAF-jelentésben szereplő az Unió által visszakövetelhető 59 milliárd forintot minimalizálja, nem megfeledkezve a büntetőjogi és kártérítési aspektusokról?

***

Dr. FÓNAGY JÁNOS, (Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára): - Képviselő Úr! Az utóbbi években sokan és sokszor feltették a kérdést, hogy szükség volt-e egyáltalán Budapesten a 4-es metróra? Gyakran kritizálták ezt a beruházást, hogy rendkívül költséges építészeti megoldásokat tartalmaz. Felemlítették, hogy két olyan megállója van, amelyek között mindössze 378 méter a távolság. Felvetődött az, hogy 2007-ben miért egy 10 éves megvalósíthatósági tanulmány alapján kezdtek a munkákhoz? A metródossziéból azonban ennél keményebb és számszerűbb kérdések vetődnek fel. Az OLAF-jelentésből látszik, hogy nemcsak az EU-s pénzeknél történt csalás, hanem a magyar államkasszából közvetlenül folyósított forrásoknál is. A nyilvánosságra hozott iratok alapján egyértelmű, hogy a felelősség a Medgyessy-, Gyurcsány-, Bajnai-kormányokat és a Demszky Gábor-féle MSZP-SZDSZ-es fővárosi vezetést terhelik. Az elmúlt héten egyébként mindnyájuknak lett volna lehetősége, hogy az Országgyűlés Gazdasági bizottsága előtt tisztázzák szerepüket és személyüket, azonban ezzel a lehetőséggel sajnálatos módon nem éltek.

- Képviselő Úr! Az OLAF-jelentésben részletezett, bűntett alapos gyanújára okot adó cselekményeket jelenleg a nyomozó hatóság vizsgálja. Interpellációjában felvetette azt a kérdést, hogy hol határolható el a 2010-es váltásnál a felelősség? A jelentés egy alkalmat említ 2010 után. A 2010 után átvizsgált dokumentumok tapasztalai alapján a kormány és Budapest főpolgármestere azzal szembesült, hogy vagy leállítják a félkész beruházást, ezzel vállalva, hogy a kivitelezést végző vállalkozók szerződéseik alapján felső korlátot nem ismerő kártérítési igényeket nyújtanak be, vagy megpróbálják ezeket szerződésmódosításokkal minimalizálni. A főváros és a kormány ezt az utat választotta, és jelentős megtakarítást tudott elérni: az akkor még több mint 450 milliárdos prognosztizált beruházási összköltséget 400 milliárd forint közelébe csökkentette.

- Képviselő Úr! A nagyobb összeget kitevő, bűncselekmény gyanúját felvető ügyeken kívül az OLAF-jelentésben foglalt megállapítások zömmel közbeszerzési szabálysértésekre vonatkoznak, amelyet a kormány az Európai Bizottsággal szemben vitathat, meggyőződésem szerint esetenként vitatnia is kell. Ha bebizonyosodik, hogy valamely ügyben ténylegesen bűncselekményt követtek el, akkor a Magyarország és a főváros költségvetését ért kár miatt az azt okozó személyeknek és gazdasági társaságoknak kell helytállniuk. Reméljük, hogy ez mielőbb tisztázódik, és ha kell, erre sor kerül!

***

KUCSÁK LÁSZLÓ: - Államtitkár Úr! Úgy vélem, elengedhetetlenül szükséges, hogy kiderüljön az igazság, és valóban kézzelfogható bizonyságot szerezzünk arról, hogy hova kerültek a metrópénzek. A jelentés utal arra is, hogy a baloldali kormányok idején a dokumentum szerint tiltott pártfinanszírozás is megvalósulhatott, így az MSZP pártkasszájába is kerülhettek pénzek, akár a pártpénztárnokához is vezethetnek szálak. Rendkívül fontos, hogy tisztázódjon ez a kérdéskör, hiszen a rendszerváltás utáni magyar történelem legnagyobb korrupciós botránya bontakozott ki ezen jelentés alapján.

- Államtitkár Úr! Annak reményében, hogy minél több érvet és kézzelfogható bizonyságot szerzünk, ennek köszönhetően és ennek tekintetében a válaszát tisztelettel elfogadom!

A minimálbér, garantált bérminimum emelését kompenzálja-e az állam az önkormányzati feladatfinanszírozásban?

HEGEDŰS LORÁNTNÉ, (Jobbik): - 2016 végén született az a megállapodás, amelynek eredményeképpen a minimálbér összege 127 ezer, míg a garantált bérminimum 161 ezer forint lett. Mindez kétségkívül kedvezően érinti többek között az önkormányzatok hivatalainál dolgozó köztisztviselőket csakúgy, mint a költségvetési intézményeikben dolgozó közalkalmazottakat. Ugyanakkor tudvalévő, hogy ügyintézőként eddig 33 évet kellett dolgozni, hogy valaki többet kereshessen, mint a garantált bérminimum. Na, ez most már 37 év lett. Így a női munkavállalók gyakorlatilag egész életükben, 40 éven át minimális juttatásért dolgoznak, hogy aztán minimális nyugdíjat kapjanak!

- Államtitkár Úr! Úgy gondolom, hogy ez a hazai közigazgatás siralmas állapotának hű tükre. Tavaly novemberi megállapodás ugyan valamicskét enyhít a köztisztviselők és közalkalmazottként dolgozók szegénységén, ugyanakkor a törvény szerinti kötelező bérnövekedés jelentős terhet ró az önkormányzatokra. Már csak azért is, mert a kormányzat nagyvonalú gesztusával egy időben elfelejtette a költségvetési törvény 2. mellékletében szereplő működési támogatásokat megfelelő nagyságrendben emelni, illetve a törvény ilyen értelmű módosítását kezdeményezni. Az évek óta változatlan nagyságú normatívák így most már vajmi kevéssé fedezik a valós költségeket.

- Államtitkár Úr! A köztisztviselők, közalkalmazottak bére megalázóan alacsony. A Jobbik ezért országszerte kezdeményezte, hogy azon önkormányzatok, amelyek ezt helyiadó-emelés nélkül megtehetik, ott saját hatáskörben megemeljék a köztisztviselői alapilletményt. De meggyőződésünk, hogy a közszolgálatban dolgozók bérét jelentősen és az értékállóság biztosításával a költségvetési törvény szintjén kell megemelni a lehető leghamarabb. Ugyanakkor az őket foglalkoztató helyhatóságoknak is segítséget kell nyújtani. Ezért tehát kérdezem:

- Mikor emelik meg végre érdemben a közszolgálatban dolgozók bérét?

- Mikor és miként kompenzálja a minimálbér és garantált bérminimum emelését az állam az önkormányzati feladatfinanszírozásban is?

***

CSERESNYÉS PÉTER, (Nemzetgazdasági Minisztériumi államtitkára): - Képviselő Asszony! Tavaly novemberben megkötött hatéves bérmegállapodás eredményeként talán mondhatjuk azt, hogy történelmi jelentőségű bérfejlesztés valósul meg Magyarországon. Ennek köszönhetően nemcsak a magyar polgárok anyagi megbecsülése nő érdemben, hanem a hazai versenyképesség is új lendületet kaphat.

- A bérintézkedések természetesen a magán- és a közszférát egyaránt érintik, tehát a kormánynak nem volt célja egyes területek kizárása. Tárcánk előtt is ismert, hogy a bérintézkedések az önkormányzatok működését jelentős mértékben befolyásolják. Az ezzel kapcsolatos számítások a tényleges illetményadatok alapján készülnek, ahol természetesen minden releváns szempontot figyelembe kell és figyelembe fogunk venni. Mindenekelőtt hangsúlyozandó: a minimálbér és a garantált bérminimum emelését, a munkaadók terheit enyhítendő, a szociális hozzájárulási adó 5 százalékpontos csökkentése kíséri. Tehát egy jelentős mértékű megtakarítás is jelentkezik, mind a versenyszféra munkaadóinál, mind pedig az önkormányzatoknál. Így az önkormányzatokra mindkét terület vonatkozik, mind a minimálbér és a garantált bérminimum emelése, mind pedig az adócsökkentés.

- Természetesen a kormány kiemelt figyelmet fordít arra, hogy a meghozott intézkedések feltételrendszere a közszféra minden szereplőjénél, ideértve az önkormányzatokat is, biztosított legyen. A települések esetében az illetmény számfejtési adatainak ismeretében az előzőekben jelzett elvek mentén lehet meghatározni az esetleges többletforrás igényét. A központi költségvetés ott nyújthat segítséget, ahol a béremelésből fakadó többletkiadások meghaladják a szociális hozzájárulási adó csökkentéséből adódó megtakarítások összegét, valamint a település gazdasági helyzete a különbözet kigazdálkodását nem vagy nem teljes egészében teszi lehetővé. Ugyanis egyenlőségjelet önkormányzat és önkormányzat közé nem lehet tenni.

- Képviselő Asszony! A kormány mindig a költségvetés biztosította lehetőséget szem előtt tartva hozza meg az életpályák kialakítására, a béremelésekre, illetményemelésekre vonatkozó döntéseit. Ezt mutatja, hogy 2017-ben is újabb szintre lépett a rendvédelmi és honvédelmi dolgozók, a pedagógusok, az állami tisztviselők, a NAV foglalkoztatottjainak életpályája, folytatódik az egészségügyi, a szociális, az igazságügyi, a felsőoktatási béremelés, valamint kulturális bérfejlesztésre is sor kerül. A pedagógusok, egészségügyi dolgozók, rendvédelmi dolgozók, állami tisztviselők béremelését is érdemes megemlíteni.

- Képviselő Asszony! Végezetül tájékoztatom: a különböző érdekegyeztető fórumokkal, így többek között az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanáccsal a kormány folyamatosan egyeztet, tehát a résztvevők minden szükséges és releváns információ birtokában lehetnek. Még egyszer szeretném hangsúlyozni: a tapasztalatokat, a számokat, a tényeket összegyűjtve kell majd megvizsgálni azt, hogy kell-e önkormányzatoknál kiegészíteni a költségvetési forrásokat a béremelésekből adódóan. Abban az esetben, amikor az információk rendelkezésre állnak, akkor lehet majd érdemben döntést hozni.

***

HEGEDŰS LORÁNTNÉ: - Semmiképpen nem tudom elfogadni, államtitkár úr. És hadd segítsek már önnek, mert ha az NGM-nek két és fél hónap alatt nem sikerült kiszámítani azt a teljesen nyilvánvaló tényt, amit egyébként minden önkormányzat tud, és adatszolgáltatásban nyilván el is küldtek önnek, illetve a MÁK-nak, ez mintegy 40 milliárdos elvonást jelent az önkormányzatoktól. Ön történelmi léptékű döntésekről beszélt az Orbán-kormány kapcsán: ez valóban történelmi léptékű elvonás az önkormányzati szférától, illetve történelmi léptékű teher! Nyilván ön előtt sem ismertek a saját kormányának egyes döntései, mert igen, az általam említett kormányhatározat pont ezt a szférát érintené és pont ezt a problémát, csak sajnos nem igazán sikerült orvosolni. Arra a kérdésemre sem kaptam választ, hogy a köztisztviselői alapilletményt mikor kívánja végre a kormányzat emelni. Tudjuk, hogy 2008-ban a Gyurcsány-Bajnai-kormány kötötte meg az IMF-fel azt a szerződést, ami ezt befagyasztotta. Önök hű szolgájaként a Gyurcsány-kormánynak, továbbra is végrehajtják!

***

A képviselő asszony nem,  az Országgyűlés viszont az államtitkári választ 106 igen szavazattal, 29 nem ellenében, tartózkodások nélkül elfogadta.

Milyen változásokat hoz az idei év a családok életében?

Dr. VEJKEY IMRE, (KDNP): - Az elmúlt évben a kormány számtalan intézkedéssel fejlesztette a családtámogatási rendszert. Ez természetesen találkozik a kereszténydemokraták legfontosabb célkitűzéseivel, mely szerint a család mint nemzetmegtartó egység támogatandó attól a ponttól, amikor két fiatal összeköti az életét a gyermekvállaláson és a gyermeknevelésen át a többgenerációs nagycsaládokig.

- Az ország anyagi erejéhez mérten a lehető legnagyobb támogatást kell hogy nyújtsuk a családok számára, hiszen a családok fennmaradása, a gyermekvállalás ösztönzése, a demográfiai folyamatok megfordítása nemzeti sorskérdés. Minden ma befektetett forint ezerszer térül meg ezen a területen. Az adókedvezményeken és más, kifejezetten a családok mindennapjait segítő támogatásokon keresztül a kormány évente egyre több pénzt hagy a családoknál. Elég csak arra gondolnunk, hogy az OECD-országok átlagának közel kétszeresét, a GDP 4,7 százalékát fordítjuk a családok támogatására úgy, hogy közben számottevően csökkennek a rezsikiadások, és folyamatosan növekszik a reálbér, rendkívül alacsony infláció mellett.

- Államtitkár Úr! Több célunkat már elértük. Jelentős családtámogatási folyamatokat indítottunk el, de még mindig sok az előttünk álló feladat. Éppen ezért kérdezem tisztelettel:

- Az idei évkezdet milyen változásokat hozott, illetve hoz a családok életében, mekkora plusztámogatás áll a rendelkezésükre?

- Milyen további intézkedéseket tervez a kormány a családok támogatása, életkörülményeik javítása érdekében? 

***

Dr. RÉTVÁRI BENCE, (Emberi Erőforrások Minisztérium államtitkára): - Képviselő Úr! A kormánynak kiemelt célja a családok megerősítése, és fontos, hogy Magyarország erősödése a családok mindennapjaiban is érezhető legyen. Az első pillanattól kezdve, amikor ez a kormányzat munkába állt, a családokat tekintette a legfontosabb nemzeti erőforrásnak, és amikor bármelyik esztendőben költségvetési törvényt nyújtott be, vagy törvényi változások voltak, akkor minden évben kedvezőbb helyzetbe hozta a családokat, mint amilyen helyzetben az előző esztendőben voltak.

- Nem volt még olyan év, amikor ne bővült volna a családtámogatások rendszere. Így lesz ez idén, 2017-ben is, hiszen összességében a költségvetésben 1741 milliárd forint támogatást adunk a családoknak, amely 155 milliárd forinttal, 10 százalékkal több, mint amit 2016-ban. A pénzbeli támogatások összege is emelkedett 32 milliárd forinttal. Ha összességében nézzük, hogy 2010 óta mennyivel maradt több a családoknál, akkor azt mondhatjuk: 1350 milliárd forint az, ami a családoknál maradt 2010 és 2017 között. Ennyivel lenne szegényebb 1,1 millió család Magyarországon, ha nem a Fidesz-KDNP alakít kormányt 2010-ben. A családtámogatásra fordított összeg 42,7 százalékkal több ma, mint amennyi 2010-ben volt a kormányváltáskor. Újabb bővítés lépett életbe a kétgyermekesek kedvezményei, adó- és járulékkedvezménye: az első két emelés után, és még két további emelés is előttünk áll. 2019-ig ezt megduplázzuk, 40 ezer forint lesz.

- Újdonság 2017-ben, hogy a friss házasoknak a most már két évig járó adókedvezményt párhuzamosan is igénybe lehet venni a családi kedvezménnyel. Szintén fontos változás: új bölcsődetípusok jöttek létre, mini bölcsőde, családi bölcsőde és munkahelyi bölcsőde, amely olyan helyekre, olyan településekre is el tudja vinni a napközbeni gyermekellátást, ahol korábban a szigorú szabályok mellett ezt nem tudták megtenni. Az új rugalmas szabály már a családok igényeihez igazodik. Főleg a kistelepüléseken jelent ez azoknak segítséget, akik a gyermekvállalás mellett minél hamarabb, a gyermek 3 éves kora előtt munkába szeretnének állni. Lehetőség van arra, hogy a családtámogatást egyszerre vegyék igénybe munkabér felvételével.

- A gyermekfelügyeletnek is kibővült a rendszere. A felsőfokú végzettségű bölcsődei kisgyermeknevelőknek 2016-tól másfélszeresére nőtt a fizetésük, idén január 1-jétől pedig 6600 középfokú végzettségű bölcsődei kisgyermeknevelő bére nő 12 százalékkal, amelynek a másfél milliárdos fedezete ott van a költségvetésben.

- A CSOK az egyik legfontosabb újítás: 111 ezer család érdeklődött, 26 ezer család kérelmét már be is fogadták, 76 milliárd forint értékben kaptak támogatást. Fontos, hogy családi ház építéséhez az adó-visszatérítési támogatásról se feledkezzünk el, ami 5 millió forintot is jelenthet. Ezzel 5 ezer család élt 2 milliárd forint értékben. A 10 millió forintos, kedvezményes kamatozású kölcsönt pedig 4 ezren vették fel 33 milliárd forint értékben. Havonta kétezer ember részesül támogatásokban a CSOK-ban,  és évről évre, hónapról hónapra bővül ez a kör újabb kétezer családdal. 

***

Dr. VEJKEY IMRE: - Államtitkár Úr! Válaszából kiderült, hogy a családtámogatás 47,2 százalékkal nőtt a 2010. évhez képest. Kiderült az is, hogy a családi otthonteremtési kedvezményt már 35 ezren vették igénybe, így valóban a 2016-os év az otthonteremtés éve volt. Fontos intézkedés volt, hogy a friss családok előházas adókedvezményt kaphattak, továbbá az is, hogy nőtt a csecsemőgondozási és gyermekgondozási díj, valamint bevezettük a gyed extrát, amelyet tavaly már 70 ezren igényeltek. A kereszténydemokraták köszönettel konstatálják, hogy a kormány elkötelezett a program folytatása mellett annak érdekében, hogy idén is a családok tízezrei juthassanak saját, új lakástulajdonhoz. Mindezek alapján megtisztelő válaszát köszönettel elfogadom. 

Szijjártó Péter miért falaz évek óta Kiss Szilárdnak?

Dr. SZÉL BERNADETT, (LMP): - Tisztelt miniszter úr, akit nem látok itt az illetékes zsöllyékben, és ezt én nagyon sajnálom, merthogy ezt az interpellációt személyesen Szijjártó Péter miniszter úrnak címeztem volna, hiszen ő az a miniszter, aki elmenekült a felelősség vállalása elől, és nem tett följelentést akkor, amikor egyébként törvényi kötelezettsége lenne arra, hogy amikor bűncselekmény a tudomására jut, akkor ezt a feljelentést megtegye. Most látom, hogy az államtitkárát küldte maga helyett harcba. Nagyon bátor miniszterek vannak a Fidesz-KDNP-ben, ha csak erre telik, hogy amikor helyzet van, akkor ők elmennek valahova, hogy az államtitkár álljon helyt helyettük. Persze, soha ennyi államtitkár nem dolgozott még a magyar parlamentben, mint amennyi most van, de kérdés az, hogy tényleg erre valók-e az államtitkárok, hogy amikor a minisztert felelősségre kell vonni, akkor elvonuljon. Nem ilyenkor kellene bujkálni az ellenzéki képviselők elől.

- A következőről van szó: itt egy brutális ügy ment az elmúlt években, ennek a központi figurája egy bizonyos Kiss Szilárd, akinek a neve most már sokat mond sokunk számára, és a Lehet Más a Politika volt az, aki elhatározta, hogy a végére járunk ennek a történetnek. Nem volt egyszerű. Az a külügyminiszter, aki most elbújt a felelősségre vonás elől, elvégeztetett egy belső vizsgálatot Kiss Szilárd viselt dolgaival kapcsolatban, és utána fogta és megpróbálta elsüllyeszteni. Erről szól nagyjából ez a történet.

- 2013. december 5-én készült el az a belső jelentés, amely feketén fehéren, töviről-hegyire leírta azt a moszkvai magyar konzulátuson zajló esetet, amely gyakorlatilag rámutatott arra, hogy maffiamódszerekkel, az ott dolgozó, a konzulátuson dolgozó emberek megfenyegetésével Kiss Szilárd közbenjárt azért, hogy különböző alvilági figurák Oroszországban schengeni vízumokhoz jussanak. Nekem a Kúriáig kellett elmennem, másfél évet dolgoztam azért, hogy ezt a belső jelentést kicsikarjuk a minisztériumból, mert annyira megpróbálta Szijjártó miniszter úr ezt eldugdosni, hogy végül a legmagasabb szintig kellett elmennem. Most azért szeretném leszögezni: bármit állítanak itt, azért ez egy olyan nemzetbiztonsági kockázat, amit a Fidesz-KDNP rászabadított Magyarországra, amely nem áll meg az ország határainál, hanem gyakorlatilag elmegy egész az Európai Unióba. A schengeni övezeten belül gyakorlatilag egy teljes kockázatos állapotot hoztak létre.

- Egyébként Szijjártó Péter duplán is érintett, mert amikor ez zajlott, akkor ő a Miniszterelnökség külügyi és külgazdasági államtitkára volt, és a magyar-orosz gazdasági kapcsolatokért felelős miniszteri biztos is volt. Ugye, nem gondolják komolyan, hogy nem tudott arról, hogy mi zajlik a konzulátuson. De itt a lényeg a következő: ha egy miniszter a magyar kormányban megtudja, hogy bűncselekmény zajlik a moszkvai magyar konzulátuson, mit csinál? Egyszerűen lerázta magáról ezt a történetet azzal, hogy fogta magát és azt mondta, hogy átadta a rendőrségnek ezt a belső jelentést. Államtitkár Úr! Mondja meg a főnöke helyett:

- Miért nem tett feljelentést?

- Miért rejtegetik ezt az embert, miért rejtegetik Kiss Szilárdot?

***

MAGYAR LEVENTE (Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára): - Kedves Képviselő Asszony! Igyekszem teljes körű választ adni erre az információáradatra, illetve vádáradatra, ami elhangzott az utóbbi néhány percben. Először is, a miniszter úr külföldi elfoglaltságával kapcsolatban annyit szeretnék közölni, hogy csak az elmúlt héten, bruttó öt nap alatt megjárta Tokiót, Sydneyt, Canberrát, Wellingtont és Aucklandot. Öt nap alatt! Megnézném, hogy az LMP frakciójában ki van olyan mentális és fizikai állapotban, hogy ezt utána tudná csinálni, miután ma hajnalban továbbutazott New Yorkba.

- Kedves Képviselő Asszony! Azt gondolom, hogy mielőtt a külügyminisztert megvádolja azzal, hogy nem hivatali teljesítése és nem hivatali kötelezettségei miatt van távol a parlamenttől, esetleg kérje ki az agendáját, ez nyilvánvalóan örömmel kiadható.

- Képviselő Asszony! Néhány tényt szeretnék rögzíteni annak érdekében, hogy az LMP is meg tudja tenni azt a lépést, amit az ellenzéki sajtó nagy része már meglépett, és ami azt jelenti, megértették, hogy Kiss Szilárdnak és Szijjártó Péternek a világon semmi köze nincsen egymáshoz. Remélem, hogy ezek a tények, amelyek itt most rögzítésre kerülnek, az LMP-nek is segítő jobbot nyújthatnak az ezen felismeréshez vezető úton, hiszen soha nem késő, kedves képviselő asszony.

Szijjártó Péter soha, semmilyen szervezetben nem dolgozott együtt Kiss Szilárddal, legelőször is ezt a tényt szeretném rögzíteni az összes további feltételezés elkerülése érdekében. A moszkvai konzulátuson történt visszaélések ügyében az akkori külügyminiszter és az akkori közigazgatási államtitkár 2013-ban rendelt el vizsgálatot, majd zárta le az ügyet, miután azonnali korlátozó és szigorító intézkedéseket hozott a vizsgálat által megállapított eredmény alapján. Tehát 2013-at írunk. Szijjártó Péter 2014 második felében lett külgazdasági és külügyminiszter, semmilyen intézményi hivatalos kapcsolatban akkor a Külügyminisztériummal nem állt, nem volt a Külügyminisztérium alkalmazásában.

- Még egyszer: 2013-ban az akkori közigazgatási államtitkár lezárta a dossziét, és a sok százezer más akta és levéltári anyag mellé bekerült abba a hatalmas leltárba, amit a Külügyminisztérium vezet évtizedek óta a hivatalos ügyeiről. Tehát amikor 2014 végén Szijjártó Péter miniszter lett, ő ezzel hivatalból nem találkozott, mert nem is találkozhatott, ugyanis, ez a dosszié, életszerűtlen volna azt feltételezni, hogy magától, vagy kiemelve a többi dosszié közül, egyszer csak az asztalára kerül, miután kinevezik miniszternek. Életszerűtlen és értelmetlen azt feltételezni, hogy minden korábbi dokumentumait tartalmazó iratot átolvas, miután kinevezik.

- Képviselő Asszony! Amikor a rendőrség 2015-ben megkereste a tárcát, akkor ez a jelentés úgy, ahogy van, átadásra került. Tehát jóval azelőtt, hogy ön ezt a Kúriától állítólag kiperelte volna, ezt a jelentést a Külügyminisztérium a megfelelő módon eljuttatta az illetékes nyomozó hatóságnak.

- Képviselő Asszony! Nem politikai, hanem jogi és teljes egészében közigazgatási kérdésnek tekinthető ez az egész ügy. Nem is értjük azt a feltételezést, hogy miért kellett volna ezzel az üggyel hivatalból foglalkozni, mielőtt az bármilyen módon a hivatalos szervek eljárása keretében mint feladat, mint kérés megfogalmazódott volna a külügyminiszter irányába. Pontosan annyi köze van Szijjártó Péternek Kiss Szilárdhoz és az egész ügyhöz, mint önnek, kedves képviselő asszony. Kérem lassan tudomásul venni ezt az igazságot!

***

Dr. SZÉL BERNADETT: -  Államtitkár Úr! Hát, a Fidesz új stílusa azért nem semmi! Már voltak homofób megjegyzések, most meg szimplán lehülyézik az embert.  Én nem tudom, önök milyen diplomaták ott a Külügyminisztériumban. Nem egymás szellemi képességével, hanem politikai érvekkel kellene egymást meggyőzni. Erre, látom, hogy nem képes! Nézze meg, idézem: „a hatóság tagjai és az a hivatalos személy, továbbá ha külön törvény előírja, a köztestület köteles a hatáskörében tudomására jutott bűncselekményt feljelenteni. A feljelentéshez csatolni kell…"

- Államtitkár Úr! A helyzet az, hogy Szijjártó Péter ezt nem csinálta meg. Én viszont értékelném, ha miniszter úr abbahagyná az utazgatást és számot adna a magyar parlamentben arról, hogy miért nem teljesítette azt a kötelezettségét, amelynek segítségével egy bűnözőt ki tudott volna vonni a rendszerből. Ez a bűnöző most orosz diplomatarendszámú autóval furikázik.

- Államtitkár Úr! Egyébként tudja mi az életszerűtlen? Orosz-magyar gazdasági kapcsolatokért felelős megbízott volt! Mit tudott akkor a miniszter úr az orosz vagy a gazdasági kapcsolatokról, ha azt nem tudta, hogy Kiss Szilárdot jogerősen elítélték Oroszországban, és egy ilyen büntetett előéletű ember az önök minisztériumai között továbbra is..?

***

A képviselő asszony nem, az Országgyűlés viszont az államtitkári választ 106 igen, 34 nem szavazattal, tartózkodások nélkül elfogadta.

Az adócsökkentéseknek milyen hatásai lesznek 2017-ben?

HALÁSZ JÁNOS, (Fidesz): - Emlékszünk még arra, hogy a korábbi szocialista kormányok egy választás előtt még adót csökkentettek, eltitkolták a Statisztikai Hivatal friss adatait, aztán a választási győzelem után elmagyarázták az embereknek, miért kell a lecsökkentett adót visszaemelni, -  azaz hazudtak, átvertek mindenkit. Valójában csak emelték az adókat. Arra is jól emlékszem, hogy 2010-2011-ben megjósolták az egykulcsos személyi jövedelemadó kudarcát, és hogy a költségvetés ekkora terhet nem tud majd elviselni. Azóta eltelt hat év, és a költségvetés a rendszerváltás óta nem volt olyan kedvező pozícióban, mint most.

- Államtitkár Úr! Jó látni, hogy a mostani polgári kormány mindent megtesz azért, hogy az ország teherbíró képességének megfelelően, fenntartható módon, de folyamatosan csökkentse az adófizetők terheit. A tavalyi esztendőben a személyi jövedelemadó mértéke 16 százalékról 15 százalékra csökkent, 5 százalékra csökkent a sertés tőkehúsok áfája is. Az idén tovább folytatódtak az adócsökkentések, hiszen januártól számos termék, mint a friss tej, a tojás, a baromfihús áfája is 5 százalékra csökkent, továbbá az internetszolgáltatás áfája is mérséklődött 18 százalékra. A gazdaság fejlődését jól mutatja, hogy ma már a szereplőinek munkaerőhiánnyal kell szembenézni, ezért elengedhetetlenek a bérfejlesztések. Ebben segíteni kell a vállalkozásokat, ezért is csökkentettük a munkáltatói adót 5 százalékponttal, valamint a társaságiadó-kulcs mértékét is 9 százalékra.

- Államtitkár Úr! A magyar gazdaság teljesítménye az elmúlt években igen sokat javult, és ez lehetőséget ad arra, hogy a gazdaság többletbevételeiből olyan intézkedéseket valósítsunk meg, amelyek az emberek, a vállalkozások számára közvetlenül érzékelhetők. Ezek az intézkedések reálbér-növekedést, nagyobb fogyasztást jelentenek. Nyilván nem véletlen, hogy a kiskereskedelmi forgalom is folyamatos nő, egyre több pénzt tudnak költeni az emberek. Mindezekre tekintettel kérdezem:

- Az adócsökkentéseknek milyen hatásai lesznek 2017-ben? 

***

TÁLLAI ANDRÁS, (Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára): - Képviselő Úr! 2010-ben a Fidesz-kereszténydemokrata-kormány egyértelműen meghatározta, hogy adócsökkentést kell végrehajtani akkortól, amikor ezt a gazdaság teljesítménye lehetővé teszi. Komoly eredményt tud felmutatni a kormányzat ezen a téren is.Minden lényeges adónemben csökkenés történt, így a jövedelemadókban, a forgalmi adókban és a munkáltatót terhelő adókban is. Ennek az eredménye, hogy a GDP-arányos adóterhelés, ami a szocialisták idején 40 százalék fölött volt, ma már 38 százalék alá fog csökkenni.

- Komoly eredményt tudtunk elérni az áfarés csökkentése tekintetében is, hiszen éppen egy OECD-tanulmány szerint közel 4 százalékkal csökkent, és így 17,9 százalék ma az áfarés, tehát amit elvileg az állam még be tudna szedni. Ennek a mértéke 22 százalék fölött volt még néhány évvel ezelőtt. Nagyon fontos azt is elmondani, hogy mindezt egy olyan teljesítmény mellett, ami szinte nemzetközileg is egyedülálló, hiszen miközben csökkennek az adók, a költségvetés hiánya is csökkenni tud. Ezért is tudott az ország kikerülni a túlzottdeficit-eljárásból, csökken az államadósság aránya és a mértéke is.

- A legnagyobb teljesítményt a családok támogatásával tudta  és tudja a jövőben is elérni a kormány. A családi adókedvezmény mértéke folyamatosan növekszik, 2010 óta már 3600 milliárd forinttal csökkentek a családok terhei. Azt gondolom, hogy a családok helyzetének javítását fogja szolgálni az a hatéves bérmegállapodás, amit az elmúlt év novemberében kötött a kormány a gazdaság szereplőivel, a munkáltatókkal és a munkavállalókkal, hiszen 15 százalékkal fog növekedni a minimálbér, a bérminimum pedig 25 százalékkal már növekedett is. Ezzel egyetemben csökkent a munkáltatót terhelő adó, vagyis a járulék mértéke 27 százalékról 22 százalékra.

- Szintén nemzetközi szinten is elismerendő teljesítmény, hogy a társaságok jövedelemadója is csökken, és ezáltal több marad egy társaság büdzséjében szabad forrásra, amit beruházásra vagy bérnövelésre, bérnövekedésre tud fordítani. A társasági adó kulcsa január 1-jétől egységesen 9 százalékra csökkent, ami az Európai Unióban a legalacsonyabb mérték. Ezzel mintegy 145 milliárd forint marad ebben az évben a vállalkozások büdzséjében.

- Képviselő Úr! Megígérhetem, hogy a kormány az adócsökkentés politikáját fogja 2017-ben is folytatni!

***

HALÁSZ JÁNOS: - Köszönöm szépen államtitkár úr megnyugtató válaszát az adócsökkentésekkel kapcsolatosan, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ezt is támadás érheti. Az Unióban egyre többször jelenik meg az adópolitika közösségi szintre emelése. Ha ez bekövetkezik, akkor elveszítjük a jogot az adópolitikánk önálló alakítására. Arra kérem a kormányt, tegyen meg mindent, hogy Brüsszeltől meg tudjuk védeni az adócsökkentés eredményeit. Az adózásnak nemzeti hatáskörben kell maradnia, meg kell védenünk a családi adózás kedvezményeit és a munkáltatói adók csökkentését is, hiszen ezzel a béremelést is segítjük! 

​​

​​

Bartha Szabó József